Daniel Craig érkezésével megváltozott a világ leghíresebb kémjének jelleme – emberibb tulajdonságokat kapott, többé már nem volt az a a mindig tökéletes, kifogástalan jellemű és ruházatú hős, aki minden helyzetből kivágja magát, és elegánsan legyőzi a csúnya, gonosz bácsikat/néniket. Az 50 éves jubileumra ráadásul egy olyan rendezőt ültettek a székbe, aki eddig inkább a drámai énjét mutatta meg – de a végeredményt látva, Sam Mendes tökéletes választás volt.
Bond (Daniel Craig) Törökországban van bevetésen, ahol egy MI6 ügynököt támadnak meg, akitől ellopnak egy merevlemezt, rajta a titkosszolgálat összes beépített emberének adataival. A 007-es végigüldözi a gyilkost a városon, segítője Eve (Naomie Harris), aki az akció végén elvéti a célt, és Bondot lövi le. M (Judi Dench), az ügynökség vezetője halottnak nyilvánítja, de mint tudjuk, 007-et nem olyan egyszerű kivonni a forgalomból – igaz, ezúttal Ő maga dönt úgy, hogy visszavonul, és rejtőzködik, némi alkohol és kábítószer társaságában. Amikor azonban támadás éri az MI6 épületét, újra szolgálatra jelentkezik, hogy megtalálja és kiiktassa az ellenséget, aki ráadásul belülről támad : egy volt ügynök, Roul Silva (Javier Bardem)
Elkezdődött a film, rögtön egy akció közepébe kerülünk, és Mendes egy olyan első 10 percet tett oda a vászonra, még a főcím előtt, amit régen láttunk. Végképp eloszlatta azokat a kételyeket, miszerint az akciófilm nem az Ő műfaja : ez az első pár jelenet több volt, mint mondjuk a Taken 2 összességében (bár valószínűleg annyiba is került, mint az említett film teljes költségvetése). Nem is emlékszem, mikor láttuk ennyire megtörtnek Bond karakterét, mint a Skyfall-ban. A mindig hűséges ügynök küzd azzal az érzéssel, hogy elárulták, ráadásul komolyan meg is sérül – ez sem volt jellemző eddig. A film amolyan “back to the basics”, nincsenek hiperkütyük, kevesebb a csodaszép egzotikus környezet és a 007-es sem makulátlan öltönyben aprítja az ellent, mint a korábbi mozikban. Persze a “kötelező” kellékeket megkapjuk, az új Q (Ben Whishaw) szemtelenül fiatal, és fiatal korához képest igencsak beszólogat az “Old dog” ügynöknek, most is kapunk jócsajt, Sévérine szerepében Bérénice Marlohe tökéletes látvány, de talán Ő a leggyengébb az egész filmben. M karaktere szintén küzd azzal a tudattal, hogy miatta halnak meg az emberei, de a kötelességtudata nem hagyja, hogy feladja, és a cél érdekében még csalni és hazudni is képes. Új arcként jelenik meg Gareth Mallory szerepében Ralph Fiennes, akinek elegáns játékát mindig is csodáltam, ezúttal sem okozott csalódást. Ő, és Harris karaktere visszatér még a következő filmekben (Craig még két mozira aláírt, a hírek szerint a következő két epizód egy történetet fog felölelni, sok visszatérő karakterrel)
Annak idején sokan kételkedtek abban, hogy Craig képes lesz e hozni a Bond karaktert. Nos, azt, amit mondjuk Roger Moore-tól megszoktunk, nem, ez tény, viszont átalakította úgy a 007-est, hogy az szerintem sokkal jobb, emberközelibb lett. Végre lettek igazi érzelmei, és közel sem annyira hibátlan, mint elődjei. A három eddigi filmje közül magasan a Skyfall a legjobb, és itt tudott leginkább kiteljesedni Craig is. Persze ehhez kellett egy olyan társ, mitn Bardem, aki egyszerűen zseniális a zavart Silva szerepében. Olyan motivációkkal vértezték fel a karakterét, amik hitelessé teszik mind a karakterét, mint az egész történetet – engem néha már zavartak a Bond filmek tökéletes, világmegváltó rosszfiúi. Silva ugyanazokkal az érzésekkel küzd, mind Bond – őt is elárulták, de meg is törték, ezért személyes bosszúja vezérli a korábbi társai ellen.
A látványvilág is követi azt, amiről az egész film szólt : térjünk vissza az alapokhoz, a régi dolgokhoz, de azért próbáljunk meg frissek maradni. Előkerül újra a csodálatos DB5 – ös, mindenféle csodacuccok ellen elég egy lefűrészelt csövű vadászpuska és egy egyszerű rádióadó. Az akciójelenetek rendben vannak, Ola Rapace és Craig verekedése a toronyházban szinte olyan, mint egy modern tánc. A végső harc grandiózus, és megmutatja : nem kell ide 3D, ha az ember látványos képeket szeretne látni.
Többen azt mondták, ez az egyik, ha nem a legjobb Bond film mind közül. Mai szemmel nézve, én is osztom ezt a nézetet, bátran merem ajánlani azoknak is, akik valamilyen csoda folytán eddig kimaradtak a Bond életműből : ha ezt látják elsőként, biztosan rajongók lesznek. Az idei ősz kihagyhatatlan filmje!
IMDB infobox
