web analytics
Isteni műszak

Isteni műszak

Vigyázat, spolilerveszély : végre! Hosszú évek óta ugatom, hogy igenis kell, és lehet magyar közönségfilmeket csinálni anélkül, hogy éppen valami klasszikus vígjáték remakejét néznénk Bajorimi és társai ripacskodásaival, és hogy van élet az Üvegtigrisen túl is. Az Isteni műszak friss, vicces, annak ellenére, hogy a hangulata ismerős lehet máshonnan, és csak kicsit csúszik bele a “mindenmagyarfilm” problémakörbe, de erről majd később.

Milán (Ötvös András) a délszláv háború idején, 1992-ben átszökik Magyarországra, hogy valamilyen módon kihozhassa a pokolból barátnőjét, Tányát (Stork Natasa). Egy zöldségesnél vállal munkát, de hamar kiderül, mentős gyakornok volt a fronton, és mire észbe kap, már Dr. Fék (Rába Roland) és a kicsit zakkant sofőr, Tamás (Keresztes Tamás) mellett vonul éjszakánként, és menti az embereket. Vagy éppenséggel nem. Nehéz dolog, ha az ember Istent játszik, de kampónként 100 nyugatnémet márka és egy ingyen vacsora a kínaiban, na meg egy lehetőség az imádott lány megmentésére már a legmélyebb morális határokat is képes kitolni akár a végtelenbe is.

Isteni műszakA sztoriról fölösleges többet beszélni, egyrészt, a trailer tartalmazza szinte az egész történetet, másrészt nem is túl bonyolult. Ez máris egy jó pont. Nem szeretem, főleg a fiatal rendezőknél, amikor minden, évek során összegyűjtött ötletet az első filmbe megpróbálnak belesűríteni. Bodzsár Márk első rendezése (a forgatókönyvet is Ő írta) érezhetően jól megérlelt folyamat eredménye, nem akar erőlködni, és amit vállal, az tökéletesen teljesíti is. Mi is ez a vállalás? Egy szórakoztató, időnként könnyesre röhögős fekete komédia, amiben megvan a potenciál, hogy ugyanúgy idézgessenek belőle, mint ahogy ma teszik Lali és Gaben örökbecsűivel. Ennyi elég? Én azt mondom, bőségesen. Végre egy olyan magyar film, ami nem akar óriási drámát előadni, nincs szájba rágott vagy esetleg gyomorba rúgós erkölcsi mondanivaló, egyszerűen 106 perc röhögés. A poénok ülnek, a beszólások rendben vannak, ez zavart is időnként a sajtóvetítésen, ott nem illik hangosan felvinnyogni egy-egy idióta jeleneten. Persze lehet mondani, hogy “Tarantinos” az egész, de nekem speciel ezzel semmi bajom nem volt, sőt, jót is tett a klasszikus elemeknek a 90-es évek magyarországi hangulata, a susogós melegítős vállalkozók kora, amikor mindenki megpróbált valamit “okosba”, csak hogy jobban menjen a szekér – vagy a mentőautó.

Isteni műszakAkárcsak a nagynevű amerikai, Bodzsár is jó érzékkel kevergeti a stílusokat, kapunk westernbetéteket, de látható, hogy mély nyomot hagyott a rendezőben az Amerikai Nindzsa Michael Dudikoff – fal, persze szigorúan hangalámondással. Az Isteni műszak forgatókönyve meglepően feszes, szinte nincs semmi üresjárat, pedig a zöldséges felütés igencsak megindítja a filmet. Az egyetlen hibájának (mert még a végén azt hinné a kedves olvasó, hogy a forgalmazó megvett kilóra) azt tartom, hogy a szerelmi szál a végére egy kicsit túl lett dramatizálva, vagyis mindenáron akart ez a film is egy kis csomagot adni a néző lelkének a végén – én egyszer már megpróbálnék nagy erkölcsi mondanivaló nélkül lezárni egy mozit, de ha csak ennyi lenne a gondom minden, mostantól bemutatott magyar mű után, akkor már boldog ember leszek. Bodzsár alkotása az első, szórakoztató film, ami már az új, Andy Vajna fémjelezte rendszerben készült, és bár jómagam is “húztam a számat” a központosítások miatt, ha ilyen darabok kerülnek ki a kezeik közül, akkor hajrá, tessék csak csinálni szépen sorba.

Az Isteni műszak rengeteget köszönhet a színészeknek. Ötvös Andrást eddig még csak színházban láttam, de nagyszerű Milán szerepében. Akárcsak Rába Roland, akinek karaktere annyira ismerős lehet mindannyiunknak, akik éltek már 20 évvel ezelőtt. Keresztes Tamás figurája az ügyeletes őrült, Zsótér Sándor is nagyon jó a temetkezési vállalkozó szerepében, de egy rövid, viszont annál agyatlanabb jelenetben még Nagy Zsolt is feltűnik. Kifejezetten örültem, hogy a pontosan kidolgozott és jól megírt karaktereket nem az unalomig ismert és sztárolt magyar színészekre bízták. Meg kell említeni a filmzenét is, mert ha már Tarantino, akkor erre is érdemes odafigyelni, és meg is tették, a zeneszerző egyébként Keresztes testvére.

Isteni műszak

Régóta vártam már egy ilyen magyar filmet. Persze biztosan lesz olyan, aki majd húzza a száját, fikáz teljes erőből, de ezt már megszokhattuk a hazai kritikusoktól – semmi sem lehet elég jó. Én viszont elégedetten jöttem ki a vetítésről, végig lekötött és szórakoztatott, és abban is biztos vagyok, hogy rövidesen újra ott leszek valamelyik moziban, hogy újra megnézhessem. Tudjátok, tanulni kell az aranyköpéseket. Tessék levetni a hülye előítéleteket, és tessék megnézni, az Isteni műszak nagyon megérdemli!

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. Nóra szerint:

    Csak most tudtam megnézni ezt a filmet, korábban nem is mertem, annyira nagy volt az ellenkampány. Tévesen azt hittem, hogy ez valami nagyon nyomasztó dolog lesz, élet-halál urai, stb… Nagy meglepetés volt tehát, először a szürrealizmusa, aztán már a könnyes nevetésig való kihegyezése a helyzeteknek, és hát tényleg, meglepően nagyon jó volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.