web analytics
Túl a csillogáson - Michael Douglas, Matt Damon

Túl a csillogáson

Tegye fel a kezét az, akinek kapásból beugrik az, hogy ki is volt Liberace. Jó, tudom, minden olvasóm szuperművelt, és csak én vagyok olyan műveletlen, hogy számomra nem sokat mondott ez a név, amikor beültünk a Túl a csillogáson című film díszbemutatójára. Azt viszont tudtam, hogy két nagy színész játszik benne, és a 80-as évek amerikai show business világába kalauzol el – ez pedig az egyik gyengém, szóval mondhatjuk azt is, elfogultan vártam Steven Soderbergh új munkáját.

1977-ben járunk, én megszületek (bár, ez nem derül ki a filmből), amikor is a 17 éves Scott Thorson (Matt Damon) összefut Bobbal (Scott Bakula) egy bárban, és hát hogy is fogalmazzak : közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással. Bár a fiatal srác mindvégig biszexuálisnak próbálja beállítani magát, amikor az idősebb férfival elmennek Liberace (Michael Douglas) showjára, a sztár azonnal kiszúrja magának, és Scott is jól érzi magát a társaságában : hamarosan a zongorista személyi titkára, sofőrje, barátja és persze szeretője is lesz. Természetesen az amerikai háziasszonyok kedvence, az óriási nézettségű tv-s személyiség nem vállalhatja fel másságát, ezért gyakorlatilag egy óriási hazugság az egész életük. Mindez, valamit az elég nagy korkülönbség és persze a pénz még soha nem tett jót egy kapcsolatnak – hát még ha két meleg férfi alkotja ezt a párt.

Pár szóban beszéljünk arról, ki is volt Liberace (merthogy ez nem igazán derül ki a filmből). Gyakorlatilag a 40-es évek kezdetétől porondon volt, kezdetben bárzongoristaként. Hamar rájött, hogy ha a populáris zenét keveri egy csipetnyi komolyabb stílussal, azzal óriási sikereket képes elérni. Hamar ráérzett arra, hogy mire is vevő a mainstream közönség : könnyedség, show és némi virtouzitás. Erre épített egész karrierjét, amit teljesen elborít az amerikai cukormáz : giccs giccs hátán, és persze mindent a nézőkért. Az elsők között volt, aki felismerte a televízió erejét : hamarosan saját műsora volt, amiért rajongott az Államok közönsége, különösen a nők körében volt óriási sikere. A sors fura fintora, hogy ennek ellenére a férfiakhoz vonzódott egész életében, bár kínosan ügyelt ennek eltitkolására.  Mindenki előtt aláír hónapokra Las Vegasba, az ötvenes évek közepén már 50.000 dollárt keres hetente, ami még ma is óriási összeg lenne, hát még akkor. Sokat támadták a kritikusok, középszerű zongoristának tartották, amire Ő még talán rá is épített : bár meg volt benne a tehetség, hogy egy óriási klasszikus név legyen, inkább a szórakoztató ipart választotta, és az idő, illetve a sikerek Őt igazolták. Abban a korban élt és volt sztár, amikor hozzánk Amerikából maximum az jöhetett át, hogy a kokakóla az valami ital, és a szoknya túl kurta, a szexualitást meg hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának – jogosan érthető hát, hogy nem sokat mond az átlagnézőnek ez a név. Most viszont lássuk, milyen filmet forgatott ennek a férfinek az életéről Steven Soderbergh.

Túl a csillogáson - Michael Douglas

Az első, és legfontosabb : ebből a filmből nem tudod meg, hogyan lett Liberace óriási sztár. Amikor belecsöppenünk a történetbe, már a csúcson van, a lábai előtt a fél kontinens. A rendező nem is nagyon törődik azokkal a nézőkkel, akiknek ismeretlen volt a neve, megpróbálja inkább azokat a párkapcsolati problémákat feszegetni, ami egy “átlag” férfi-női felállásban is előfordul, ha ekkora különbség van a két fél között. Mert bár az elején mindketten rajonganak egymásért, idővel ez persze alakul, vagyis inkább halványul, még ha meg sem szűnik soha. A kezdeti fellángolás persze túlzó, akárcsak a főhősünk egész élete, elhalmozza a fiatal srácot mindennel,  és még ezt is kevésnek érzi, ráadásul Scott sem azért van Liberace – val, hogy ott kopassza meg, ahol tudja – mondhatni, tényleg igaz szerelem alakul ki köztük. Aztán ez a rajongás átcsap egyfajta birtoklási vágyba, amiből ritkán sülnek ki jó dolgok. Nem is nevezném én ezt a filmet életrajzi műnek, inkább egy tekinthető egy kapcsolati drámának, ami bármikor megtörténhet egy hetero pár esetében is – ez pedig az egyik legnagyobb erénye ennek a mozinak. Nem igazi melegfilm, ahogy azt sokan gondolhatják (bár azért a Douglas hátán izzadó Damon látványát nem olyan egyszerű feldolgozni), annál sokkal több. Klasszikus szerelmesfilm? Ahhoz meg időnként túlságosan felszínes, de ez valahol érthető is : a környezet hatásait egyszerűen nem lehet levetkőzni. Valahol a kettő között ingadozik úgy, hogy a legtöbbször megtalálja az egyensúlyt, és egyik összetevő miatt sem lesz hányingere az embernek.

Aki viszont nem bírja ennek a korszaknak a túlzásait, a flitterek, óriási fuxok és a mérhetetlen mennyiségű giccs látványát, az sokkot kaphat a film megnézése közben. Én persze tobzódtam a látványvilágban, és nem mellékesen a jó pár zseniális zenei betétben. Douglas igazi örömjátékot mutat be, annyira meleg, hogy melegebb már nem is lehetne, lubickol a kivasalt képű sztár szerepében, Damon szintén jó, de igazándiból meg sem közelíti az “öreg” szintjét. Megosztó film lesz, a Túl a csillogáson, az biztos, de én dicsérni jöttem, nem temetni. A végére pedig egy video, magától Liberace-tól, ami majd a filmben is ismerős lehet. Azért egész korrekt a csávó, nem? 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.