Vannak hálás témák, amikhez nagy kedvvel nyúlnak a filmkészítők, ilyen a “kiugrott” kémek története is, amikor a delikvens esetleg rossz útra is tér. A svéd rendező, Daniel Espinosa első hollywoodi rendezésénél is a tutira akart menni : elővette az alapsztorit, kapott hozzá két jó színészt, és összerakta a Védhetetlen – t.
Tobin Frost (Denzel Washington) egy ex-CIA ügynök, aki titkos adatokkal üzletel a világpiacon, most éppen Dél-Afrikában, mondhatni, nem mindenki megelégedésére. Vargas (Fares Fares) és emberei szeretnék elkapni, azonban mindenki meglepetésére Frost utolsó menedékként besétál az Amerikai Nagykövetségre. Ott természetesen azonnal elfogják, és egy biztonságosnak hitt CIA épületbe viszik, aminek felügyelője Matt Weston (Ryan Reynolds), egy fiatal ügynök, aki itt él Cape Town-ban barátnőjével, Ana – val (Nora Arnezeder). Az elfogott árulót azonnal vallatni kezdik, azonban egy csapat katona, Vargas és emberei támadják meg az épületet, ahonnan csak Frost és Weston tud életben kimenekülni. Elindul a hajsza, Matt segítséget kér a központból, Sam Barlow (Brendan Gleeson) és Catherine (Vera Farmiga) próbálja terelgetni őket, csak hogy életben maradjanak. Megkezdődik a rohanás, végig a városon, ki vidékre, és úgy tűnik, nem csak Vargas és emberei vadásznak rájuk.
Klasszikus történet, gyakorlatilag nulla csavarral, a film felénél a rutinos néző már tudja, kik azok, akik a jó oldalon játszanak. Az üldözési – verekedési – lövöldözési jelenetek sem extrák, bár nem is rosszak. A rendező nagyon nem akart elszakadni a sémáktól, és igazából rábízta a filmet Washingtonra és Reynoldsra – és milyen jól tette. A két főszereplő rendkívül erős, Denzelt ráadásul szeretjük is, ezért elviszik a hátukon ezt a picit dadogó történetet. Persze, az adrenalin fent van elég sokat az agyban, de ma én ezt már kicsit kevésnek érzem – igenis kell egy kis csavar. A “ne bízz meg senkiben” típusú filmek között nem kiemelkedő, de nem is legrosszabb. Ami mellett viszont nem tudok elmenni, az az operatőri munka. Értem én, hogy koncepció, meg akció-közeli, amikor remeg a kamera, na de ennyit? Engem már kifejezetten zavart, pedig az ilyen hibák, ha jó a film, max. a második nézésnél szoktak feltűnni, a Védhetetlen közben meg már morogtam magamban.
Denzel Washington öregszik, és ez a játékán is meglátszik. Érettebb, megadja a kellő teret másoknak, de még mindig Ő a csúcspont. Ha egy picit több lett volna a két főszereplő közös jeleneteiből, ahol nem csak ütik az ellent, vagy éppen egymást, sokkal többet adhatott volna ez a film. Így viszont csak beáll az egyszer nézhető akció-thrillerek sorába.
