Az összes post Dennis Quaid tag-gel

Amikor pár éve a Sport Tv elkezdte az NFL közvetítéseket, még csak páran voltunk olyan őrültek, akik képesek voltak hajnalig fennmaradni vasárnaponként, megkockáztatva azt, hogy hétfőn “hullakóma” állapotban  érjünk be melóba/suliba. Még kevesebben voltunk, akik akkor már ismerték a szabályokat, és műholdas csatornákon előtte is követtük a meccseket. Jómagam is ebbe a körbe tartoztam, és ebben az őrületben nagy lökést adott egy 1999-ben készült film, a Minden héten háború.

A Miami Shark csapatának bizony nincs túl jó idénye. Három vereség egymás után, az aktuális meccsen Jack “Cap” Rooney (Dennis Quaid) , az első számú irányító lesérül, a helyére beküldött csere, Cherubini szintén, ezért Tony D’Amato (Al Pacino) vezetőedzőnek az eddig még csak a tarcsiban játszó Willie Beamen – t (Jamie Foxx) kell a pályára küldenie. A tapasztalan quarterback be is mutatkozik, az első akció előtt összehányja a társak előtt a pályát. A nehéz kezdet után egyre jobban belelendül a játékba, jönnek a győzelmek is, közeledik a főcsoport döntő, ahol viszont Tony újra Cap-et szeretné játszatni. A csapat nemrégiben elhunyt tulajdonosa helyett a lánya, Christina (Cameron Diaz) lesz a vezető manager, aki egészen új alapokra akarja helyezni a működést, és ebben már Tonynak nincs helye. A feszültség egyre nő a tulajdonos, az edző, a játékosok és a segítők között, de egy dolog, a játék szeretete még úgy-ahogy együtt tartja a csapatot.

Az amerikai foci nem a kislányok sportja, bármennyire is úgy gondolják sokan, hogy egy nagy kamu az egész. Kőkemények a meccsek, a felkészülés, és mint a legtöbb profi sportban, itt is minden a sport körül forog. Ebbe a világba próbál elkalauzolni minket Olvier Stone.  Van itt minden : öntelt játékosok, a sikerért mindent megtevő vezetők, orvosok, magukat mindentudónak hívő tulajdonosok. Néhány veterán, aki még ott hordozza magában az igazi játék szépségét. Partizás, kurvák, kábszerek, brutális sérülések, kortizon rogyásig, és persze meccsek minden vasárnap. Stone összerakott 3 írásból egy egészen jó forgatókönyvet, kapott egy igen komoly szereplőgárdát, és összerakott egy két és fél órás filmet ezekről az emberekről. Sok meccs felvételt láthatunk, de igazándiból nem szükséges hozzá az amerikai foci szabályainak ismerete – itt elsősorban a keménység bemutatása a fő cél. Mindezt gyors vágásokkal és nagyon jó operatőri munkával sikerült végig feszülté és feszessé tenni. Akárhogy is nézzük, itt bizony minden szereplőnek van valami deffekt az életében, egyikre sem mondhatjuk, hogy boldog ember. Tony elvált, gyermekei sem látogatják, kurvákkal tölti estéit, piál, és mintha már nem égne benne az igazi tűz. Cap visszatér ugyan a súlyos sérülésből, de fél, és ezt minden olyan ember, aki valaha is sportolt, majd megsérült tudhatja – a karrier végét jelenti. A fiatal Beamen hirtelen lesz sztár, aki igazán fontos neki, elhagyja, és a csapattársai sem védik meg, a csapat nagy öregje, Cápa (Lawrence Taylor) az életét veszélyezteti a pályára lépésével, Christina apja árnyékával harcol folyamatosan. A profi sport világa ilyen. Nagyon nehéz igazi csapatot összerakni, szinte mindenkit az egyéni, anyagi érdekei irányítanak.

Persze nem túl bonyolult a történet, és talán egy kicsit túl sok mindent próbált Stone belesűríteni, de még így is a sportfilmek egyik etalonját készítette el. Al Pacino nagyon jó, és bizony nem maradhat el az igazi lelkesítő beszéd, egy olyan monológ, amit megszokhattunk Pacino filmjeiben. A mellékszerepekben is meghatározó szereplőket láthatunk, gondoljunk csak James Woodsra, LL Cool J-re, Lauren Hollyra, Aaron Eckhartra vagy Ann-Margretre. Stone megpróbálta megszerezni a jogokat, hogy ne fiktív nevek legyenek a filmben, ezt nem sikerült elérnie, viszont rengeteg akkor nagy névnek számító játékos és edző is feltűnik a filmben, még Terrell Owens is kap el labdát egy szép passz után.

Az amerika foci ilyen, ez bizony tényleg minden héten háború.