Adott ugye egy durva szereposztás, ami tökéletes lehet arra, hogy elvidd a csajodat mozizni. Neki ott lesz Ryan Gosling, és a bágyadt kutyaszemei, vagy Josh Brolin, ha az idősebb pasikra bukik, Te meg megkapod Emma Stone – t vadító piros ruciban. Aztán a barátnőd lehet, hogy az első jelenet után rosszul lesz, amikor két autóval tépnek szét egy pasit. A Gengszterosztagban akciót kapunk bőven, az biztos.
1949-ben járunk, Amerika újra dübörög a háború után, amikor is Los Angeles-ben Mickey Cohen (Sean Penn), a volt bunyós és testőr uralja az alvilágot. A kezében van a rendőrség is, kit pénzzel, kit megfélemlítéssel tart a markában. Ezt unja meg Bill Parker rendőrfőnök (Nick Nolte), és felkéri O’Mara őrmestert (Josh Brolin), toborozzon egy osztagot, akikkel titokban, és nem is mindig a szabályzatnak megfelelően vegyék fel a harcot Cohen-nel. Rövidesen össze is áll a csapat, Harris nyomozó (Anthony Mackie), az elektronikák ismerője, Keeler (Giovanni Ribisi), a rutinos Kennard (Robert Patrick), Ramirez (Michael Peña) és a testületből lassan kiábránduló Wooters őrmester (Ryan Gosling) elkezdi felderíteni a főgengszter érdekeltségeit, és megkezdik a szisztematikus felszámolást. Mindezt persze Cohen sem nézi jó szemmel, és az eszközökben sem válogat, amikor vissza kell vágnia.
A filmet az a Ruben Fleischer rendezte, aki bár nagyon odarakta a Zombieland – ot, de sem előtte, sem azóta nem tett le igazán semmi érdemlegest az asztalra. Úgy tűnik, a Gengszterosztag komoly dilemma elé állította, miszerint poénkodó, vagy inkább komolyabb maffia-mozit készítsen, és a végeredményt látva, ezt a kérdést nem sikerült eldöntenie. Inkább minden bizonnyal megnézte a műfaj klasszikusait, majd azokból ollózgatott. A történet maga nem túl bonyolult, vagyis inkább kiszámítható. A karakterek sincsenek kidolgozva, pontosabban fogalmazva mindenki ugyanazt az egy sablont hozza, amit már az első jelenetben ráhúz a rendező. Nincs is ezzel komoly baj, igaz, sok problémára megoldást ad a casting, a sztárparádé tehetségből megoldja azt a kevés színészi feladatot, amit rájuk oszt Fleischer. A képi világot imádtam, annak ellenére, hogy néhol túlságosan plasztikus, túlságosan is kidolgozott, de azok az öltönyök, autók és fegyverek a történelem egy olyan korszakát hozzák vissza szinte tökéletesen, amiért egyébként is rajongok.
Természetesen maffia film nem lehet meg érzelmek nélkül, ezért a Gosling – Stone páros kap pár közös jelenetet. Korunk egyik (szerintem) legtehetségesebb fiatal színésznője Grace Faraday szerepében kezdetben Cohen csaja, akinek persze Wooters simán elcsavarja a fejét. Kettejük játékának persze nincs akkora tere, mint az Őrült, dilis, szerelem – ben. Egészen más O’Mara és feleségének, Connie – nak (Mireille Enos) kapcsolata, aki igen érdekes változáson megy keresztül a film végére (gyakorlatilag Ő az egyetlen, akinek változik a jelleme). A kötelező romantikus szál ezzel ki is húzva. Igazándiból egyik színésznek sem kellett megszakadnia, ezért nincsenek is kiemelkedő alakítások, talán csak lefelé: Sean Penn nem hiszem, hogy büszke erre a filmre, nálam magasan Ő volt a leggyengébb, pedig imádom a játékát.
A film véres. Kapunk hentelést bőségesen, ami időnként kicsit idegennek is tűnik a stilizált képi világban, és visszazökkenti a nézőt a valóságba – ez a világ bizony nem csak a pompáról és a csillogásról szólt. A lassítások, és egyéb, manapság menő technikák nem igazán illenek bele az összképbe, legalábbis én időnként idegennek éreztem. Viszont ezek a jelenetek olyan ritmust adnak ki (véres akció, némi moralizálás, egy-két poén majd ismét akció, és ez ismétlődik a nagy leszámolásig), ami végül is eléri azt, hogy ne legyen unalmas a közel két órás vetítési idő ellenére sem úgy, hogy nem fogjuk apróra rágni a körmünket azt várva, hogy mi fog történni a következő jelenetben, és hogy várhatóan ki lesz a következő szereplő, aki nem éli meg a vége főcímet.
Azt hiszem, túlságosan is vártam ezt a filmet, és ezért van egy kicsit keserű szájíz bennem, ha rágondolok. Nem rossz film, csak többet szerettem volna kapni, mint egy, a maffiafilmek zsánereit és legnagyobb kliséit felmondó sztárparádét. A gengszterosztag nem hozott semmi frisset, de a ráfordított két órát azért megéri.
IMDB infobox
