web analytics
The Paperboy

The Paperboy

“If anyone’s gonna pee on him, it’s gonna be me!” – biztosan látni akarod azt a filmet, aminek ez az egyik kiemelt mondata, és mindez nem Steve Stifler szájából hangzik el az Amerikai pite ki tudja hanyadik epizódjában? Ha igen, és szeretnél igazán erős játékot látni olyan, mostanában háttérbe (vagy csak ritka rossz filmekbe) szorult kedvencektől, mint Kidman és Cusac, akkor a Paperboy a Te mozid lehet.

Ward Jansen (Matthew McConaughey) lelkes újságíró, angol kollégájával Yardley (David Oyelowo) egy szerintük ártatlanul halálra ítélt személyt, bizonyos Hilary Van Wettel (John Cusack) ügyét próbálják felkarolni, és elérni, hogy engedjék szabadon a férfit. A nyomozásban segít Ward öccse, Jack is (Zac Efron), valamint bevonják Charlotte Bless-t (Nicole Kidman), aki a börtönbe írt leveleket Wettelnek, és őrülten szerelmes is belé, biztos benne, hogy hozzámegy, ha kiszabadulna a börtönből. Bár Ward szinte teljesen biztos abban, hogy jó ügyért harcol, ahogy haladnak előre a feldolgozásban, úgy derülnek ki egyre mocskosabb dolgok. Ráadásul Jack teljesen ráizgul Charlotte – ra, aki, bár állítása szerint csak Wettelnek él (és ezt bizonyítja is a börtönben egy látogatáskor), nem veti meg a flörtölést a friss husival sem.

Lee Daniels érezhetően fesztivál filmet akart készíteni. Maga írta meg a forgatókönyvet, némileg megváltoztatva Peter Dexter novelláját. A történet a mocsaras délen játszódik, ami kitűnő helyszín lehet egy mocskos kis thrillerhez, azonban a rendező nem használja ki tökéletesen ezeket az adottságokat, és inkább a színészeire bízza a feladatot. Bár a történet néhol kicsit döcögős, de a környezethez méltó : piszkos, sok szemetet elfedő majd brutálisan a felszínre hozó a sztori. A narráció kezdetben nagyobb szerepet kap, a sztorit a Jansen család korábbi szolgálója, a kis Jack támogatója és barátja, Anita (Macy Gray) meséli el a nézőknek, bár később ez háttérbe szorul, de mégis fontos abból a szempontból, hogy bemutassa, ott lent délen talán még mindig nem normalizálódtak a fai kérdések tökéletesen. Maga a film időnként noir jelleget vesz, a karakterei talán túlságosan is sarkítottak, de mindez egyáltalán nem zavaró. Botrányfilm – ezt mondták róla, de ha ez attól botrányos, mert nyíltan felvállal egy jó adag szexualitást, burkolt rasszizmust és nem megszokott cselekményeket, akkor az már régen rossz. Más, mint a megszokott amerikai filmek, ez tény, inkább azt mondaná rá a néző, hogy egy bátor európai mozi, de ettől balhésnak nevezni erős túlzás. Igen, Kidman lepisili benne Efron-t, és előad egy igen erős Elemi ösztön jelenetet, ráadásul McConaughey is rommá lesz verve meztelenül, de ettől nekem még nem fordult ki a gyomrom, mint sok “kollégának” néhány fesztiválon.

Aminek leginkább örültem, az Kidman és Cusack játéka. Az ausztrál szőkeség ismét valami megdöbbentőt dobott, és szinte tökéletes a lassan Milf korba érő Barbie baba szerepében, aki bár rendkívül határozott a célja érdekében, de legalább annyira törékeny is egyszerre. Azt persze mondani sem kell, baromira dögös, pedig már közelebb van az ötvenhez. Cusack régen volt ennyire meggyőző, átüt a vásznon az a gonoszságba kevert taplóság, amit a szerepe megkövetel. Az ilyen alakításokért kedvelem nagyon. McConaughey kezdi végleg kinőni az agyatlan szépfiú szerepkört, ahogy öregszik, úgy lesz egyre jobb, ezt az utat kellene követnie továbbra is. Hatványozottan igaz ez Efronra, aki bár többet domborít alsógatyában, de azért már látszik : szorult tehetség is ebbe a srácba.

A Paperboy tényleg fesztiválfilm lett, és érthető, miért is osztja meg a közönségét. Én nagyon kedveltem, elsősorban a színészek miatt. Itthoni forgalmazásáról jelenleg semmilyen infó nincs, de ezt lassan már megszokhattuk….

 

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.