web analytics
Az éhezők viadala: Futótűz - Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson

Az éhezők viadala: Futótűz

Régen volt már hogy ennyit kelljen gondolkodnom egy premier film után, hogy pontosan mit is gondolok az adott moziról. Az Éhezők viadala második részének sikerült ezt kiváltani, jelentsen ez jót vagy akár rosszat. Aztán pár nap után rájöttem, mi az, ami ezt kiváltotta, amiért ellentmondásos számomra a Futótűz.

Miután élve megúszta a 74. Éhezők viadalát, Katniss (Jennifer Lawrence) és Peeta (Josh Hutcherson) visszatérnek a 12. körzetbe, a Győztesek falujába. A lány megpróbál visszailleszkedni a normális kerékvágásba, ami azért nem olyan egyszerű, egyrészt rémálmai kísértik életét, és a látszat(?) kapcsolatát is fenn kell tartania a péklegénnyel, pedig ott van Gale (Liam Hemsworth), aki igencsak vonzódik Katnisshoz. A körzetek lakói azonban valamiféle jelet látnak abban, ahogy a fiatalok keresztül húzták Snow elnök (Donald Sutherland) számításait, és ketten jöttek ki az arénából, ezért egyre több a jel arra, hogy forradalom készül. Hogy lehűtse a kedélyeket, Snow a 75. Viadalra meghirdeti a 2. Aratást, amin az előző évek nyertesei vesznek részt, vagyis Katniss és Peeta képzett gyilkosokkal kell, hogy szembenézzen újra, ráadásul új a fő játékmester is, Plutarch Heavensbee (Philip Seymour Hoffman) igencsak ravasz és legfőképpen brutálisan kegyetlen ötletekkel áll elő, amikor az új arénát megtervezi. Persze a régi segítő, Haymitch (Woody Harrelson), Effie, a felkészítő (Elizabeth Banks) és persze a stylist, Cinna (Lenny Kravitz) is újra a csapat tagja lesz, megtéve mindent, hogy hőseink életben maradjanak.

Az éhezők viadala: Futótűz - Donald SutherlandA második rész sokkal, de sokkal sötétebb, mint az előző, és mivel nem kell azzal foglalkoznia, hogy valamelyest bemutassa a szereplőket, illetve az alaphelyzetet, nagyobb hangsúlyt fektethet arra, hogy bemutassa, milyen is a panemi diktatúra, ahol a kevés kapitóliumi kiválasztott speciális italokat fogyaszt, hogy minél könnyebben hányni tudjon, hogy aztán folytathassa a zabálást, miközben a körzetekben nem ritka a nyomor és az éhezés. Új a rendező is, Francis Lawrence nem találta fel a spanyol viaszt : szépen leköveti a könyvet, és az előző rész sikeresnek tűnő felosztását, vagyis kapunk egy adag felvezetést, majd elindul a tv show. A látványvilágra nem lehet panasz, erős a kontraszt a körzetek és a kapitólium között, előbbiben ott a sötétség, a szürke minden árnyalatával, míg a fővárosban már bántó a giccs és a pompa. Effie karaktere megmutatja, mennyire idegen egy kapitóliumi polgár “vidéken”, míg Katniss sem képes arra, hogy megfeleljen az elvárásoknak, nem úgy, mint néhány új vetélytársa.

