Nem ma volt, amikor Jack Kerouac azonos című, mára talán már kultikusnak is nevezhető művét olvastam. Ami megmaradt belőle, az a féktelen szabadság és egy nagy utazás emléke. Most a brazil Walter Salles nyúlt hozzá a műhöz, Ő az, akinek pl. a Motoros naplóját is köszönhetjük.
Igazándiból a történetről nehéz mesélni, lévén ez egy igazi road-movie. A 40-es években járunk, a fiatal író, Sal Paradise (Sam Riley) útnak indul, keresztül szinte egész Amerikán, társa pedig Dean Morarty (Garrett Hedlund) lesz, és Dean exfelesége, a még mindig tini Marylou (Kristen Stewart). Sal ihletet szeretne kapni új könyvéhez, Dean – t igazándiból nem sok minden érdekli, csak élvezni akarja az életet, míg Marylou egy idő után mindkét srác kedvese lesz. Utuk során megismerkednek néhány érdekes emberrel, és átjárja mindennapjukat a pia, a drogok és a szex.
Többet a sztoriról fölösleges (és talán lehetetlen is) mondani, a lényeg úgysem ez. Első félelmem az volt a filmmel kapcsolatban, hogy majd megpróbálják modernizálni, és a mai, fiatalabb korosztály számára is fogyaszthatóvá tenni a könyv témáját. Nos, ez nem történt meg, sőt, szinte szóról – szóra követi az eredeti művet. A filmes jogokat még 1979-ben vette meg Francis Ford Coppola, több verzió is keringett a készítéséről, volt, amikor szóba került egy Brad Pitt – Ethan Hawke páros is, lehetett hallani Colin Farrell – ről is, végül Coppola Salles – t kérte fel a rendezői székbe, maga pedig a produceri munkát végezte. Nem könnyen megfilmesíthető darab, és nem is sikerült tökéletesen átadni a könyv hangulatát. A kiegészítő szerepekre olyan zseniális karakter-színészeket sikerült szerződtetni, mint Viggo Mortensen, aki zseniális tájszólással beszél, vagy Terrence Howard, Steve Buscemi, vagy Elisabeth Moss. Amy Adams – et inkább vígjátékokban láttuk mostanság, itt először alig ismertem fel. Egyikőjük sem kap túl sok időt, de az pont elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjanak az emberben. Nekem Riley egy kicsit idegen volt a szerepében, Hedlund viszont úgy tűnt, lubickol, és erősen emlékeztet a fiatalabb Brad Pitt – re, ha már volt róla szó korábban. Itt van még ugye Kristen “vámpírcsaj” Stewart, aki egy picit, de ezzel a filmmel talán elindul kifelé abból a gödörből, amibe az Alkonyat filmekkel jutott, és talán egyszer majd eléri, hogy a tehetségéről is beszéljünk, ne csak a PR gépezetről, amit köré építettek. Igaz, be is vállal sok mindent, szóval aki egy meztelen Bellára kíváncsi, nézze meg a filmet (bár, ha csak ezért teszi, roppantul unni fogja)
A korszak és annak hangulata mindig is közel állt hozzám. Mint említettem, sajnos nem tudta tökéletesen hozni a könyv hangulatát, de még így is a jobb feldolgozások közé sorolható, a Cosmopolis – t pl. klasszisokkal veri. Abban viszont biztos vagyok, hogyha nem olvasta a kedves néző Kerouac művét, akkor a film kevésbé lesz izgalmas, vagyis inkább az unalom és a kapkodás értelmezhetetlen elegyét fogja adni. Egyrészt túl gyorsan változnak a helyszínek és a karakterek, másrészt igazándiból nem történik semmi – legalábbis ezt gondolhatjuk 120 perc után. Az ilyenre mondják, hogy tipikus művészfilm, de én nem sorolnám oda. Azt hiszem, ezt még majd a hazai premier környékén (2013 február közepén) újra meg kell néznem.
IMDB infobox
