web analytics
 

Az összes post Ewan McGregor tag-gel

A lehetetlen – The Impossible

A lehetetlen - The Impossible

2004 december 26-án, az Indiai Oceán térségében egy földrengést követően cunami csapott le, 14 országban pusztított, és több, mint 230.000 áldozatot követelt. Rengeteg, a térségben karácsonyozó turista is az életét vesztette, és eddig még igazándiból senki nem nyúlt hozzá ehhez a témához. Juan Antonio Bayona, második nagyfilmes rendezésének a katasztrófa megörökítését választotta, egy spanyol család igaz történetét feldolgozva. A lehetetlen – The Impossible.

Henry (Ewan McGregor) és Maria (Naomi Watts) jól megérdemelt karácsonyi vakációjukat töltik Thaiföldön, 3 fiuk társaságában. A szálloda rendben van, a környezet ideális, még Henry aggodalmasságai, és legidősebb fiuk, Lucas (Tom Holland) kamaszkori lázadása sem tudja beárnyékolni az ünnepeket. Akár egy átlagos telelés is lehetne, ha egy, a medencénél töltött délután során nem közeledne valami baljós moraj, ami mögött 10 méternél is magasabb vízfal tör előre megállíthatatlanul. A cunami lecsap az üdülőre, és szétszakítja a családot. Megkezdődik a harc a túlélésért, és a család újra egyesítéséért.

Bayona nem katasztrófa filmet csinált, sőt, inkább azt próbálta kihangsúlyozni, hogy egy család szétszakadása mindennél nagyobb tragédia. Először is, a cunami támadását fantasztikusan jól forgatták le, kevés a számítógép generálta kép, inkább víz alatti felvételekkel mutatja be, mekkora erő is lakozik egy ilyen természeti jelenségben. Magát a pusztulást sem ecseteli részletesen, de megmutatja, mekkora károk is keletkeztek, és hogy milyen tragédiák sorát élték meg akkor emberek, kortól, nemtől, származástól függetlenül. A két felnőtt más-más helyzetbe kerül, Maria komoly sérülése meggátolja abban, hogy aktívan részt vegyen a férje keresésében, de vele tartó fia, Lucas mindenben megpróbálja támogatni Őt, sőt, magára veszi sok, ismeretlen ember sorsát is. Szívszorító látni és végiggondolni azokat a jeleneteket, amiket ennek a fiúnak meg kellett élnie. Henry nehéz döntést kényszerű meghozni annak érdekében, hogy bebizonyosodjon róla, felesége talán még életben van valahol – ez az, amikor az egyszerű kisemberből egy csapásra hős lesz – McGregor nagyszerű ebben a szerepben. Watts a film nagy részében már alig van eszméleténél, ezek a jelenetek viszont roppant erősek, az arcán ott van minden fájdalom és aggódás – nem véletlen a Golden Globe jelölés, azonban mindkét nagynevű sztárt lejátszik a vászonról Tom Holland, aki egyszerűen zseniális. Tettei megmutatják a természeti terror igazi arcát, azt, ahogy kisgyerekként egyedül kell megoldani olyan feladatokat, amik még egy felnőttnek is nehéz lenne – mindezt hiteles, őszinte játékkal teszi. Erre a srácra érdemes lesz odafigyelni, hatalmas tehetség.

Bayona remek ritmusú filmet készített, a kiválasztott színészek mind remekeltek, még azt is meg lehet bocsájtani Neki, hogy enyhén hollywood-i befejezést forgatott a végére, de ezt betudhatjuk annak is, hogy egy valós eseményt dolgoz fel, ami szintén így ért véget. Igaz, a spanyol családból angolszász lett, talán így több nézőt vonzhat majd be a mozikba, de nem ettől függ a sikere. A lehetetlen, címéhez méltó történetet tár elénk, ha ezzel kezdjük a 2013-as évet a nagy vásznak előtt, nem fogunk csalódni, jó kis szezon lesz ez is!

IMDB infobox

Eredeti cím:
Lo imposible (2012)
Hossz:
114 perc
Rendező:
Juan Antonio Bayona
Forgatókönyv:
Sergio G. Sánchez, María Belón
Szereplők:
Naomi Watts, Ewan McGregor, Tom Holland
IMDB érték:
7.7

Lazacfogás Jemenben

Lazacfogás Jemenben - Salmon Fishing in the Yemen

A recept egyszerű : végy egy rendezőt, jelen esetben Lasse Hallström – öt, aki megcsinálta a Csokoládét, a Casanovát vagy az Árvák hercegét, írass neki egy jó könyvet mondjuk Simon Beaufoy – jal, aki pl. összedobta már a Gettómilliomost vagy a 127 órát, szerződtess le pár jó brit színészt, és nagy eséllyel jó filmet fogsz kapni a végén.

