web analytics
22 Jump Street - A túlkoros osztag - Jonah Hill, Channing Tatum

22 Jump Street – A túlkoros osztag

Amikor 2012-ben előkerült a 21 Jump street, igencsak mélyre kellett kaparnom az emlékeimben, hogy előszedjem Johny Depp és Richard Grieco sorozatbéli karaktereit. A film elég nagyot szólt, annak ellenére, hogy egy már jól bejáratott zsánert mutatott be, de sikerült egy jó adag frissességet belevinni. Nem is az volt a kérdés, hogy lesz e folytatás, inkább az érdekelt leginkább, hogy mit sikerül megmenteni az első mozi erényeiből, és esetleg sikerül e tovább fokozni a hatást. A rendezőpáros Phil Lord és Christopher Miller azonban kockáztatott, és nem csak egy “sima” második részt készítettek.

A sztori szerint Schmidt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) középiskolás akcióját annyira jónak találta a rendőri vezetés, hogy Dickson kapitány (Ice Cube) vezetésével egy új, hipermodern irodába költözhet a csapat, és új feladatot is kapnak : egy különösen veszélyes drog nyomába kell eredniük, ezúttal egy egyetemen. A beilleszkedés persze nem zökkenőmentes, mi több, a két haver barátsága is veszélybe kerül, de lesz itt foci, egy lány, bizonyos Maya (Amber Stevens), és előkerül az egyik leghírhedtebb rosszfiú, The Gost (Peter Stormare) is. Ja, lesz nyomozás is, de az végül is egy zsarus filmben igazán jelentéktelen, nem?

22 Jump Street - A túlkoros osztag - Jonah Hill, Channing Tatum,Ice Cube

Na de mivel is kockáztattak a rendezők? Adott ugye az alapműfaj, amit Riggs és Murtaugh nyomozók tökéletesítettek a Halálos fegyver filmekben, a 22 Jump Street is a “Buddy Cop” legfontosabb elemeit használja, vagyis adott két, alapvetően ellentétes figura, akik a munkájuk miatt közel kerülnek egymáshoz, kiegészítik egymást, és sok idióta poén között megmentik a világot. Vagy legalább egy egyetemet. Ha csak ezt követik, akkor egy igazán ütős forgatókönyv kellett volna ahhoz, hogy ne csak egy fájdalmas folytatás legyen ez a film, viszont ezek a mozik sosem arról híresek, hogy napokig kelljen a végén gondolkodni arról, mi is történt a vásznon. Ezért Lord és Miller, illetve a forgatókönyvért felelős Michael Bacall úgy döntött, még annyira sem veszik komolyan magukat és az egész, vászonra került közel két órát, mint az előző részben. Az odáig rendben van, hogy megszórják poénokkal a történetet, de elszakadnak a “szokásos” hollywood-i kliséktől, és az abszurditást sem nélkülöző, képtelen baromságokkal tömték ki filmet. Időnként kapkodtam a fejem, hogy akkor ezt most miért is, de nem nagyon volt idő rágódni az ilyeneken, mert leszámítva egy rövidebb, lelkizős részt egészen sodró lendületű lett a 22 Jump Street. Mindezt úgy sikerült megoldani, hogy a történet gyakorlatilag ugyanaz, mint az előző részben, a karakterek szintén. Miért is működik mégis így ez a mozi?

22 Jump Street - Amber StevensRoppant egyszerű : mi az, amit elvárunk egy folytatástól? Szóljon nagyobbat, legyen csillogóbb, mint az előző rész – és ezt a 22 Jump Street fel is vállalja, ráadásul úgy, hogy pofátlanul a néző orra alá is dörgöli ezerrel mindezt. Elmondják, hogy nem akarnak semmi újítót, csak ugyanazt előadni, de látványosabban, grandiózusabban. Finom kis fricska az egész film, megkapja benne az egész álomgyári kompánia a magáét, finom kiszólásokkal, filmes/sorozatos utalásokkal, borzalmasan gagyi CGI jelenetekkel (tessék csak figyelni majd az autós üldözést 🙂 ), és nem utolsó sorban óriási mennyiségű öniróniával.

Jonah Hill mára az egyik legjobb komikussá nőtte ki magát, aki azért más szerepekben is zseniális tud lenni (előbb-utóbb össze fog jönni Neki az Oscar, ebben biztos vagyok) – most sem okoz csalódást. Tatum megpróbál felnőni hozzá, a kissé egyszerű srác karakterét egészen jól hozza, de azért nem egy súlycsoport a két arc. Cube teljesen rendben van, Stormare annyira jelentéktelen gonosz, hogy az már fáj, bár ez legkevésbé sem az Ő hibája – ez a film ilyen, magasról leszarja azt, hogy foglalkozzon a kiegészítő karakterekkel, ellenben kicsit többet foglalkozik a két főszereplővel, mint kellene. Mindezt persze bőven elnézhetjük neki, meg úgy igazándiból nem is van idő ilyenen gondolkodni.

Nagyon kellemesen csalódtam a 22 Jump Street – ben. Ennyire pofátlan filmet régen láttam, és bár lehet, hogy lesznek, akiknek már sok az az abszurditás, ami időnként jellemzi, nem érdemtelenül lett a nyár egyik nagy durranása az Államokban, és látva a kritikákat, a bevételi adatokat, szinte biztos, hogy lesz még folytatás. Jó tanács : mindenképpen maradjatok, és várjátok ki a vége főcímet is, kaptok még egy adagot a már sokszor említett arcátlanságból, és ötleteket a lehetséges folytatásról.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.