web analytics
Budapest Noir: Kolovratnik Krisztián

Budapest Noir

Film noir: franciául annyit tesz, fekete film. Egy olyan, klasszikus panelekből épülő, általában krimi témájú alkotás, ami az oly jellegzetes képi világa mellett sokszor ugyanazokat a karaktereket mutatja be, mindenféle csavaros bűnügy felderítése közben, szép lassan kifejtve a történteket. Amikor híre ment, hogy Kondor Vilmos nagy sikerű regényét Gárdos Éva a vászonra viszi, nagy reményekkel vártam a kész alkotást, mivel maga az alapanyag egészen jó, “csak” szépen fel kell használni a műfaji adottságokat, és készülhet egy remek mozi.

Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián), a szépreményű bokszolóból lett bűnügyi újságíró a 30-as évek derekán Budapesten dolgozik. Egy egyszerűnek tűnő prosti gyilkosság után nyomoz, ahol egyre másra tűnnek fel a furcsaságok. Ahogy megpróbálja a lány történetét felgöngyölíteni, megjárja a város kávéházait, Vörös Margó (Dobó Kata) bordélyházát, Vitéz Szöllősy (Kulka János) mulatóját, ahol még Gömbös Gyula temetésének napján is lehet bunyósokra fogadni, közben megpróbál információkat szerezni Gellért Vladimir rendőrkapitánytól (Anger Zsolt). Ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz, úgy próbálják felsőbb erők megállítani az ügy felderítésében.

Budapest Noir

Mi kell egy klasszikus noirhoz? Először is, egy jó történet – a forgatókönyv alapját képző regényt véve, ez pipa. Kell egy jó operatőr, aki képes a megfelelő képi világot megteremteni: Ragályi Elemér a honi szakma egyik kiemelkedő alakja: pipa. Mivel nagy hangsúlyt fektet a stílus a párbeszédekre, kellenek jó színészek: a hazai felhozatal krémje megtalálható, hiszen még a mellék-szerepekben is olyan arcokat láthatunk, mint Kováts Adél vagy Thúroczy Szabolcs, nem is beszélve Tenki Rékáról, szóval erre is adható egy pipa. Budapest bizonyos részei szinte semmit nem változtak a 30-as évek óta, adottak a jó helyszínek is, pipa. Nagyjából minden meg van, csak össze kell rakni a kockákat, és lehet is kasszát robbantani. Sikerült?

Sajnos nem.

Budapest Noir - Tenki Réka

Először is, ami leginkább bántott: egy noir esetén én szeretem, ha kicsit meg van nyújtva a történet. Nem kell kapkodni, ki lehet élvezni a képeket és közben húzni a nézőt, és úgy vezetni a végső megoldás felé. Gárdos Éva el is kezdi ezt, aztán a film felétől olyan, mintha megunta volna, és minél gyorsabban be akarta volna fejezni az egészet. Túlságosan felpörög a történet, és az egész amolyan tévéjátékos hatást kelt. Értem én, hogy fokozatosan épül fel a cselekmény lezárása, de a végét nagyon elcsapottnak éreztem. Olyan volt az egész, mintha a stáb fogott volna egy hasonló checklistát, mint amit én összeírtam, és szépen pipálgatta volna a zsánereket, de nem törődött azzal, hogy mindez igazán lekösse a nézőt. Meg se próbált beszippantani a film, ami ennél a stílusnál még nagyobb hiba, mint általában. Ráadásul megint volt egy olyan érzésem, mint a Papa Piánál, vagyis hogy nem látszik rajta az elköltött pénz. Az, hogy egy jelenetben kétszer egymás után ugyanaz a kellék autó húz el, és ez feltűnik, egyértelműen a film hibája. Budapestet alig kell kicsomagolni ahhoz, hogy megfelelő műfaji háttér legyen, ezt mégsem sikerült szépen megoldani.

Nagyon akartam szeretni ezt a filmet, jó lett volna bemutatni, hogy ebben a műfajban is jók tudnak lenni a hazai alkotók. A színészek fel is nőnek a feladathoz, Kolovratnikot régen láttuk már a vásznon, de érezhetően kedvelte ezt a karaktert, és jól is állt Neki, Tenki Rékában van valami megfoghatatlan, bár még mindig nem tudtam eldönteni, hogy igazándiból vonz vagy taszít ez a kisugárzás, de kétségtelenül vibrál, Kulka az Kulka, bármit el tud játszani, Anger Zsolt mára kihagyhatatlan lett szinte minden produkcióból, rutinból lehozza a figurát, de ott van pl. Mucsi Zoltán is, akinek csak pár jelenete van, de azok is nagyon rendben vannak. Alapvetően a látványvilággal sincs gond, a helyszínek szépen kidolgozottak, csak kicsit sok bennük az ismétlés. A forgatókönyv és a rendező kapkodása vezetett oda, hogy a Budapest Noir nem szól akkorát, mint amekkorát kellene.

Kihagyott ziccer. Nem ordító, de azért fáj.

 

Hozzászólások

hozzászólások

Powered by Facebook Comments

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.