web analytics
Lucy - Scarlett Johansson

Lucy

Luc Besson egy szép napon felébredt, és úgy gondolta, visszanyúl a gyökereihez, onnan merít ötletet ahhoz, hogy ismét visszatérjen a csúcsra, ahonnan 1997 óta csorog lefelé. Adott volt a Nikita, ehhez jött egy jó ötlet, sikerült húzónévnek leszerződtetni egy “A” listás főszereplőnőt, mellé egy mindig megbízható kisegítőt, és máris kész az új film. A forgatókönyv kidolgozásával már nem is pöcsölt sokat – pedig igazán jól tette volna.

Lucy (Scarlett Johansson) Taipeiben tengeti életét, bulik és idióta pasik társaságában. Amikor egy erősen másnapos reggelen az éppen aktuális csávó arról próbálja meggyőzni, hogy segítsen neki egy táskát eljuttatni egy bizonyos Mr. Jang-nak (Min-sik Choi), a lány nem nagyon akar belemenni, de aztán a körülmények úgy alakulnak, hogy mégiscsak nála marad a cucc, és találkoznia kell a férfival. Na mármost Mr. Jang nem egy sima üzletember, és a táskában sem egyszerű iratok vannak, aminek következménye rövidesen az, hogy Lucy hasába, több társával együtt egy vadi új, de baromi veszélyes kábítószerből kerül egy jókora adag, amivel Európa nagyvárosaiba kell repülniük. Történik egy “kis baleset”, ami miatt a lány szervezetébe kerül az anyag jó része, ettől különös képességek birtokába jut. Pl. elkezdi használni agyának eddig ismeretlen részeit. A bosszú mellett hamarosan ráeszmél : egyéb feladata is van az életben.

Lucy - Morgan FreemanAz alapsztori szerint az emberiség az agyi kapacitásának csak 10%-át használja ki, és mindenféle elméletek vannak arról, hogy mi történne, ha ezt a számot meg tudnánk növelni, akár drasztikusan is. Besson úgy döntött, két szálon viszi végig a filmet, kapunk egy egyszerű bosszúfilmet, amiben Johansson Liam Neeson legszebb pillanatait idéző keménységgel számol le az ellenséggel, másrészt belehúz egy filozófiai vonalat, ahol az Univerzum teremtődésétől egészen a maximális tökéletesség, vagyis Lucy “megszületéséig” próbál moralizálni. Az akció rész egészen jól működik, bár érezhető, hogy azokat rutinból tolja a rendező, a gondolkodás azonban óriási katyvasszá válik, minél jobban próbálja sulykolni, annál inkább válik bántóan unalmassá. Értem én a nagyívű matematikai megállapításokat, végül is a mat. professzorom az egyetemen az első előadáson bebizonyította egy levezetéssel, hogy a nulla nagyobb, mint az egy, de kb. akkor is úgy néztem a táblára, mint most a vászonra. A bevágott National Geographic stílusú videók kétségtelenül látványosak, de egy idő után már nem tudják lekötni a nézőt, pedig az egész film alig másfél óra. Az első 30 perc feszes, pergős ritmusa fokozatosan belassul, és ezen már a végső leszámolás sem segít. A rövidség persze erényévé válik, mert azért be tud szippantani rendesen, és igazándiból csak utólag kezd el gondolkodni a néző, hogy akkor ez most mi is volt.

Besson hozza a “kötelező” elemeket, most is rommá tör egy halom autót Párizs belvárosában (mintha csak valamelyik Taxi epizódot látnánk), az akciókra nem is lehet különösebb panasz, de egyszerűen túl hamar lesz a főhős tökéletes, és a nézőnek is leesik, hogy végül is, ha adott egy nő, aki gyakorlatilag mindenre képes az agyával, akár embereket, tárgyakat, elemi részecskéket irányítani, akkor ugyan mivel is lehetne megállítani – ergo a végkifejlet nem hoz óriási meglepetést. A karakterek megformálására sem szánt túl sok időt a rendező, Johansson egészen jó a butuska szőke szerepében, aztán talán túlságosan is belekomorul az érzelmek nélküli “lény” megformálásába. Mégis Ő az, aki megmenti az egész filmet, szép lassan kezd beérni a csaj. Morgan Freeman, mint az emberi agy kapacitását kutató tudós hozza azt, amiért szerződtették, mint egy jól fizető hakni, úgy tolja ezeket a szerepeket mostanság.

Lucy - Scarlett Johansson

Lucy egy nagy adag kábítószer hatására válik azzá, amivé. Azért, hogy ezt így rakta össze Besson, bizonyára hasonló mennyiség kellett valami másik cuccból, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy hanyagságból lenne annyira buta sci-finek ez a film, mint amilyen. Lehet, hogy ez egy fricska, nem tudom, mindenesetre én nem nagyon tudom hová tenni a rendező életművében, nem véletlen, hogy eléggé megosztotta a közönséget, van aki szerint nagyon rég óta a legjobb filmje, mások 20 perc után legszívesebben kimentek volna a moziból – szóval én sem tudok egyértelműen állást foglalni. Egy kicsit erősebben megírt forgatókönyvvel sokkal nagyobbat szólhatott volna – részemről sajnálom, hogy így alakult.

 

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.