web analytics

A fekete ruhás nő 2. – A halál angyala

Két éve ilyenkor mutatták be a Fekete ruhás nő című filmet, Daniel Radcliffe – el a főszerepben. Harry Potter alakítója akkoriban kezdte levetkőzni a szemüveges mágustanonc skatulyát, és merész vállalással beleugrott egy horrorfilmbe, és bejött Neki. Az év egyik kellemes meglepetése volt, és bár semmi újat nem hozott a műfajba, egy korrektül, feszesen összerakott mozi lett belőle. Most itt a folytatás, Radcliffe, és gyakorlatilag a teljes stáb nélkül.

40 év telt el az előző történet óta, zajlik a Második Világháború, a nácik már Londont bombázzák. A lerombolt városból Eve Perkins (Phoebe Fox) és Jean Hogg (Helen McCrory) vidékre menekít több kisgyereket, köztük a hirtelen megárvult Edward – ot (Oaklee Pendergast) is. A vonaton a fiatal Eve megismerkedik Harry-vel (Jeremy Irvine), aki pilótaként szolgál, és Ő is az elhagyatott Crythin Gifford nevű városkába utazik, ahol a srácok az Eel Marsh házban lesznek elszállásolva. Amikor megérkeznek a romos házba,  már az első éjszaka feltűnik, hogy valami nincs teljesen rendben a láp közepén álló épületben, és most elsősorban nem a bedöglött világításra kell gondolnunk.

A fekete ruhás nő 2. - A halál angyala - Phoebe Fox

Tom Harper rendező eddig inkább a tévének dolgozott, a főbb szerepekre is inkább az angol televíziózás világából szerződtettek szereplőket. Ez önmagában még nem is jelenthetne problémát, de az, amit az első rész még egész jól megoldódott, itt már sajnos nem működik. Az alapsztori, a helyszín és a karakterek persze sejtetik, hogy nagy trúvájt nem várhatunk, de attól azért mindenképpen többet, minthogy ezerszer elpufogtatott sablonokat pakoljanak egymás után. Ilyen filmet is láttunk már jól megcsinálva, itt viszont a kellő ritmus sincs meg, kiszámítható szinte minden jelenet, ahogy haladt előre a film, úgy éreztem egyre kínosabbnak, hogy szinte másodperc pontossággal meg tudtam volna mondani, mikor milyen “mostaztánjólbesz*rsz” effekt érkezik – ezért nem is tud felépülni az az úgynevezett “zsigeri rettegés”, ami az ilyen mozikat jellemzi.  Pedig a környezet tökéletes, ha szabad ilyet mondani, de a legtökéletesebb előadás azt maga a ház és a környezete adja, van rémült tekintetű, zavart kisgyerek is a sztoriban, mégsem áll össze. Bár megpróbál a forgatókönyv játszani a főszereplők múltjának befűzésével, de ez inkább görcsös kapcsolódási ponttá válik az alaptörténettel. Egyik karakterben sincs annyi, ami elvinné a hátán a történetet. A fekete ruhás nő történetét meg már ismertük az előző filmből, esetleg ott még lehetett volna egy kis csavar, de ez annak ellenére sem történt meg, hogy a készítők felkérték Susan Hill – t, akinek a novellája alapján készült az első történet – hogy segítsen a forgatókönyv elkészítésében.

Ok, a rengeteg lehúzás után azért szeretnék egy pozitívumot is megemlíteni, ez pedig Phoebe Fox. Számomra hihetően és hitelesen hozza a szörnyű terhet magában hordozó fiatal tanárnőt, akinek a mosolya mögött azért fel-fel tűnik a szenvedés és a félelem, de az őserő is, amivel bármit megtenne a rábízott gyerekek biztonságáért. Szeretném még több filmben látni majd ezt a fiatal angol színésznőt! Ellenpontja Irvine, aki annyira cukijóképűkenbarbi, hogy legkevésbé sem tudtam elhinni Neki a háborúból hozott sebeket. Annyira idegen volt, és annyira nem volt meg a kémia közte, és Fox között, hogy időnként már kellemetlen volt nézni.

A fekete ruhás nő 2. - A halál angyala

Az év első gótikus horrorja nagy mellélövés lett, és ez főként annak fényében rossz hír, mert az első rész tényleg rendben volt. Nagyon remélem, hogy nem jut eszébe senkinek ezt a vonalat tovább vinni, vagy ha mégis előjön még a fekete ruhás nő, akkor attól tényleg remegjünk már össze, és ne legyen kínos vigyorgás a moziból kijövet a nézők arcán.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.