Fred Jones (Ewan McGregor) igazán szürke alak. Halászati szakértő, feleségével szép lassan elhidegülnek egymástól. Finoman szólva sem él boldog életet a férfi, amikor egy különös felkérést kap: egy jemeni sejk (Amr Waked) a fejébe veszi, hogy ő bizony a sivatag közepébe épít egy mesterséges helyet, ahol aztán majd lazacokat nevel – és ezzel felvirágoztatja a környéket. Angliai megbízottja, Harriet Chetwod-Talbot (Emily Blunt) mindent megtesz, hogy meggyőzze Fredet, aki végig ellenáll, de amikor felsőbb utasítások érkeznek, nem tehet mást, belevág – ugyanis az angol kormánynak jót tenne egy sikerpropaganda – Bridget Maxwell (Kristin Scott Thomas), a miniszterelnök média szakembere azonnal lecsap a témára, és innen nincs megállás – indulnak a halak Jemenbe.

Romantikus komédiát sokan, sokfélét csináltak már, de az angoloknak mindig megvolt hozzá az a különös, megfoghatatlan plusz, amitől (számomra legalábbis) jobbak, kedvesebbek, mint a tengerentúli változataik. Hallström is szépen építkezik, finoman hozza össze szálakat, igaz, a végére eléggé kiszámítható lesz – akár még azt is meg merném kockáztatni, hogy egy picit hollywoodi giccsbe fordul – mégis, több és más ez, mint amit megszoktunk. McGregor egyre jobb színész lesz, nagyszerű a teljesen érdektelen, unalmas hivatalnok szerepében, aki szép lassan belefeledkezik majd belelkesedik a munkájába. A “kémia” valahogy nem akar megjelenni a két főszereplő között, de ez inkább Blunt hibája, McGregor ezt is szépen formálja ki a karakteréből. A film igazi csúcspontja azonban Kristin Scott Thomas, karikatúra szerű alakításával, vicces, könnyed, imádni való.

Romantikus komédia, némi politikai szatíra, ami, ha engeded, szép lassan magával ragad, és még az utolsó pár percet átható nyálat is elnézed neki, valamint komolyan érdeklődni kezdesz a lazachorgászat rejtelmei felől. Szerettem.

IMDB infobox

Eredeti cím:
Salmon Fishing in the Yemen (2011)
Hossz:
107 perc
Rendező:
Lasse Hallström
Forgatókönyv:
Simon Beaufoy, Paul Torday
Szereplők:
Ewan McGregor, Emily Blunt, Amr Waked
IMDB érték:
6.8

A bűn hálójában – Haywire

A bűn hálójában - Haywire - Gina Carano

Cynthia Rothrock megvan, kedves olvasó? Igen, Ő volt a női Chuck Norris a 80-as években, teljesen értelmetlen filmekben vert laposra mindenkit (időnként Őt is), hogy aztán nagy erkölcsi tanulságokat levonva legyőzze a rosszfiúkat (néha lányokat). Nos, régen volt már “tökös” akciócsaj a vásznon, de most itt van a Bün hálójában, és Gina Carano.

Egy kisvendéglőben vagyunk, ahol Mallory Kane (Gina Carano) üldögél, amikor is belép egy férfi Aaron (Channing Tatum), odamegy hozzá, beszélgetni kezdenek, majd a lány ellentmond a pasinak, ezért egy kőkemény bunyó kezdődik. Segít Mallorynak Scott, aki csak egy egyszerű vendég az étteremben, majd miután Aaron a padlóra kerül, menekülnek a férfi elől. Az autóban a lány mesélni kezdi a történetét, miszerint Ő és Aaron a kormánynak dolgozik, szupertitkos akciókat oldanak meg. Egy hete volt egy találkozójuk a kormány egyik ügynökével (Michael Douglas), Rodrigoval, az akció kapcsolattartójával (Antonio Banderas), valamint Mallory expasijával, a cég igazgatójával, Keneneth – el (Ewan McGregor). Azt a feladatot kapták, hogy mentsék ki Barcelonából Jiang-ot. “Természetesen” az akció sikerrel járt, ezért ezért Kenneth egy új, egyszerű feladattal bízza meg a lányt : el kell utaznia Dublinba, ahol egy másik ügynök, Paul (Michael Fassbender) feleségét kell eljátszania. Egy partin találkoznak, minden rendben halad, amíg a lány Paul-t követve meg nem találja holtan Jiangot, kezében egy brossal, amit neki kellett viselnie, hogy a brit ügynök felismerhesse. Valami nagyon nem kerek ebben a dologban, és el is indul rohanás.

