web analytics
Szerelemre hangszerelve - Keira Knightley, Mark Ruffalo

Szerelemre hangszerelve – Begin Again

John Carney rendező nem először nyúl zenészek történetéhez, a 2006-ban bemutatott Egyszer – ben már bemutatta, van érzéke ehhez a műfajhoz. Tulajdonképpen az akkori dramaturgián nem is változtatott sokat, csak ezúttal már “A” listás sztárokkal rakott össze egy mozit, ami egyrészt a nyár egyik kellemes meglepetése lehet, másrészt meg azért át is ver, kétszer is.

Gretta (Keira Knightley) és Dave (Adam Levine) szerelmét összeköti a zene, mindketten tehetséges dalszerzők, de a fiú az, aki inkább kiáll a rivaldafénybe, a lány szeret a háttérbe meghúzódva segíteni. Amikor Dave bekerül egy filmbe, fenekestül felfordul az életük, amerikai turné indul, óriási média érdeklődés, és ami ezzel együtt jár : jönnek a rajongó csajok, több napos különlétek, és mire észbe kapnak, kapcsolatuk zátonyra fut. Gretta megpróbálkozik a nagyvárosi élettel, főiskolás haverjánál, Steve-nél (James Corden) húzza meg magát, aki lerángatja egy bárba, ahol amatőr fellépőként esténként zenélni szokott. Amikor felrángatja a lányt a színpadra, hogy Ő is énekeljen egy dalt, a közönségben egy kissé ittas figura, Dan (Mark Ruffalo) az egyedüli, aki igazán értékeli azt, amit hall. A férfi ráadásul híres zenei producer, neves díjjakkal. Ez akár lehetne az amerikai álom is, ha Dan-t nem aznap rúgták volna ki a saját kiadójától, a lánya, Violet (Heilee Steinfeld) nem nézné levegőnek, és nem élne külön imádott feleségével, Miriam-mel (Catherine Keener). Ja, és ha legalább annyi pénze lenne, hogy egy sört ki tudjon fizetni a bárban.

Szerelemre hangszerelve - Keira Knightley, Adam Levine

Ebben a filmben mindenki útelágazáshoz ér az életében, és igazándiból egy nagy restartra van szüksége – erre utal a film eredeti címe is (fekete pont a forgalmazónak, inkább ebbe az irányba kellett volna menni a magyar címmel is). Azt pedig tudjuk mindannyian, hiszen nagy eséllyel megéltünk már hasonlót, és tudjuk, hogy egy ilyen újrakezdés bizony baromira fájdalmas lehet. Ez az első becsapás ebben a moziban : bár romantikus vígjátékként hirdeti magát, inkább igazi emberek igazi problémáit próbálja bemutatni, persze nem véresen komoly formában. Mindezt megfűszerezi a zenével (erős Oscar kontent a Knightley által előadott Tell me if you wanna go home című dal), ami ad egy bizonyos szintű könnyedséget az egésznek. Igyekszik nem szájbarágós lenni, és ami a legfontosabb : igyekszik mellőzni a szokásos amerika cukormázt, ami nagyon, de nagyon jót tesz az egész filmnek. Amikor már azt hinnéd, hogy kész, vége, jöhet nyáltenger, mer fordítani egyet és bátornak lenni – amit mondjuk egy európai filmnél gond nélkül elvárnánk, de nem szoktuk meg az álomgyár darabjaitól.

Természetesen a Szerelemre hangszerelve egyik, ha nem a legerősebb eleme a zene, a soundtrack tényleg ütős lett, nem tolakodó, amolyan kicsit gondolkodós néhány szám rajta, megvan persze az atomsláger (amire én magam is rákaptam, vigyázat, eléggé addiktív), Levine ugye a Maroon 5 nevű bandából ismerős,  CeeLo meg ritkán nyúl mellé.

Szerelemre hangszerelve

Ruffalo talán egy picit súlytalannak tűnik elsőre (vagy csak nekem volt nehéz elvonatkoztatni, hogy nem fog rövidesen hörögve zöld óriássá válni a vásznon), de aztán belelendül, és lubickol a rá osztott lump zseni szerepében, Adam Levine igazándiból a neve miatt kell, és szakállban tragikusan néz ki, CeeLo Green viszont nagyon jópofa, és bár személy szerint imádom Faragó Topit, ha tudjátok, nézzétek meg eredeti nyelven a filmet. Keira Knightley – ről kiderül, hogy egész ügyes énekes, és talán még egyetlen vígjáték sem állt Neki ennyire jól, mint ez, de az istennek sem akar szabadulni néhány manírjától. Na jó, ez már csak afféle elitista kritikus morgás, azt mégsem írhatom, hogy engem megvett kilóra (mert egyénként igen, de ez a zenés filmekkel szembeni elfogultságom miatt talán nem is meglepő).

Az elején két becsapásról írtam, és eddig csak egyet említettem : a második a film vége, de ezúttal egy kellemes meglepetéssel veri át a nézőt Carney. Ezt persze nem lövöm le, de azt el kell mondjam, hogy roppant módon hálás voltam neki ezért az átverésért. Mindenesetre a Szerelemre hangszerelve egy nagyon kellemes zenés, keserédes vígjáték, egészen jó színészekkel és még jobb zenékkel : szerintem nem kell több egy ilyen hülye időjárással megáldott nyáron. Pasi olvasóknak : ha a csajod el akar rángatni rá, bele lehet vágni, nem fog fájni. Sőt.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.