web analytics
Mocsok - Filth - James McAvoy

Mocsok – Filth

Irvine Welsh nem arról híres, hogy könnyed lányregényeket írna. A Mocsok című könyve talán még az átlagosnál is nehezebben emészthető, ezért is voltam kicsit szkeptikus, amikor olvastam arról, hogy John S. Baird második nagyfilmes rendezésének ezt az alapot választotta. Egyrészt azt gondoltam, ezt átrakni vászonra nem lesz túl egyszerű, másrészt Baird előző, focihuligánokról szóló filme finoman szólva sem volt egy világrengető mű. Amikor aztán kiderült, hogy ki lesz a főszereplő, már sokkal érdekesebbnek tartottam ezt a projectet.

Bruce Robertson (James McAvoy) zsaru Edingurghben, és éppen arra gyúr, hogy kollégáit megfúrva, megszégyenítve Ő legyen az, akit előléptetnek. Egyrészt a hatalom miatt, másrészt úgy gondolja, ezzel a kinevezéssel menthetné meg döglődő házasságát. Nem igazán válogat az eszközökben, jöhet bármi, és persze közben Bruce is alámerül rendesen a mocsoknak, pia, drogok, kurvák, bármi. Hízeleg bárkivel, ha kell, de közben csak azon igyekszik, hogy hátba bökje valamelyik kollégáját. Persze vannak arcok az őrsön kívülről is, itt van rögtön Bladesey (Eddie Marsan), a tipikus vesztes, akinek dögös (és legfőképpen kiéhezett) feleségét, Bunty – t (Shirley Henderson) is zaklatja egy kicsit telefonon. Az egyetlen tiszta pont az életében Mary (Joanne Froggatt), akivel egy tragédia kapcsán találkozik, és aki talán az utolsó esélye lehet, mielőtt végleg elnyeli a pokol.

Már a kezdő képsorok után tisztában lehetünk, hogy ez bizony nem lesz egyszerű film. McAvoy narrációja megadja az alaphangot, ami után megindul a pörgés, nem sok a megállás, azok viszont brutális hatásúak. Óhatatlanul az összehasonlítás a Trainspottinggal – egyrészt a téma, a tempó és hangvétel miatt is, és nem is vall szégyent a Mocsok. Persze azt a szintet nem éri el, de nem is kell, én legalábbis nem egy másolatot szerettem volna látni, a hangulat viszont “átjött”. Ennyire szemét arcot régen láttunk már a vásznon, mint Robertson karaktere. A könyv sokkal, de sokkal durvább, mint az, amit a filmben kapunk, és ez annak köszönhető, hogy Baird jó érzékkel úgy döntött, kicsit nagyobb hangsúlyt helyez a sötét humornak, és ez a plusz bőven élvezhetővé teszi a közel 100 perces játékidőt. Persze a történet előrehaladtával komorabbá és nyomasztóbbá válik a hangulat, de ez így teljesen rendben van. Sokat köszönhet a zseniálisan eltalált zenei betéteknek is, dübörögnek a 90-es éves eurodance slágerei, Bruce és Baldesey németországi kalandjai alatt pedig a 99 Luftballons. Azonosulni persze nehéz a főhőssel, de sajnálni annál inkább, még akkor is, ha jókat röhögünk azon, ahogy sorra szopatja a kollégákat. Komoly szorongással jöttem ki a film végén a moziból, és még most is itt van előttem McAvoy arca az utolsó jelenetből, ami hátborzongató.

Mocsok - Filth - Joanne Froggatt

Ahogy csúszik egyre lentebb azon a bizonyos létrán, úgy változik meg az egész film hangulata, és úgy lesz egyre inkább rémisztően zseniális McAvoy játéka is. Nem az a tipikus kemény zsaru alkat a termetével, de A Mocsok címszerepében élete alapítását nyújtja. Az egyre inkább borostás, bevérzett szemű drogos a szemük előtt válik igazi ronccsá, aki azért végig tisztában van azzal, hogy mivé is alakítja saját magát. Marsan már a megjelenésével is röhögésre kényszeríti a nézőt, tökéletes választás volt, akárcsak az igen karakteresen megrajzolt kollégák is, mint pl. Jamie Bell, a drogfüggő, vagy a törtető Imogen Poots, de említhetnénk az agyturkász dokit is, akit Jim Broadbent alakít. A legnagyobb meglepetés számomra mégis Joanne Froggatt volt, akit eddig csak a Downton Abbey – ben láttam, mint szolgálólány, itt viszont sugárzik, őrületesen jó nő, tessék Neki szerepeket adni, tuti befutó lehet!

A Mocsok sokkal nehezebb film, mint a Trainspotting volt, és ami fontos : nem is akarja utánozni a kultikus elődöt. Danny Boyle persze jóval szofisztikáltabban értelmezte Welsh világát, de Baird sem vallt szégyent. Az ősz egyik igen kellemes meglepetése számomra.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.