Elég durva a szereposztás, nem? Van egy relatíve érdekesnek mondható sztori is, egy nagyszerű harcművész csaj a főszerepben, mégis, mi itt a gond? Valahol ott látom a probléma gyökerét, hogy nem tudta eldönteni a rendező, Steven Soderbergh (aki ugye szintén nem kis név), hogy most verekedős akciófilmet, vagy Bourne szintű kémeposzt akar készíteni. Mindenhonnan csipegetett egy keveset, a bunyós jelenetek tényleg nagyon durván jók, viszont a sztori dadog. Carano, aki ugye korábban MMA harcos volt (ketrecharc) játszik, sőt, kifejezetten tehetséges, de azért nincs egy súlycsoportban a többiekkel. Az őt körbevevő nagyágyúk viszont inkább hozzák a biztonsági kötelezőt – igaz, a forgatókönyv és a rendező nem is enged nekik nagy teret. Persze, a ma már alap akció – thriller csavarokat megkapjuk, de semmi új, semmi izgalmas.

Mi az, ami elviszi a filmet mégis? Persze, a verekedős jelenetek, de csak akkor, ha anno bírtad pl. Steven Seagal filmjeit. Nem igazán tudom hova tenni, nem merném azt mondani, hogy rossz mozi, de bátran ajánlani sem merem. Kár érte.

Hétköznapi pár – Perfect Sense

Hétköznapi pár - Perfect Sense - Eva Green - Ewan McGregor

Ha ma odaállnának eléd, és azt mondanák, hogy az öt alapérzékből (szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás) egyet el kell veszítened, Te melyiket választanád? Ha ez megtörténne, hogyan folytatódna az életed?

Michael (Ewan McGregor) séfként dolgozik, élete akár sekélyesnek is mondható, felszedi a csajokat, de éjszakára már egyik sem maradhat, mert Ő csak egyedül tud aludni az ágyában. Susan (Eva Green) vírusokkal foglalkozó tudós, éppen egy szakításon van túl – egy igen érdekes esettel találkozik : egy férfi azt állítja, teljesen elveszítette a szaglását. Hamar kiderül, nem egyedüli esetről van szó, a világ több pontjáról érkeznek jelentések egy furcsa folyamatról : emberek először mély depresszióba esnek, majd elvesztik a szaglásukat. Nem merik első körben kikiáltani, hogy vírus, mivel semmiféle kapcsolat nincs az esetek között, de amikor egyre újabb esetekre derül fény, már kezdenek gyanakodni. Susan lakása azon étterem mellett van, ahol Ewan dolgozik, a két fiatal megismerkedik, szép lassan érzelmi kapcsolat alakul ki köztük, viszont mindketten produkálni kezdik a tüneteket, ráadásul a helyzet romlani kezd, a szaglás után következik az ízlelés elvesztése, és úgy tűnik, még nincs vége.

Ha mondjuk ezt a filmet Emmerich rendezi, biztosan szép kis apokaliptikus katasztrófa lenne a vásznon. Viszont a Hétköznapi párt David MacKenzie (Hallam Foe) dirigálta, és bizony egészen más szempontból járta körbe az alapsztorit. Adott ugye a romantikus szál, amit megszakítanak a dokumentarista jellegű, híradó szerű állapotjelzések a vírus terjedéséről. Több jelentést is belemagyarázhatunk a filmbe, egyrészt önismereti, másrészt párkapcsolati témákat feszeget. Mire is van szüksége az embernek az élethez? (találó a jelenet, miszerint az emberek eljárnak étterembe azután is, hogy elveszítik az ízlelési képességüket – egyszerűen szükségük van a társaságra, a beszélgetésekre az asztalnál – és mindehhez alkalmazkodik az étteremkritikus is, aki innentől kezdve nem az ízekről, hanem az állagról és a hőmérsékletről ír)  Mire van szüksége egy párkapcsolatnak? Mennyire tudnak együttműködni bizonyos helyzetekben?

A pesszimizmus optimista meséje ez a film. Egyrészt felvázol egy lassú pusztulást, másrészt bárhogy is fokozódik a káosz, az emberiség mindig megtalálja a módját, hogy alkalmazkodjon a nehézségekhez, és a körülményekhez képest normálisan éljen. Mindeközben a két fiatal egymásra talál, próbálják kihasználni az összes lehetőséget, amit csak adhat nekik ez a fura helyzet, nagyszerű a borotválkozós jelenet a fürdőkádban. Mindkét színész meggyőző a szerepében, talán egy hajszállal Green érzi át jobban a történetet.

Lehet hibákat keresni a filmben, és van is benne jópár, de ez most nem érdekes. Művészfilm, nem mulitplexbe való, de mégsem túl nehéz, viszont nagyon jókat lehet közben-utána gondolkodni, és a párhuzamokat összevetni a saját életünkkel. Vékony mezsgyén mozog a film, a hatásvadász giccs és a fogyasztható között, de nekem inkább az utóbbi felé dőlt el a mérce a végén. Mindenképpen ajánlom!