web analytics
Az

AZ

Stephen King nagyszerű regénye, az Az 1986-ban jelent meg, és 1990-ben készült már belőle egy 2 részes TV film, de moziban még nem láthattuk Pennywise tombolását. Amikor megjöttek az első hírek arról, hogy nagy vászonra álmodja Andy Muschietti ezt a korszakos anyagot, aggódtam, hogy hogyan lehet ezt a tényleg elég hosszú történetet belerámolni egy filmbe. Másrészt a rendező előző horrorja a Mama bár nem volt rossz, de nem nyújtott kiemelkedőt, és bizony egy ekkora klasszikushoz azért illene tisztességesen hozzáállni.

A történet Derryben, egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol 27 évenként megismétlődik valami megmagyarázhatatlan, és sorban tűnnek el emberek, leginkább gyerekek. Amikor Bill (Jaeden Lieberher) öccse, Georgie is eltűnik, nem nyugszik bele abba, hogy a felnőttek halottként kezelik, folyamatosan kutat, és valahogy mindig a kisváros csatornahálózata lesz a végállomás. A dadogó srác haverjaival alkotja a Vesztesek csapatát, amibe belecsöppen Beverly Marsh (Sophia Lillis), és miután többük tapasztal igen furcsa dolgokat, összeáll lassan a kép, aminek a középpontjában egy bizonyos bohóc áll, aki nem kifejezetten az eredeti feladatára, vagyis a szórakoztatására koncentrál.

Az

King regénye eredetileg két részből áll, az első az ötvenes években játszódik, ekkor a Vesztesek csapata még gyerek, majd 27 év elteltével, már a legendás nyolcvanasokban újra összeállnak, hogy újra megküzdjenek Pennywise – zal. A film ügyesen csavart itt egyet a dolgon, és csak az első részre koncentrál, valamint át is rakta a srácokat a nyolcvanas évek közepére. Nem tudom, mennyire tudható ez be akár a Stranger Things sikerének is, de nagyon jót tett az egész film hangulatának ez a módosítás. Még így is sikerült elég hosszúra vágni az Az – t, 135 perc, ami azért elég sok, főleg, ha egy horrorról beszélünk. Ennyi ideig fenntartani a feszültséget nem is nagyon lehet, a nézők sem bírnák, ezért került a filmbe egy adag humor (a jobbik fajtából), némi romantikus szál (már amennyire ezt tizenéves gyerekek között fel lehet építeni), és kapunk azért képeket a csapat tagjainak életéről, a felnőtté válás útjának nehézségéről is. Furcsa ezt leírni, de lelke van ennek a mozinak, és ez nagyon jól áll neki.

Az

Mielőtt viszont még azt hinnénk, hogy egy laza kis feldolgozást kaptunk, el kell mondjam, mesterien rémisztget Muschietti végig, az egész film során. Persze, sablonosnak is tűnhetnek a jelenetek, de hát szinte az egész szakma ezekből a King regényekből tanulta az alapokat. Az, hogy mégis karfa-szorítgató lett a játékidő nagy része, sokban köszönhető Bill Skasgard-nak, aki nagyon jó Pennywise szerepében. A bohóc őrülete, aki az emberek félelmeire épít, ott van a szemében, és amikor csak simán ránéz valamelyik gyerekre, sokkal félelmetesebb, mint amikor CGI fogakkal éppen marcangolni készül. Azért persze nincs finomkodás, ha kell, szakad a végtag is, de nem öncélú az ábrázolása.

Az

A másik, amitől jól működik az egész, az maga a Vesztesek csapata. Jól sikerült a casting, érezhetően egymásra hangolódtak a szereplők, köztük  Finn Wolfhard is, aki a magát rendkívül viccesnek gondoló Richie szerepében igen jó (őt láthattuk egyébként a már említett Stranger Things főszerepében is, szóval a rutinja már megvan a horrorral kapcsolatban), de Jeremy Ray Taylor is rendben van, az általa megformált “új fiú az iskolában, akit mindenki kerül” jó karakter. Sophia Lillis meg annyira bájos és egyszerre vad, nagyon bízom benne, hogy rövidesen újra láthatjuk majd valami más moziban, ha tizenéves lennék, valószínűleg én is azonnal belezúgnék a vörös hajába 🙂

Az

Nagyon vártam ezt a feldolgozást, és nagyon akartam, hogy jó legyen. Nem azt kaptam, amire számítottam – inkább egy kicsivel jobbat is, és ez manapság nagy dolog, különös tekintettel arra, hogy mennyi borzalom érkezett az idén nyáron a mozikba. Egy pillanatra nem éreztem, hogy unatkoznék, de nem is volt sehol túltolt, és hosszú idők után végre láttam egy olyan horrort, ami után kedvem lenne még egyszer megnézni, és átélni azt a borzongást, amit okozott. Az Az -t bohócfóbiásoknak csak kísérővel ajánlom, és ha megnézed, egy ideig biztosan együtt fogsz érezni Seeley Booth ügynökkel. Ja, és most azonnal feltöltöm az ebookra a könyvet, és újra nekiesek.

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.