web analytics
Don Jon - Joseph Gordon-Levitt

Don Jon

Azt már Vincent Vega óta tudjuk, hogy mit kell tenni, ha egy olyan csajra moccanna rá az ember, akire nem igazán lenne egészséges : “Na most szépen visszamész és megköszönöd a kellemes estét. Kimész, beszállsz a kocsiba, hazamész, kivered, és annyi, semmi több.” De mit tegyen az a pasi, akinek nincsenek ilyen korlátai, haza is viheti a csajt, meg is döngetheti, de az mégsem elég? Ugyanazt, amit Vega : kiveri, és annyi, semmi több. A Don Jon erre a kérdésre próbál reflektálni röpke másfél órában.

Jon (Joseph Gordon-Levitt), vagy ahogy haverjai a hódításai (és valószínűsíthető olasz származása) miatt Don Jon – nak hívnak, teljesen átlagos amerikai srác. Vagyis talán mégsem annyira. A napjait fix rutin alapján éli : dolgozik, elmegy gyúrni –  mármint testépíteni, hétvégenként (szigorúan atlétában, bár pörköltszaft nélkül) a családjával ebédel, eljár templomba, ahol meggyónja vétkeit, majd feloldozva esténként buliba jár, ahol összeszed egy, a tízes skálán legalább  nyolcas csajt, hazaviszi, és annak rendje módja szerint meg is fekteti. Majd, miután a hölgy elaludt, kivonul a nappaliba, és újra gyúrni kezd, igaz ezúttal csak egy bizonyos testrészre koncentrálva – mert Jon a pornót és a maszturbációt jobban szereti, mint a szexet. Egy esti hódítása során azonban találkozik a tökéletes és nagy Ő-vel, Barbarával (Scarlett Johansson), akinél persze rögtön az első éjszaka lebukik, de kimagyarázza, és máris dúl a lamúr. Ahogy telnek a napok, a lány egyre inkább átveszi az irányítást a srác élete fölött, amire aztán rá is világit Esther (Julianne Moore), az idősebb özvegy, akivel Jon az esti iskolában találkozik össze. Legyőzheti a függőséget a szerelem és a szerelem az egyéniséget?

Don Jon - Scarlett Johansson

Gordon-Levitt maga írta a forgatókönyvet és rendezte is a filmet. Első ilyen jellegű munkája érdekes keveréke a vígjátéknak és egy leegyszerűsített társadalomkritikának. A sztoriban nincs túl sok, a karakterei pedig – minden bizonnyal szándékosan – igencsak egysíkúak, de mint tudjuk, olykor a kevesebb is több. Ahogy egymást ismétlik a jelenetek, és részesei lehetünk Jon mindennapjainak, akár unalmas is lehetne, de Levitt mindenhová becsempészett egy minimális változást, ami egyrészt elősegítheti főhősünk jellemfejlődését, másrészt a poénok is kapnak egy pici csavart, még ha ugyanarról is szólnak minden jelenetben. Ráadásul olyan témát feszeget, amiről nem szokás beszélni, vagy ha igen, akkor társaságfüggő, hogy mi is hangzik el az érintettek szájából, mert mint tudjuk, okos, felnőtt, érett férfiak nem néznek pornót – vagy csak simán letagadják. A Don Jon az a mozi lesz, amiről nehéz lesz a csajoddal/pasiddal eszmét cserélni. Szókimondó őszintesége az, ami igazán elviszi a filmet, na és persze Gordon-Levitt játéka.

Mert ha már megírta a könyvet, és el is játszotta a főszerepet, úgy tűnik, igyekezett úgy összerakni Don Jon karakterét, hogy egyrészt az jól is álljon neki, másrészt azért tudjon egy keveset játszani is, és nem csak a kidolgozott felsőtestét mutogatni. Johansson azt hozza, amit várunk Tőle, megspékelve azzal, hogy most még erősen rá is játszik a butuska, de magát persze roppant műveltnek gondoló szőkére. Mindenesetre a Levitt-el előadott szárazdugásért minden bizonnyal sok férfitársam lesz irigy a moziból kijövet. Julianne Moore még ebbe a nem egészen egyértelmű szerepébe is tud annyi érzés vinni, hogy a végén el tudja mozdítani az összképet, mielőtt a Don Jon – t az idióta vígjátékok közé sorolnánk. Éppen ezért miatta kapja a rendező a legnagyobb fekete pontot is, én sokkal jobban élveztem volna, ha kidolgozottabb  Esther karaktere. A kiegészítő figurák is jó érzékkel lettek kiválogatva, külön kiemelném Tony Danza – t, aki fürdik a tapló-macsó olasz apuka rövid jeleneteiben.

Don Jon - Julianne Moore, Joseph Gordon-Levitt

Első próbálkozásra nem is rossz, sőt. Azért mindenképpen kíváncsi lennék arra, mihez kezdene Joseph Gordon-Levitt egy összetettebb, tartalmasabb sztorival. Ha a Don Jon – t tekintjük kiindulási alapnak, akkor lesz még lehetősége remélhetőleg megmutatni, hogy van annyira jó rendező, mint színész, hiszen mára azért szépen felmászott az “A” kategóriás sztárok közé. Szerethető, egyszerű (de nem Adam Sandleres megközelítésben) – ez az ősz tényleg elég erős.

Enhanced by Zemanta

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.