Az összes post animációs tag-gel

Nagyon ritkán, sőt, szinte soha nem szokott az előfordulni, hogy egy filmet az után nézek meg, miután olvastam róla pár írást. A Merida bekerült ebbe a körbe, és mivel elég sok lehúzást kapott, úgy döntöttem, csak azért is adok neki egy esélyt.

A Skót felföldön él Fergus király és párja, Elinor, valamint 4 gyerekük, a rosszcsont hármasiker fiúk, és a lázadó tini korba érkező Merida hercegnő, akit inkább érdekel az erdőben bóklászás, íjjal lövöldözés, mint az, hogy bájos, okos uralkodó utód legyen. Apja fél lábát elveszítette egy medvével folytatott harcban, anyja pedig minden áron jó modorra akarja nevelni – illetve úgy érzi, itt az ideje, hogy férjhez menjen. A vörös hajú lány persze mindent megtesz, hogy ne kelljen a többi klán vezetőinek fiai közül választania – még egy boszorkánytól is segítséget kér. A varázssüti azonban, mint általában, nem egészen úgy működik, ahogy kell.

Pixar. Ez a név egyet jelent a fantasztikus minőségű animációval, és az újító szellemmel. Az első feltételnek tökéletesen megfelel a Merida : a skót táj minden fűszálja a helyén van, a hercegnő hajának kiszámításán egy kisebb ország összes szerverfarmja dolgozhatott – lenyűgöző. A karakterek pixarosan emberiek, a jellemek már kevésbé. Igen, itt jöhetnének a már olvasott kritikai felhangok, miszerint ez inkább egy Disney film, mintsem Pixar mozi. Na és akkor? Miért baj az, hogy a lámpás cég készített egy olyan történetet, ami nincs teletömve felnőtteknek szóló utalásokkal, amit a célközönség, gyakorlatilag a kisgyerekek – egyébként sem értenek, és csak azért vannak a filmben, hogy anyu meg apu is vigyorogjon háromszor a másfél óra alatt? Miért baj az, hogy egy kvázi klasszikus mesét csináltak, beleszőve a mai tinik mindennapi problémáit a szüleikkel – csak átültetve a középkorba? Miért baj az, hogy egyszerű a mondanivalója? Talán mert így tényleg megértik a gyerekek is? Kinek kellene a Pixarnak mozikat gyártani? Gyerekes felnőtteknek? Nem értem.

Az igaz, hogy nem ez a legjobb alkotásuk, de azt se merném kijelenteni, hogy a legrosszabb. Én kellemesen szórakoztam, ez tényleg egy igazi Disney mese, csak 2012-es látványvilággal – és szerintem semmi komoly gond nincs vele.

IMDB infobox

Eredeti cím:

Brave (2012)

Hossz:

93 perc

Rendező:

Mark Andrews, Brenda Chapman

Forgatókönyv:

Brenda Chapman, Mark Andrews

Szereplők:

Kelly Macdonald, Billy Connolly, Emma Thompson

IMDB érték:

7.2

Tíz éve ismertük meg a motkányt, mint fajt, és sírtunk fel a röhögéstől  a szerencsétlenkedéseit látva. Találkozhattunk Manfred-del, a mogorva, de nagy szívű mamuttal, Diegoval, a megtért kardfogú tigrissel, és persze Siddel, az agyatlan lajhárral. 2002 óta aztán még két folytatása készült az Ice Age – nek, és most itt a negyedik, a Vándorló kontinens.

Még nem alakultak ki a ma ismert földrészek, de persze, ha egy motkány elé kerül egy makk, akkor nincs megállás, máris a Föld magjában találja magát, és persze, elindítja a kontinensek vándorlását. Mindeközben Mani, a mamut kamaszodó lányával, Barackkal küzd, Sid meg “megörökli” a kissé szenilis, de annál agresszívebb nagymamát. A földmozgások közben elszakad egymástól a nagy szőrös, és családja, de persze a régi falka együtt marad, és mindent megtesz, hogy újra együtt legyen mindenki, mindenkivel. Útközben persze jönnek kalózok, egy vonzó kardfogú csaj, az agyatlan motkány, és indul a hajókázás a jéghegyeken.

Poénok vannak benne? Igen. Látványos? Igen. Szórakoztató lehet a gyerekeknek? Igen. Megpróbáltak adni egy keveset az idősebbeknek is? Igen, a szokásos filmes utalásokat ezúttal is megkapjuk. Családi film? Igen, bőségesen megspékelve “mondanivalóval”, erkölcsi tanmesével, oktatással arról, hogy milyen jó is az, ha nagy famíliában élünk. Ráadásul itt van még a falka is, akinek tagjai ugye mindig együtt maradnak, és segítik egymást a bajban. A gyerekek is megkapják a “magukét”, a bandázó Barackkal és az elhagyott barátról meg az önfeladásról. Talán pont ez az, ami sok egy filmben. Kevesebb a poén, több az oktatás – és ez nem biztos, hogy jót tesz egy ilyen rajzfilmnek.

