web analytics
A Csodacsapat - Les Seigneurs

A Csodacsapat

Ha futball, akkor számomra Anglia. Ha könnyed vígjáték, akkor viszont Franciaország. A Csodacsapat ezt a két történetet igyekszik összehozni úgy, hogy azok is értésék, akik nem konyítanak a focihoz, sőt, még a csajok is jól szórakozhatnak rajta.

Patrick Orbera (José Garcia) végigjárta a futballsztárok nagy részére jellemző utat. Ünnepelt játékos volt, majd a karrierje végén sikeres edző, aztán jött a hullámvölgy, amit aztán nem tudott kezelni, és hamarosan már csak  egy alkoholista, balhés férfivé vállt, akinek házassága tönkrement, a pia miatt a munkáját is elveszíti. A volt felesége a bíróság elé citálja, ahol azt az ultimátumot kapja, hogy ha nem hagy fel az ivással, és nem szerez egy normális, állandó melót, akkor nem látogathatja a kislányát. A bírónő megpróbál neki segíteni : egy kis, sokadosztályú csapat, a Bretagne szigeten éppen edzőt keres, hogy megvalósítsa a legnagyobb álmát : a francia kupában bejusson oda, ahol egyrészt már első osztályú klubokkal küzdhet, másrészt a bevételekből meg tudja menteni a kis falu konzervgyárát. Amint Patrick megérkezik a szigetre, rájön, valahonnan új tagokat kell toboroznia, ha eredményt akar elérni, ezért felkeresi régi játékosait, és a nem kevésbé szétcsúszott alakokat megpróbálja rávenni, hogy szerződjenek le 3 hónapra a Moléne csapatához. Lesz itt pánikbeteg, aki nem tudja elviselni, ha ünneplik, szívbeteg védő, akit a felesége még a széltől is véd, Angliába szerződő, kissé brutális labdaszerző, aki éppen a manchesteri börtönből szabadul, Che Guevara hívő kapus és színésznek állt, kellően ripacs csodacsatár. Lehet ezekből a lepukkant arcokból csapatot építeni?

Oliver Dahan rendező azért már letette a névjegyét a világ filmes közegében, a Piaf című 2007-es alkotása Marion Cotillard – nak egy Oscar szobrot is hozott. A Csodacsapat egészen más stílus, egy habkönnyű vígjáték olyan sztorival, amit már ezerszer láttunk. Sok lúzer együtt disznót győz, vagy ha mégsem, az erkölcsi fölény mindenképpen az övék marad. Mindehhez kapott egy halom vezető színészt a francia vígjátéki vonalból, néhány, már nemzetközileg is ismert arcot, mint pl. Joey Starr vagy Omar Sy. Megtűzdelte néhány bennfentes, focis témájú poénnal, amint jókat vigyoroghat az, aki a bőrbogyó bűvöletében él, és persze rengeteg helyzetkomikummal, amik ugyan már sokszor lecsapott labdák, de ismerjük ugye a francia vígjátékokat : habkönnyen, mégis elegánsan tudják tálalni a már ezerszer megrágott falatokat is. A Csodacsapat ténylegesen nem mutat semmi újat, ennek ellenére az első percétől a végéig szórakoztató, és azon kapja magát az egyszeri néző, hogy bár tökéletesen tudja, mi lesz a film vége, mégis tiszta szívből drukkol, és szívesen belebújna a konzervgyár logójával ellátott kék mezbe, hogy a falu lakóival együtt szurkoljon a pálya szélén. Nem tudom, mennyire volt tudatos, de Garcia fizimiskája hasonlít (egy picit, oldalról nézve) Eric Cantona – ra, akit talán nem kell bemutatni, egy őrületes tehetségű, de kellően balhés francia futballzseni. Amit viszont ritkán szoktam megénekelni, de most nem lehet elmenni mellette : a magyar szinkron óriásit dob a film élvezeti értékén. Nagyszerűen eltalálták a hangokat, Gesztesi illik Orbera karakteréhez, jó hallani Döglégy Zolit, amint Starr – t magyarosítja, és apró finomság, bár sokan biztosan nem veszik észre, de a pár pillanatnyi cameora feltűnő Jean Reno Mészöly Kálmán, a szőke szikla hangján szólal meg.

Pontosan egy ilyen filmre volt most szükségem így a húsvét lezárásához. Szórakoztató, egy csöppet sem unalmas, inkább a nevetőizmokat dolgoztatja meg, mintsem az agyat, egyszóval tökéletes kikapcsolódás. Csodacsapat, nem csak focibuziknak!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.