web analytics
Pain & Gain

Pain & Gain

A 90-es évek közepén Miamiból egy különös bűnügy története eljutott hozzánk is, mivelhogy két áldozat magyar volt – egy testépítőkből álló banda elrabolt, és megölte Frank Grigát és barátnőjét, Furton Krisztinát. Griga szextelefon szolgáltatást üzemeltetett, és élt abból igencsak jól. A Pain & Gain ezt a történetet dolgozza fel, persze időnként átírva a valóságot. Hogyan lett ebből a csúnya sztoriból mégis egy szórakoztató film? A megoldás a rendező : Michael Bay.

Daniel Lugo (Mark Wahlberg) testépítő és személyi edző, aki többre vágyik. Mindenféle személyiségfejlesztő tréningeken vesz részt, és eldönti : megszerzi azt, amit akar – tehát pénzt. Namármost ezt a lehető legkevesebb melóval szeretné elérni, ezért úgy dönt, elrabolja egyik kliensét, Victor Kershaw – t (Tony Shalhoub), és elveszi mindenét. Tervéhez társakat keres, csatlakozik hozzá Paul Doyle (Dwayne Johnson) és Andrian Doorbal (Anthony Mackie), akik szintén inkább izomból jók, mint agyból. Nem is megy egyszerűen az emberrablás, hülye módon szinte azonnal le is buknak, de végül válogatott kínzásokkal sikerül rávenni Kershaw-t, hogy minden vagyonát a három férfira írassa. A hirtelen jött gazdagsággal persze mindhárman ellenkező módon kezdenek bánni, aminek következtében hamar egy következő balhé közepén találják magukat, ahol aztán kicsit komolyabbra fordul a helyzet.

Pain & Gain - Mark WahlbergAmikor először olvastam erről a filmről, kíváncsi voltam, hogyan akar hozzáállni Bay. Ugye eddig főképp nagyon látványos, de dramaturgiában nem túl erős mozikat szokhattunk meg Tőle, bár eltagadhatatlan, robbantgatni kevesen tudnak Nála jobban Hollywoodban. Úgy tűnik, a lehető legjobb módon nyúlt a sztorihoz : egy, a Guy Ritchie stílushoz közel álló, de annak rendkívül amerikai, giccses verziójú, fekete humorban bővelkedő verzióját készítette el. Minden nagyon színes, minden nagyon harsány, dübörög a korszak zenéje, és közben három kigyúrt, de nem túl okos ember szerencsétlenkedésén vigyorog a néző. Itt kerül elő a lehetséges morális problémája a filmnek. Azt nem mondom, hogy épp eszű ember nekiáll drukkolni a triónak, de egy erős szimpátiát ki lehet alakítani, elsősorban Lugo és Doyle karakterével. A kérdés az, hogy az “átlagnéző” elgondolkodik e ezen, vagy csak hagyja, hogy magával ragadja a film feszes ritmusa, a jó helyen, jó időben elhelyezett poénok és Wahlberg illetve The Rock játéka. Részemről bízom abban, hogy a moziba látogatók azért felfogták, itt emberek haltak meg mások nagyravágyása miatt – és ezért  a helyén tudják kezelni a történteket. Időnként annyira abszurddá tudott válni, hogy a megnézése után előkerestem a korabeli cikkeket, és meglepődve olvastam, hogy mennyi balfaszságot csinált ez a banda az akciók közben. Hőseink valóban nem az agyukért szerethetők – már ha egyáltalán szerethetők, és erre az ostobaságra erősen rá is játszik a rendező. Ráadásul az igazi közhelyeket is kiforgatja, így lesz a néger nagydarab srácból impotens, kisfarkú, a kétajtós szekrény méretű óriásból meg vallásos, félénk arc.

Pain & Gain - Dwayne JohnsonPersze Bay nagyvonalúan bánik a sztorival, bár a burleszkbe illő jelenetek nagy része a valós életben is úgy zajlott, ahogy az a vásznon történik. A rá jellemző látványvilágot most is megkapjuk, végül is ez egy akció-vígjáték, ami korántsem PC poénokkal van teli, és mindebben nagy segítségére voltak a szereplők is. Mackie lóg ki talán leginkább a csapatból, bár kapcsolata az ápolónőt játszó Rebel Wilson – nal azért erős humorforrása a filmnek. Wahlbergnek jól áll Lugo karaktere, láttuk már kigyúrva, láttuk már vígjátékban, most a kettőt összehozta, ráadásul egész jól. Johnson szép lassan tényleg kinövi a WWE ringjét, és bár alkata miatt talán sosem lesz drámai színész, azért most már nyugodtan rá lehet bízni komolyabb szerepeket is.

Az Pain & Gain lehetett volna egy kőkemény, komoly akciómozi, vagy nyomasztó thriller, de Bay egy rendkívül szórakoztató filmet készített, ami, ha egy kicsit félretesszük a morális tartásunkat, igen kellemes két órát okozhat. A nagy amerikai álom, egy kicsit más szemszögből – igen, az előszeretettel emlegetett tengerentúli butaság mintapéldája. Lehet, többször kellene Baynek ilyen kevés pénzt adni, és rávenni, hogy inkább gondolkodjon egy kicsit a film forgatókönyvén, mintsem újabb robbantásokon törje a fejét?

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.