web analytics
A szürke ötven árnyalata

A szürke ötven árnyalata

Esküszöm, én akartam. Akartam, de tényleg, hogy átengedjem magam annak a történetnek, ami miatt fiatal tinik, lányok, asszonyok álmodoztak arról, hogy a mellettük horkoló pasiból majd kitör a szenvedélyes állat, és párat jól odacsap az altájra. Nem olvastam, de megnéztem.

Itt általában a történetről szóló rövid kis szösszenet szokott következni az írásaimban, ezzel viszont most nem untatnék senkit, merthogy sztori, nos, az nincs. Adott persze a klasszikus szomszédlány típus, Anastasia (Dakota Johnson), aki találkozik a dúsgazdag, jófej és persze hiperpasi Christian Grey – jel (Jamie Dornan), és miután jól egymásra moccannak, el is indul közöttük egy kapcsolat, ami azért egy pici csavarral több, mint amit egy áltagos romkomban megszokhattunk. Romkom, igen, jól olvasod, a film első harmada inkább hasonlít erre a típusra, mintsem a szado-mazo szex új mozis bibliájára. Igen, a férfi szereti kreatívan felhasználni a nyakkendőit, a hölgyemény meg nem rendelkezik igazán kialakult képpel a testi kapcsolatok terén (20 éves, és még szűz, ofkorsz) – ezért belemegy olyan játékokba is, ami egy kicsivel több, mint a klasszikus papás – mamás.  Ja kérem, a szerelemért mindig is meg kellett szenvedni. Azt meg, hogy mindezért a hölgy brutális mennyiségű, rohadt drága ajándékokat kap – nos azt próbálja meg feldolgozni az, akinek tényleg megfelelő értékítélete van a világgal kapcsolatban. Én azért persze akartam, és megpróbáltam.

… és igen, ez a legnagyobb problémám ezzel az egésszel. Nem fogok erénycsősz/feminista szöveget lenyomni, és kikelni sem azért, hogy ez a film akár “népszerűsítheti” is a családon belüli erőszakot (annak ellenére is, hogy Grey persze közli a lánnyal, hogy azonnal szóljon, ha ki akar szállni, mert ugye ez a játék csak addig jó, amíg mindkét fél “élvezi”).  A film nem erőlteti meg magát abban, hogy  magyarázatot adjon arra, miért megy bele a lány ebbe a kapcsolatba, és azt sem tudjuk meg, a férfiben mitől alakultak ki ezek a vágyak (mert valami defekt mindkettőnél van). Ráadásul, mivel próbáltak mozi-kompatibilisek maradni, a film erotikusnak szánt jelenetei legalább annyira hozzák meg a vágyat, mint amikor egy sajtreszelőt próbálnál meg maszturbáláshoz használni. A szereplők súlytalan és időnként teljesen logikátlan párbeszédeket folytatnak, nem igazán tudtam összefűzni a vásznon látottakat és hallottakat – pedig tényleg, én akartam.

A szürke ötven árnyalata

Azt mondják azok, akik a könyvet is olvasták, hogy a film jobban sikerült. Komolyan felkeltették az érdeklődésem, lehet, egyszer még az olvasásra is ráveszem magam, hogyan lehet valami még ettől is gyengébb. Mint mozgókép, számomra  a Szürke ötven árnyalata megközelíti az értékelhetetlen kategóriát, annak ellenére, hogy némi humora azért van, és Dakota Johnson jó választásnak tűnik az “alamuszinyuszinagyotugrik” bölcsész kislány szerepére, mert tényleg vonzó tud lenni, ha akar, de talán ennyi az összes pozitívum, amit el tudnék mondani. Bár, az “én nem szeretkezem, csak baszok” mondatnál felvigyorogtam, és úgy eszembe jutott, hogy Rocco mester mennyire nyeríthetett fel, ha esetleg látta ezt a jelenetet (aki nem vágja, kiről beszélek, nézzen kicsit körül jobban a ténylegesen felnőtteknek készült filmek között :D) Az egész modoros, időnként nyálas, vontatott, és ha belegondolok, hogy ebből lesz még két rész, azt hiszem, kutya idők jönnek még a kritikusokra.

Ennek ellenére “persze” tarolt a film, itthon is, és ez veti fel az igazi kérdést a Szürke ötven árnyalatával kapcsolatban. Ha valami ennyire rossz (és a könyv még ennél is gyengébb), de mégis kasszasiker, mi értelme normális, jó mozikat csinálni? Értem én, hogy a love story mindig is nyerő volt, és bankot lehet robbantani velük, főleg ezzel a szadomazo csavarral, ami azért valljuk be, nem lenne rossz ötlet, és minden bizonnyal lehetne ebből igazán jó filmet/könyvet készíteni, csak azt szerintem néhány norvég/svéd srácnak kellene megcsinálni, ők értenek mostanság a drámákhoz igazán. Mert azt egy percig sem kétlem, hogy mindkét szereplő kellő mennyiségű lelki problémát hordoz magában, csak ezt valahogy elfelejtették bemutatni, ezáltal pont az a drámaiság marad ki, amitől élvezhető lehetne a szürke ötven árnyalata.

A szürke ötven árnyalata

A film pontosan olyan, mint  a címe, szürke. Bár, igazándiból nekem az volt az első gondolatom a végén, amit Hofi mester fogalmazott meg egykor : ez annyira f*s, hogyha egy kicsit keményebb lenne, lehetne szar is. A második gondolatom az volt, hogy végül is, ha csak annyit kell kiállnia a főhősnőnek, hogy párszor rásuhintanak a hátsójára, de ezért kocsit és mindenféle más ajándékot kap, akkor egye fene, térdelek én is egy kicsit egy retinás mekbúkért. Egyszerű prostitúció érzelmekbe csomagolva? Nem, ez csak a szürke ötven árnyalata.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.