web analytics
Hajsza a győzelemért - Rush - Daniel Brühl, Chris Hemsworth

Hajsza a győzelemért – Rush

Filmbuzi és megveszekedett Tifosi (gy.k. : Ferrari drukker) vagyok – halmozottan hátrányos, ha egy mozi kissé őrült, de borzalmasan tehetséges és gyors férfiak küzdelméről szól, formula 1-es autókban. Ha mindez egy megtörtént eseményt dolgoz fel, egész korrekt (értsd : kevésbé kiszínezve a valóságot) módon, akkor meg végképp végem. Ráadásul Ron Howard ül a rendezői székbe, és nem egy nyeretlen kétéves : a Hajsza a győzelemért esetében minden összeállt ahhoz, hogy egy igazán jó filmet kapjunk.

Sztorit most nem is igazán lehet mesélni, mert mindenki elolvashatja, pontosan mi is történt. A 70-es évek elején kezdünk, amikor is a Formula-3 szériában versenyző, és ott egészen sikeres James Hunt (Chris Hemsworth) egy fiatal osztrák képében új riválist kap. Ezt a bécsi fiatalembert Niki Laudának (Daniel Brühl) hívták. Jellemük tökéletes ellentéte volt a másiknak : míg Hunt a mának élt, bulizott, csajozott (és hányt minden egyes futam előtt), addig Lauda a precizitásáról, a hihetetlen önfegyelméről volt híres, aki mindent alárendelt a karrierjének. Ami viszont közös volt bennük az az, hogy mindketten bár jó környezetből érkeztek, saját erejükből próbáltak egyre fentebb jutni. Hajsza a győzelemért - RushHunt és Lauda is a legjobb akart lenni, és ezért bármit megtettek volna. Az osztrák jutott el hamarabb a csúcskategóriába, a Formula-1 – be, de hamarosan követte a vetélytársa is. Niki 1975-ben, egy Ferrari volánjánál világbajnok tudott lenni, de a következő évadban már Hunt is ütőképes autóban ült, Fittipaldi lelépése után a McLaren szerződtete. Mindketten nyertek futamokat az évben, de történtek óvások, kizárások, ezért a Német Nagydíj előtt már 20 pont előnye volt Laudának. A Nürburgring-en azonban szakadt az eső, és bár az osztrák pilóta felvetette, hogy fújják le a futamot, azt mégis megrendezték. Aztán jött az a baleset, és sok minden megváltozott.

Egy Laudával készült interjúban olvastam, hogy évekig bombázták felkérésekkel az életének megfilmesítésével kapcsolatban, de mindig ellenállt. Aztán jött Ron Howard, aki szinte semmit nem tudott a Forma-1 világáról, és nekiállt ennek a két, mára ikonikussá nőtt pilóta párharcának megfilmesítéséhez. Mivel ez nem egy teljes életrajzi film, viszonylag rövid időt, 6-7 évet mesél el, jobban rá tudott fókuszálni arra, hogy milyen típus volt Hunt és Lauda. Mivel az angolt sajnos már 1993-ban elveszítettük, lehetett volna ez egy olyan film is, amiben az osztrák az óriás, az angol pedig a bohókás zseni – de a legnagyobb örömömre nem ilyen lett. Mindkét emberben meg voltak a jó és a rossz tulajdonságok, és bár a külvilág számára úgy tűnhetett, ki nem állhatták egymást, legbelül ott volt bennük egy bizonyos fokú tisztelet és elismerés a másik iránt. Hunt tényleg imádott bulizni, első feleségét, a modell Suzy Millert (Olivia Wilde) is egy futamon szedte fel, az overálján egy Sex, Breakfast of Champions felirat volt, heves természete miatt többször keveredett balhékba, de pokolian gyors volt. Lauda tökéletes ellentéte, aki hideg precizitással állt a feladatához, ráadásul jól értett az autók beállításához és fejlesztéséhez is (kb. ennek köszönhette a ferraris szerződését is). Felesége, Marlene (Alexandra Maria Lara) kitartott mellette balesete után is.

Hajsza a győzelemért - Rush - Olivia WildeMindezt a sztorit próbálta Howard egy látványos, és nem csak megrögzött rajongók számára élvezhető filmbe belesűríteni, és talán ez az egyik legnagyobb erénye ennek a mozinak : nem kell hozzá kívülről vágnod a Formula 1 történetének minden pontját, nem kell ismerned az autóversenyzés szabályait – ezek ismerete nélkül is egy feszes tempójú, izgalmas alkotás a Hajsza a győzelemért. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a futamok másodlagosak, inkább szól az egész ennek a két nagyszerű versenyzőnek a pályán kívüli életéről – és az azt meghatározó rivalizálásról. A látványvilág tökéletesen korhű, és a versenyek alatt alkalmazott CGI sem túlzó, nincsenek hihetetlen jelenetek, az ominózus baleset pedig hátborzongatóan pontosan lett megcsinálva. Nem mehetünk el a korhű ruhák, és a nagyszerű sminkek mellett sem, Brühl pl. megdöbbentően hasonlít Laudára. Mindez azonban kevés lenne, ha a két főszereplőt megformáló színészek nem váltak volna eggyé a szerepükkel. Sokan azt mondták, Hunt szerepére a néhai Heath Ledger lett volna az igazi, de Hemsworth sem vall szégyent, sőt. Brühl pedig … tényleg félelmetes. Közel tökéletesre csiszolta az akcentust, a hangszínt, a mozdulatokat (hónapokig mozgott együtt Laudával, egy időre be is költözött hozzá – nem véletlenül mondt az osztrák a bemutató után, hogy még maga is elképedt a hasonlóságon). A többiek meg tényleg csak mellékszereplők ebben a darabban, de ez így is van jól.

Hajsza a győzelemért - Rush - Daniel Brühl, Chris Hemsworth

Nincs automata kuplung, kormányról kapcsolható váltó, DRS, semmi, csak egy száguldó koporsó. Ezek a pilóták még igazi férfiak voltak, akik megharcoltak egymással, de közben ott volt az állandó tisztelet, és elismerés a másik zsenije iránt. Nem volt még a sport agyonszabályozva, annyira átitatva marketinggel, pénzzel, mint most. Mindezt a hangulatot szinte tökéletesen sikerült megragadnia a Hajsza a gyözelemért – ben Howardnak, és elénk tenni egy olyan alkotást, amit bátran ajánlok mindenkinek, azoknak is, akik eddig távolságtartással voltak az autóversenyzés egyik királykategóriája iránt : ha megszeretni nem is fogják, de megértik, miért van az, hogy kiscsillió ember ül le vasárnap délutánonként a tv elé, és bámul körbe-körbe rohangáló kocsikat. Ennél tökéletesebb reklámot a Formula 1 el sem tudna képzelni magának – és az ősz is nagyszerűen indul filmes szempontból. Kihagyhatatlan.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. duckit szerint:

    Kirázott a hideg mikor elolvastam az írásodat. (Emlékszem a tesóm szobájának falán ott volt poszteren Lauda.)

Hozzászólás a(z) duckit bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.