web analytics
A Burok - The Host

A burok – The Host

Először is szögezzük le : nem rajongok Stephenie Meyer regényeiért, és a Burok alapjául szolgáló könyvet sem olvastam. Viszont nagyon kedveltem Andrew Niccol korábbi munkáit, elég csak a Gattaca – ra vagy a Truman Show – ra gondolni. Kíváncsi voltam, mit tud kihozni egy kifejezetten tiniknek írt alapanyagból.

A Földön teljes békesség és nyugalom honol, nincs bűnözés, az emberek szép egyen fehér ruhákban járnak és a legtöbb jármű szembántóan csillogóra van krómozva. Az már csak egy mellékes apróság, hogy mindezt a bolygónkat megszálló Lelkek érték el, akik beköltöztek az emberek testébe, Terence Hill – t megszégyenítő kék szemmel megáldva azokat. Amikor még néhány, nem átváltoztatott eredeti földlakót találnak a hajtók, azt átváltoztatva egy ideig arra próbálják rávenni, hogy a még benne bezárva élő ember árulja el, hol lehetnek még társai. Így jár Melanie (Saoirse Ronan) is, aki korábban öccsével, Jamie – vel (Chandler Canterbury) menekül meg az inváziókor, és a bujkálás közben ismerkedik össze Jared – del (Max Irons). A Hajtója (Diane Kruger) egy Vándor nevű Lelket költöztet be Melanie testébe, aki azonban nem hajlandó átadni harc nélkül az irányítást a teste felett és “közösen” megszöknek, hogy megkeressék a tesót és a szerelmet.

A Twilight filmeket végignéztem, az utolsóról írtam is itt. Meyer nem szakad el a jól bevált vonulattól, sőt, az lehet az ember érzése, hogy elég sok elemet fel is használ a Burok a vámpíros sztoriból. Kapunk itt is nem egészen szokványos love storyt, kvázi fajok közötti keveredést, sőt, még egy egész fura szerelmi háromszöget is. Arról, hogy miként és egészen pontosan miért érkeztek a Lelkek a Földre, nagyvonalúan hallgat, bár végül is ez nem egy sci-fi, csak annak a köntösébe bújt tinin csöpögés. Igen, sajnos az lett : több tonnányi nyállal leöntött, az igazi mondanivalót, esetleges filozófiai kérdéseket jótékonyan eltakaró cukrozott takony. Mert bizony lehetne itt jó pár érdekes kérdést szépen kifejteni, esetleges magyarázatokat találni rá – és itt most nem a tudományos-fantasztikus dolgokra gondolok elsősorban. A nagy kérdések, mint pl. a szerelem ereje le van játszva néhány kierőszakolt csókolózással, az emberiség fennmaradásának harca gyakorlatilag a saját gonoszsága ellen sincs kifejtve. A karakterek brutálisan egysíkúak, az egyetlen szereplő, akinél komoly jellemfejlődést kellene, hogy tapasztaljunk pedig egyszerűen béna. Igen, a Melanie/Wanda párost játszó Ronan csak bámul bele a nagy távolba, kimeredt kék szemekkel cseveg a fejében lévő másik énjével, de érzelmet és értelmet nehéz felfedezni a játékában. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz színész, de itt nem nagyon kap lehetőséget. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok leírni, de ettől még Kristen Stewart is jobb, még ha csak hajszálakkal is. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért kb. biztos vagyok benne, hogy a film sikeres lesz, mert pontosan megnevezi a célközönségét, ők pedig szorgos moziba járók, ráadásul megkapják azt, amit várnak : zavarodott tini csajt, izmos-jóképű fiúkat, akik megőrülnek a lányért, gonoszt, jóságos védelmezőt – megspékelve némi akcióval, egy kis lövöldözéssel.

A nagy kérdés az volt a fejemben a Burok végén, hogy Niccol miért így csinálta meg ezt a filmet. Mintha rászóltak volna, hogy pajtás, csak semmi komolykodás, rakd össze, ne kelljen gondolkodni sokat, csak a végén jól kell sulykolni a “mondanivalót”, a lényeg, hogy közben nedvesedjen a tini kislányok bugyija szeme. Mivel nem vagyok célközönség, számomra az értékelhetetlenség szintjét súrolta a Burok, de majd megkérdem a 13 éves keresztlányomat, ha megnézte : Ő szinte biztosan oda lesz érte. Ezért nem fogom azt mondani, hogy ez egy rossz film : egyszerűen csak nem nekem szól.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.