Félreértés ne essék, a Jégkorszak negyedik része is szórakoztató, vannak benne komoly viccek, de ha már a folytatásokat nézzük, a Madagaszkár harmadik része lényegesen jobb lett, mint ez a Jégkorszak. Tudom, hogy hatalmas pénzeket hozott az első három kaland, ezért törvényszerű volt, hogy lesz folytatás – de talán jobban rá kellett volna gyúrni. Látva a negyediket, szinte biztos vagyok benne, hogy lesz még ötödik is – a sztoriban van is még annyi, hogy elbírja. A motkány még mindig idióta, Mani kevésbé sem lett lazább, SPOILER!!!!! – Diego becsajozott, azon a szálon is tovább lehet menni, és persze Sidnek sincs még csaja – szóval még bármi megtörténhet. Nem ez lesz az év animációs filmje.

IMDB infobox

Eredeti cím:

Ice Age: Continental Drift (2012)

Hossz:

88 perc

Rendező:

Steve Martino, Mike Thurmeier

Forgatókönyv:

Michael Berg, Jason Fuchs

Szereplők:

Ray Romano, Denis Leary, John Leguizamo

IMDB érték:

6.6

Ha sikeres egy animációs film, semmi sem ment meg minket attól, hogy addig húzzák a sztorit (és a pénztárcánkat), amíg az ki nem fullad, és olyanná váljon, mint Shrek, aki a végére saját magától is megzöldült volna. A Madagaszkár első két része termelt rendesen, szóval itt a harmadik epizód, és én bizony félelmekkel ültem be rá, nem szerettem volna, ha a négy állat is lesüllyedjen a zöld ogre szintjére.

Főhőseink ugye Afrikában tengetik mindennapjaikat, a pingvinekkel és Julien királlyal. Alex még mindig nagyon vágyódik imádott városa, New York után, ezért amikor a pingvinek úgy döntenek, hogy Monacoba mennek egy kicsit kaszinózni, és magukra hagyják az oroszlánt, meg Melman – t, Marty-t és Gloria – t, a négy jóbarát úgy dönt, utánuk mennek, és valahogy megpróbálnak eljutni Amerikába. A hercegségben azonban beleakadnak DuBois kapitányba, aki finoman fogalmazva sem rajong az állatokért, mitöbb, gyűjti a trófeáikat, és nagyon hiányzik Neki egy oroszlán a falra. A nagy menekülés közben összeakadnak egy cirkusszal, és jön a világmegváltó ötlet : beszállnak ők is a társulatba, és így jutnak haza, a kedvenc állatkertjükbe a Central Parkba!

Azok a gyerekek, akik az első részt látták, már inkább kamaszok, de talán nekik is lesz jópár olyan poén a filmben, ami nem fog ülni. Igen, van néhány erőteljes kiszólás, ami inkább a felnőtteknek szól – ez nekem különösen tetszett. Viszont ugye továbbra sem az én korosztályom a célközönség, ezért megvannak az előző részekből megszokott poénok, vicces helyzetek, de úgy megírva és előadva, hogy nem tűnnek unalmasnak, elcsépeltnek. A forgatókönyv korrekt, mondhatni feszes, végig izgalmas és mindehhez a csodás látványvilág persze adott, néhol videoklip szerű vágásokkal, képekkel – hiszen a Madagaszkár mindig is erős volt a zenei támogatottságával – nem hiszem, hogy van olyan ember, aki legalább egyszer nem akarta már darabokra törni a rádióját, amikor megszólalt belőle a “Riszálom úúúúgyisúúúúgyis”. Most is kapunk pár dalt, sajnos, ezeket nem fordították le, vagyis a gyerekzsúrok megmaradnak a klasszikusnál. Észrevettem néhány filmes utalást más mozikra, ültek ezek a kikacsintások is. Persze megjelentek új szereplők DuBois – án kívül is, van itt szerethető, csetlőbotló fóka, csábító macskalány vagy esetleg macilány, és ugye ott van Vitaly, az orosz oroszlán (ééérted), vicces akcentussal, és bolsevikos poénokkal (nem vicc, elhangzik ez a szó a filmben). A cirkusz hálás téma, és szinte mindenki szereti : ez bizony telitalálat, ahogy Katy Perry zenéje is. A szinkron ismét jól sikerült, azért ínyenceknek ajánlom az eredeti nyelvet is, nagyon rendben van az is.

Talán az egyik legjobb folytatás, amit az utóbbi időkben animációs filmekhez készítettek – én különösen jól szórakoztam, a kérdés már csak az : a gyerekeknek mennyire fog bejönni ez a picit érettebb humor. Mindenesetre ebből a fajtából még egy részt megnéznék szívesen.

IMDB infobox

Eredeti cím:

Madagascar 3: Europe’s Most Wanted (2012)

Hossz:

93 perc

Rendező:

Eric Darnell, Tom McGrath

Forgatókönyv:

Eric Darnell, Noah Baumbach

Szereplők:

Ben Stiller, Jada Pinkett Smith, Chris Rock

IMDB érték:

7.0