A kritika itt két felé kell, hogy váljon, mégpedig azért, mert ennek a filmnek van egy igen jól behatárolható célközönsége, mégpedig azon tinik sora, akik már kinőttek a vámpíros románcokból, de azért még nem ülnének be egy jó kis művészmozis agytépő drámára. Ha az ő szemükkel nézem, akkor szinte tökéletes a Futótűz. Mindenből éppen annyit ad, ami még könnyen feldolgozható, de azért már megdolgozza az agysejteket (ellentétben az Alkonyat filmekkel, és társaival), és bizony feltehet kérdéseket a néző arról is, hogy mi is az a diktatúra, mi is a szerepe a médiának egy társadalomban, mennyire kell megfelelnie fiatalon az elvárásoknak, etc, etc. Ez volt a Suzanne Collins könyveinek az egy legnagyobb erénye, és a nagy részét sikerült át tenni a vászonra is. Az éhezők viadala: Futótűz - Jena MaloneHangsúlyozom akkor, ha a célközönségbe tartozol. Ha egy picit idősebb, érettebb a néző, akkor bizony hiányolhat finomságokat, utalásokat, amiket a könyvben megtalált, és bizony ezek apróságnak tűnhetnek, de azért bántóak. Továbbra is kevésnek tartottam annak a bemutatását, ami ténylegesen lezajlik Katniss jellemében, igaz, a könyvbéli belső monológokat nehéz is lenne vászonra ültetni, de azért egy picit lehetett volna ez árnyaltabb is. Az új rendező sem tudott igazándiból mit kezdeni a szerelmi szállal (háromszöggel, ki tudja), éppen ezért ennek bemutatása is felületesre sikeredett. Az viszont abszolúte dicséretes, hogy mert sokkal sötétebb lenni úgy, hogy megmaradt azon a határon belül, ami még a célközönségnek is elviselhető, vagyis nincsen vér, direkt erőszak, de a feszültség ott van szinte végig, és még ha szájbarágós is néha, de ott van a mondanivaló is rendesen.

Az előző részből megismert színészek kb. ugyanazt hozzák, mint az előző részben is, talán csak Elizabeth Banks – et érdemes kiemelni, aki egy fokkal kevesebb sminket és több lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, egészen ügyes, ha megfelelő szerepet kap. Sutherland kellően gonosz, Harrelson most is részeg időnként, de ha kell, segít, Stanley Tucci ugyanolyan ripacs a világító fogsorával, Hoffman ikább csak aszisztál. Az új szereplők közül (elfogultan persze) szeretném kiemelni Jena Malone – t, aki személyes kedvencem, és a kicsit zakkant, szexi favágó csaj, Johanna szerepében megcsillantja azt, amiért én legalábbis kedvelem (és itt most nem a liftes jelenetre gondolok elsősorban 😀 ) Furcsa módon a főszereplők ismét nem tudnak kiemelkedőt alkotni, Hemsworth – ről nehezen tudom még most is elképzelni, hogy mi mindent kell majd a következő részben megcsinálnia, Hutcherson továbbra is olyan semmilyen, persze értem én, visszafogott figura, de azért tessék már jobban szeretni Katnisst! Jennifer Lawrence is küzd ezzel a szereppel, mondhatnánk, hogy rutinból megoldja, de egy 23 éves színésznőnek azért abból még kevesebb van, még akkor is, ha Oscar díjas, szóval mondhatjuk azt: ez a tehetség. Nem ez lesz élete filmje, de bujdokolnia sem kell az alakítása miatt.

Az éhezők viadala: Futótűz - Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson

Térjünk is vissza oda, ahonnan indultunk : az ellentmondás. Rájöttem, a probléma abból adódik, hogy az első mozi sikere után nekiestem, és pár nap alatt elolvastam mindhárom könyvet, és így már nem tudok akkora lelkesedéssel rajongani a filmért, mint ahogy azt az első részért tettem. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy jobb e, vagy rosszabb e a Futótűz, mint az előd, tény, hogy pontosabban hozza a kötet hangulatát, és egy fokkal mélyebb is, de ismerjük a régi klasszikus Hofi viccet, amikor két moly beszélget …. Mindenesetre a célközönségnek mindenképpen ajánlott, sőt, az Alkonyaton felnőtt tiniknek kötelezővé is tenném, tessék csak szokni, ez a való világ, nem az a nyáltól csöpögő vámpír romantika, még akkor is, ha az Éhezők viadala képei annyira ellentmondásosak, hogy azt tényleg csak némi agy felhasználásával lehet feldolgozni – de talán pontosan ezért is jó, ha ilyet is olvasnak/néznek. Mindenesetre nagyon kíváncsivá tettek, hogyan sikerül majd feldolgozni a harmadik részt. Már csak 1 évet kell rá várni 🙂

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

1 Response

  1. hemesen szerint:

    Én is olvastam mind a három könyvet, miután az első rész után megtudtam, hogy ezt is könyvből kreálták. Kíváncsi vagyok mit hoztak ki a könyvben szereplő arénából, meg úgy egyáltalán hogy filmesítették meg, mert szerintem nem volt egyszerű dolguk. Szombaton mindent megtudok végre 🙂

Hozzászólás a(z) hemesen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.