web analytics
 

Az összes post Ciarán Hinds tag-gel

A szellemlovas: A bosszú ereje

A szellemlovas 2. - A bosszú ereje - Ghost Rider: Spirit of Vengeance - Nicholas Cage

Van egy különleges perverzióm, hiszek, illetve hinni akarok abban, hogy Nicholas Cage egy roppant tehetséges színész, csak az utóbbi időkben, talán a Ha/ver – t leszámítva nem volt szerencséje, és vagy az ügynöke szar, vagy csak picit melléfog a forgatókönyvek olvasásakor. A Ghost Rider első része, bár nem egy top 100 IMDB alkotás, de nem volt annyira rossz, hogy ne essek neki a második résznek.

Johnny Blaze (Nicholas Cage) ugye az előző részben eladta magát az ördögnek, és ezért bizony időnként lángoló fejű motorossá változik, és üldözi a rosszfiúkat. Most éppen Európában, a Balkánon bujkál, hogy mi elől, az nem igazán derül ki, merthogy az a magyarázat, hogy a Ghost Rider szelleme ellen – igencsak bukó, lévén benne lakozik. Itt keresi fel Moreau (Idris Elba), a titkoztatos szerzetes, és elmondja Neki, hogy bizony van egy fiú, Danny (Fergus Riordan), akinek apukája bizony maga az Ördög (Ciarán Hinds), és mivel az öreg kicsit gyengülni látszik, úgy dönt, maga mellé veszi a srácot, és majd ketten együtt, csakúgy mint Vader és Luke. Dannyre eddig anyja, Nadya (Violante Placido) vigyáz, mint Sarah Connor annó Johnra, de a gonosz által felbérelt rosszfiúk ellen már Ő is kevés, elkél egy égő koponya segítségnek.

Faék egyszerűségű sztori, láthatóan sokkal alacsonyabb költségvetéssel, mint az első rész, viszont már 3D – ben. Cage az előző részhez képest próbál életet lehelni nemcsak Johnny, de a Szellemlovas karakterébe is, arcjátékról viszont ugye nem beszélhetünk, ezért maradnak a test mozgásai – nos, azok inkább viccesek, mint hatásosak. Nicholas arca pár éve beragadt egy ilyen szenvedő ábrázatba, azóta azt tolja, valaki igazán rászólhatna már …. Elindult a film, 15 percenként Johnny átalakult, odacsapott, (el kell ismerni, a lángoló marótárcsás kotrógépet Visontán vagy Bükkábrányban biztosan megirigyelnék, amilyen sebességgel mozgott) és valahogy egy percig nem volt kérdéses, mi is lesz a sztori vége. Nem volt unalmas, de azért nem is izzadtam meg az izgalomtól. A látványvilág, a CGI még rendben van, viszont minden máson spóroltak, beleértve a forgatókönyvet, a helyszínt és a színészeket is – és sajnos ki kell mondani, Cage is rossz. Na jó, hogy ne csak fikázás legyen a dologban : a záró jelenetekben a lángoló Kraz is baromi jól néz ki (okosok majd biztosan kioktatnak, hogy az nem is Kraz volt, de szerintem az, és kész) és a moci is jól néz ki akció közben, Paul Teutul irigykedve nézheti, ilyen lángnyelveket sosem tudna egy chopperre tenni.

Aki látta az első részt, és bírta, nézze meg, nagyot nem fog csalódni, viszont akinek Cage 90-es évek beli alakításai jöttek be, kerülje messzire. Elgondolkodtató, hogy 2000 óta egyetlen filmjében volt használható az a srác, aki pl. milyen zseniálisat alakított a Végső állomás, Las Vegas – ban.

A fekete ruhás nő – The Woman in Black

A fekete ruhás nő - The Woman in back - Daniel Radcliffe

Anglia, a XX-ik század eleje, vidéki, elhagyatott ház, ködös mocsár, magas gallérok, őrült, idős asszony, kell még más egy jó kis rémisztgetős horror filmhez? Úgy gondolom, sok minden nem, esetleg még egy jó színész, aki aztán a halálba paráztat minket. Erre a szerepre kiválasztani Daniel Radcliffe – t, akit amíg él, mindenki a Harry Potterrel fog összekötni, bátor, de jó döntés volt.

Arthur Kipps (Daniel Radcliffe) fiatal ügyvéd, aki egyedül neveli fiát, a négy éves Joseph-et (Misha Handley – aki a valós életben Radcliffe keresztfia), miután felesége, Stella a gyermek születésekor életét vesztette. Nincsenek túl jó anyagi helyzetben, amikor Kipps egy utolsó megbízatást kap, el kell utaznia egy vidéki kis faluba, ahol egy elhunyt nő hagyatéki ügyeit kell rendbe tennie. A helyiek nem fogadják valami barátságosan, de azért a helyi csárdában kap szállást, és összeismerkedik Sam Dailyvel (Ciarán Hinds), aki egy jómódú birtokos. Hogy gyorsan és nyugalomban tudjon dolgozni, beköltözik az elhagyatott házába, és többször is lát egy fekete ruhás nőt a ház környékén, sőt, bent a házban is. Jelenti a rendőrségen, de figyelmen kívül hagyják, amikor is két fiú hozza be az őrsre a húgukat, aki lugot ivott, és Kipps kezei között hal meg. Mint kiderül, nem ez volt az első eset, és a pletykák egy fekete ruhás nőről szólnak, aki szellemként jön el a gyermekekért.

Az alkotóelemek, mint említettem, adottak. A feladat már “csak” az, hogy a film kellően feszült legyen – nos ezt James Watkins rendezőnek sikerült megoldania. Már eleve a nyitójelenete olyan felütést ad a filmnek, hogy az elején kicsit aggódtam, hogy képes lesz e ezt a tempót és ezt a hangulatot fenntartani. Jelentem, én bizony kapaszkodtam a székbe rendesen, végig. Radcliffe szinte végig a vásznon van, és bizony súlyos percek telnek el úgy, hogy meg sem szólal, csak bolyong a házban és a környékén – mégis, a játéka roppant erőteljes. A férfi, akinek sűrűn vannak látomásai a halott feleségéről is (mindig fehér ruhában, akár utalás is lehet a jó és a rossz harcára) – talán nehezen hiszi, hogy nem a valóságot, hanem szellemeket lát – harcolni is indul ellene egy baltával. A történet persze jól bevált sablonokból épít, de kit érdekel, ha tényleg ott az izzadás a tenyéren, hiszen ez a célja egy ilyen filmnek, nem? Ráadásként egy nem szokványos befejezést is kapunk, ami persze jó pont a forgatókönyvírónak, illetve az eredetinek, amit feldolgoztak.

Konklúzió? Szerintem a legfontosabb az, hogy Radcliffe felnőtt, bár egy ideig még furcsa lesz tőle az apukaszerep, de el kell ismerni, nem véletlenül választották ki anno Harry Potter szerepére. Tessék még ilyen filmeket csinálni, Daniel, jól áll!

IMDB infobox

Eredeti cím:
The Woman in Black (2012)
Hossz:
95 perc
Rendező:
James Watkins
Forgatókönyv:
Susan Hill, Jane Goldman
Szereplők:
Daniel Radcliffe, Janet McTeer, Ciarán Hinds
IMDB érték:
6.5