Robert Zemeckis, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Vissza a jövőbe trilógia, a Kapcsolat és nem utolsó sorban a Forrest Gump, 12 éve nem csinált élőszereplős mozit, utolsó ilyen alkotása a Számkivetett volt. 2012-ben lecserélte az animációt, és egy olyan témát kezdett el szokatlan formában feszegetni, amiről már készített Hollywood több filmet is. A kényszerleszállás az emberi gyengeség és az egó harca egy, a bürökráciától bűzlő világban.
William “Wip” Whitaker kapitány (Denzel Washington) a SouthJet légitársaság kapitánya. Miután az egyik légiutas kísérőjével, Katerinával (Nadine Velazquez) végig issza és dugja az éjszakát, finoman szólva sem túl kipihenten és józanul ül fel másnap reggel a 227-es járatra, amit Atlantába kell elvezetnie. Másodpilótája, Ken Evans (Brian Geraghty), bár érzékeli, hogy a kapitánya nincs túl jó állapotban, nem szól, és megkezdik az utazást. Rögtön a felszállás után egy viharzónát elkerülendő a kapitány ez zűrös manőverbe kezd, de sikeresen elkerülik a komolyabb gondokat, és nyugodtan repülnek a célállomás felé. Nemsokkal a leszállás előtt azonban a gép irányíthatatlanná válik, és Wip minden tudására, és egy hajmeresztő manőverre is szükség van ahhoz, hogy végül is kényszerleszállást hajtsanak végre, az utasok nagy részét megmentve ezzel. A pilótát hősként ünneplik, azonban ahogy elkezdődik a vizsgálat, sorban derülnek ki a negatív tények a kapitányról.
Először is, aki a címből úgy gondolja, hogy kap egy jó kis katasztrófa filmet, azt ki kell ábrándítsam, bár tény, maga a zuhanás nagyon profin lett megcsinálva, jók a számítógépes animációk, és tapintható a feszültség abban a pár percben. Zemekis ezúttal is a jellemábrázolásra helyezi a hangsúlyt, és egy új környezetben mutatja be az alkoholizmust és a drogproblémákat. Láthattunk már ilyen témájú filmet, de ott általában az érintett szereplő közel sem ennyire felelősségteljes munkát végez, mint Wip kapitány. Partnere lesz a kórházban megismert Nicole (Kelly Reilly), aki drogproblémák miatt került be, de sokkal erősebb a férfinél, legalábbis abban mindenképpen, hogy le akar jönni a szerről. Tulajdonképpen ez a fő témája a filmnek : Wip jobb napjain legyőzi démonjait, és nekiáll kiöntögetni az összes piát, amit a farmján talál, lehúzza a klotyón a füvet, próbálkozik rendbe hozni kapcsolatát az elvált feleségével és legfőképpen a fiával – másnap viszont már láthatjuk, amint a boltból kilépve elcsavarja egy nagy üveg Finlandia kupakját. A vizsgálat során segítséget kap a szakszervezet vezetőjétől, Charlie – tól (Bruce Greenwood) és az agilis ügyvédtől, Hugh Lang – től (Don Cheadle), de fontos szerepet kap dílere, Harling is (John Goodman).
Washington nagyszerű. Maga a történet egy picit talán vontatott, amolyan igazi Zemeckis féle mesélési tempó, ahol alaposan megismerhetjük a főszereplő jellemét. Ebben a szerepben Denzel közel tökéletesen hozza a megtört, de óriási szakmai egója által időnként a vízfelszín fölé bukkanó pilótát. Igazándiból arról nem kapunk pontos képet, mi is váltotta ki nála az alkohol problémákat, de azt tudjuk, hogy régóta együtt él ezzel, a házassága is ezért ment tönkre, a fia is a pia miatt távolodott el tőle. Nicole inkább tűnik elveszettnek, mégis Ő az, aki erősebb karakter – érdekes harc az, ami kettejük között lezajlik. Mindebbe a drámába a rendező még belekavarja az amerikai bürökrácia gennyes világát is – a szemünk előtt próbálják a kapitányt kimosdatni abból, amit végül is tett. Cheadle karaktere kicsit túlmozgásos, aki igazán kiemelkedik még, az Goodman, bár nagyon kevés és rövid jelenetei vannak, azokban brillírozik.
Összegezve kijelenthetjük, hogy nem ez lesz Zemeckis legjobb filmje, de eddigi munkásságához méltó a visszatérése az élőszereplős filmekhez. Amiért talán egy kis hiányérzetünk lehet, és amit már a Forrest Gump-nál is felhoztak a terhére az a befejezés – ismét “eleget tesz” az amerikai filmforgalmazók legnagyobb vágyának, és úgy fejezi be a filmet, ahogy ők szeretnék. Ezáltal az a szürkeség, ami az egész filmet jellemzi, kicsit cukormázas lesz, amire rátesz még egy lapáttal a rendező hozzáállása a valláshoz, Isten akaratához. Mindezek ellenére, vagy talán pont ezért, a Kényszerleszállás jó film, egy nagyszerű alakítással.
IMDB infobox
