web analytics
Zero Dark Thirty - Jessica Chastain

Zero Dark Thirty

2012 május másodikán Obama elnök egy televíziós beszédben bejelentette, hogy likvidálták az amerikai nép és a világ egyik legnagyobb ellenségét, a terrorista Osama Bin Landen – t, aki felelős volt többek között a 2001 szeptember 11-ei eseményekért is. Kathryn Bigelow, aki a Bombák földjén – ben is bemutatta már, ért a feszült akció-doku mozik készítéséhez, belevágott egy hatamas projectbe : a Zero Dark Thirty 2003-tól indulva próbálja bemutatni, hogyan jutott el odáig a CIA és az elnök, hogy kiadhassa a parancsot – iktassák ki a terrorista vezetőt.

A történet egy Maya nevű (Jessica Chastain) ügynök személyén keresztül fut végig egy titkos börtönből egészen az utolsó akcióig, Pakisztánban. A nő gyakorlatilag belépésétől kezdve csak Bin Landen elfogásán dolgozik a cégnél, kezdetben egy nagykövettségen segít Dan – nek (Jason Clarke), aki szintén a CIA alkalmazottja, és finoman szólva sem válogat az eszközökben, amikor szóra szeretné bírni a foglyait. Ízelítőt kapunk a kínzások tárházából, amit az amerikaiak bevetettek a nyomozás során. Innen indulva, keserves harcok és sok veszteség árán csak nagyon lassan haladnak előre, amiben sokszor nem is a tehetségük, hanem az adminisztráció, a CIA óvatossága hátráltatja a csapatot. Maya azonban mindvégig kitart, sokszor szembe megy akár a feletteseivel is, mert hisz abban, hogy képes elkapni a terrorista vezért.

Marc Boal forgatókönyvíró és Bigelow kijelentették, hogy a film nagy része valós adatok és elmesélések alapján készült, ez nem egy dokumentumfilm. Maya karaktere is egy létező személyről lett formázva, átvéve annak szerepét és jellemének jó pár vonását is. Természetesen a CIA és magas rangú katonai képviselők siettek kijelenteni a bemutató után, hogy a filmben látható kínzási jelenetek nem valósak, és hogy ők sosem dolgoznak ilyen módszerekkel, mindannyian tudjuk, hogy ez csak terelés, és nem finomkodnak az amerikaiak sem, ha valamit nagyon akarnak. Legalábbis ezt gondolná az átlagnéző, és főképp az átlag amerikai. Bigelow pontosan ezeket a rétegeket szembesíti azzal, hogy mennyire sziszifuszi és sokszor hatalmas munka van abban, hogy az Elnök kiállhatott eléjük, azt, hogy mennyi személyes tragédia és lemondás volt szükséges a sikeres akcióhoz. Sűrítve mutatja be mindazt a paranoiát, ami az Egyesült Államokat jellemezte 9/11 után, az állandó félelmet, a folyamatos figyelmet és azt, hogy hogyan lehet ezzel együtt élni nap mint nap. Mindezt egy törékenynek tűnő, de annál erősebb nő karakterén keresztül, aki mindvégig biztos magában, nem véletlen, hogy amikor az utolsó nagy egyeztetést tartják a CIA-nál, kollégái jó esetben 60% esélyt adnak annak, hogy a ténylegesen megfigyelt házban van Bin Laden, egyedül Maya az, aki  Leon Panetta (James Gandolfini), a cég igazgatója elé állva 100 százalékig biztosra mondja. “I’m the motherfucker that found this place” – klasszikus jelenet lesz.

Zero Dark Thirty

Bigelow kifejezetten visszafogott a film során. Nem akar értelmetlen erőszakot mutatni, sokszor csak utal arra, mi is történik, persze néhány látványos robbanást prezentál, de abszolút nem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább a párbeszédek kapnak nagyobb szerepet, a két és fél órás időtartam pedig elég ahhoz, hogy Chastain megmutathassa, mi a motivációja, és mi volt a szerepe az akció során. A film záró része persze a hihetetlenül részletesen bemutatott rajtaütés, ám érdekes módon nem ez a legmozgalmasabb, vagy inkább legizgalmasabb szakasza. Engem sokkal inkább lekötött a drámai rész, és valószínűleg ez az, ami kiemeli a 2012-es év mozis terméséből is, a Zero Dark Thirty nem véletlenül van ott a legjobb alkotások között az Oscar-on sem. Kicsit féltem attól, hogy nagyon “amerikai” történet lesz, olyan, ami inkább szól az USA lakóinak, mint a világnak. A rendezőnő azonban ügyesen megoldotta ezt a problémát, és bár egy “átlag” európai pl. sosem fogja megérteni, mit jelentett a tengerentúliaknak 9/11, és megérezni azt, hogy mekkora sebeket ütött ez a nemzetükön, de egy tárgyilagosnak mondható képet kaphat ezekről a kérdésekről.

Chastain tökéletes választás volt a szerepre, és miközben néztem, óhatatlanul is folyamatosan összehasonlítottam Claire Danes – el, aki egy nagyon hasonló karaktert játszik a Homeland című televíziós sorozatban, ami szintén a tavalyi év egyik nagy dobása, és még a téma is közel azonos. Úgy látszik, Amerikának továbbra is szüksége van hősökre, de most már nem bánják, sőt, talán igénylik is, hogy az a hero egy igazi ember legyen, érzésekkel, hibákkal, gyengeségekkel. Mert megvannak Maya gyenge pontjai is – de a jelleme és az eltökéltsége segít abban, hogy ezeket áthidalja. Chastain nagy harcban lesz Jennifer Lawrence – el az idei Oscar-on, őszintén megvallva én most nem nagyon tudnék választani közülük.

A Zero Dark Thirty február végén a hazai mozikba is bemutatásra kerül, a Fórum Hungary jóvoltából. Addigra már tudni fogjuk, az öt jelöléséből sikerül e bármennyit is begyűjtenie. Fontos film, amit mindenkinek látnia kell, akit kicsit is érdekli a világ, ami körülveszi. Sok mocskot megismerhet belőle, de legalább nem éri felkészületlenül, ha véletlenül belecsöppen, és a történet valósággá válik.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.