web analytics
Az a bizonyos első év

Az a bizonyos első év

Dan Mazer neve, mint rendező, valószínűleg ismeretlen lehet szinte mindenkinek. Ha viszont azt mondom, hogy van egy gyerekkori haverja, iskolatársa, bizonyos Sacha Baron Cohen, akkor talán már derenghet valami. Igen, Mazar vastagon “sáros” olyan filmek megírásában, mint a Borat vagy a Brüno és persze jó pár Ali G epizód. Na most akkor képzeljük el, ha egy ilyen fickó úgy dönt, ír és rendez egy angol romantikus komédiát. Kíváncsiak vagytok rá? Nem csodálom, és most meg is kapjátok : itt Az a bizonyos első év!

Nat (Rose Byrne) és Josh (Rafe Spall) szerelme az első látásra tipikus esete. Nem is húzzák sokáig a dolgot, rövidesen össze is házasodnak úgy, hogy jószerével nem is ismerik egymást. Persze már az esküvőn tapasztalhatnak mindenféle baljós előjelet, ráadásul a barátaik sem jósolnak túl nagy jövőt ennek a kapcsolatnak, lévén ők már látják : túlságosan is eltér a két fiatal természete, élet-felfogása. Nat karrierista, realista és talpraesett, Josh inkább az a művész típus, aki szeret akár egész nap pizsamában flangálni a lakásban. Idővel maguk is rájönnek, hogy valami nincs rendben, ezért párterápiára is jelentkeznek, amit aztán igencsak megnehezít az, hogy Nat új ügyfelet kap a roppant sármos amerikai üzletember Guy  (Simon Baker) személyében, és visszatér a városba Josh előző, nagy szerelme, a szintén kicsit elvarázsolt Chloe (Anna Faris). Kiderülhet végül mégiscsak, hogy az ellentétek vonzzák egymást, vagy megdől ez a tétel?

A kapcsolatok első éve – olyasmi ez, mint az a bűvös első 7 év, állítólag, az a kapcsolat, ami ezeket “túléli”, örök életű lehet. Mazer ezt a tételt igyekszik úgy alátámasztani, hogy közben meg is dönti azt. Tudom, hülye ellentmondás ez rögtön az első mondatban, de az egész film ilyen. Egy anti-romantikus komédiába oltott love story. A gyors “klasszikus” kezdés után – találkozás, buli, nagy szerelem, esküvő rögtön a párterápián találjuk magunkat – ritkán indul így egy igazi szerelmes film. A néző számára is hamar egyértelművé válik, hogy a két fiatal annyira ellentétes jellem, hogy a kapcsolatuknak tényleg nincs nagy jövője. Ezt próbálja Mazer úgy bemutatni, hogy az angol romkomok elemeit is felhasználja – csakúgy, mint a Bridget Jones vonulatban, itt is megjelennek a barátok, akik jól kiosztják egymást és persze Nat és Josh is kap rendesen, illetve ezen szereplők “viselkedésében” élheti ki magát a rendező, és veheti elő a “Boratos” poénokat. Kapunk ilyet bőséggel, Stephen Merchant Josh haverja szerepében bőven odaférne Cohen mellé a következő filmjébe, sőt, talán néhol már egy kicsit sok is lehet, főképpen annak, aki nem rajongója az előbb említett úriember legkevésbé sem PC alkotásainak.  Kap pár jó jelenetet Minnie Driver és Jason Flemyng is, ők azok, akik megpróbálják bemutatni azt, hogy az ellentétek, még ha igen érdekesen is, de meg tudnak lenni egymással, ráadásul Driver még pumáskodhat is egy kicsit, elég, ha csak a Justin Bieber – es jelenetre gondolunk.

Az a bizonyos első év

Byrne annyira hideg és karrierista akart lenni Nat szerepében, hogy az talán túl jól is sikerült Neki : kicsit nehezen hihetőek az érzelmi kitörései, Bryne már egy fokkal jobb, de kétségtelenül ennek a filmnek Faris az egyik legnagyobb erőssége. Egyrészt kiderül, hogy mennyire piszok jó nő is, másrészt tökéletesen áll Neki az álmodozó, de roppant magányos Chloe szerepe. Baker hozza azt, amit várnak tőle : sármos, laza amerikai, aki azért nagyon tud szeretni – talán sikerül kitörnie a Mentalista bűvköréből, és ebben a karakterben még lehetnek jó alakításai.

Az volt az érzésem a film végén, hogy igen, ez nagyon angol, és nagyon hülye – viszont a jó értelemben. Van benne egy adag modorosság, ami szinte minden britet jól jellemez, de ott van az az őrület, amit Mazer képvisel. Az az a bizonyos első év tökéletes randis film lehet, ha a csaj egy kicsit nyitottabb A Borat féle poénokra – ezeken a pasi is jól fog röhögni, de még nem viszik túlzásba, a csajoknak meg lesz romantikus szál bőségesen. Őszintén megvallva, kicsit tartottam tőle, de kellemes csalódás ért – kaptunk egy olyan romkomot, amit szívesen megnézek majd újra, ha megjön a DVD kiadás. Ez nálam nagy dicséret 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. Agitator szerint:

    Megnéztük Nórával múlt héten, sírva röhögtünk rajta. A galambos jelenetnél leül kicsit a film, de azt leszámítva tényleg nagyon jó. A mellékszereplők mondjuk elviszik a hátukon a filmet, a srác szülei, meg a párterápiás csaj kegyetlen 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.