Nagy rajongója vagyok a megmagyarázhatatlan eseteknek, és szeretem az igazán jó összeesküvés – elméleteket is, ezért a Dyatlov átkelésről is hallottam-olvastam már több anyagot is. Amikor kiderült, hogy az alapsztorit felhasználva film készül, nagyon kíváncsi voltam, melyik magyarázatot próbálják meg bemutatni a Halálhegyen történtekből.
1959 januárjában Igor Dyatlov, és 9 társa szerette volna meghódítani az Ortofen hegyet. Egyikük sem élte túl a kalandot, holttesteiket a legkülönbözőbb sérülésekkel és módon találták meg utolsó ismert táborhelyükhöz közel, de hogy ténylegesen mi történt velük, sosem derült ki. Az egyszerű lavinától legvadabb ufós elméleteken át a Jetiig mindent számba vettek a témát kutatók. Öt amerikai egyetemista, élükön Holly-val (Holly Goss) úgy dönt, végigjárják az eredeti túra útvonalát, és közben egy kis dokumentum filmet forgatnak, amiben megpróbálják kideríteni, miért is haltak meg orosz elődeik. Ahogy haladnak a Halál hegy felé, úgy tapasztalnak egyre több és egyre rémisztőbb körülményt. Rövidesen kiderül, Nekik sem lesz egyszerű élve megúszni ezt a kalandot.
A filmet Renny Harlin jegyzi, aki Amerikában talán a legsikeresebb finn nemzetiségű rendező, rakott már össze olyan filmeket, mint a Die Hard második része, vagy a Ford Fairlane kalandjai. Az utóbbi időkben azonban erősen romlott a színvonala. Most viszont egy olyan alapsztorit kapott kézhez, amiből nagy dolgokat lehetett kihozni. A formátumban nagy truvájt persze nem kapunk, a manapság oly divatos, kézikamerás, áldokus megoldás talán már egy kicsit unalmas is lehet. Annak azért örülhetünk, hogy a kis felvevők komoly fejlődésen mentek keresztül a Blair Witch Project óta, éljenek a képstabilizátorok, vagy a hanyag rendezők, akik már nem törődnek az ilyen apróságokkal! A film eleje kicsit vontatottan indul, bár a bevezető képsorok kellő feszültséget teremtenek, picit több időt töltünk el az elindulással, mint kellene. Amint megérkeznek a fiatalok a nagy orosz télbe, beindul a henger, és vele együtt sajnos a hülyeség is. Több a logikátlan lépés, és már kezdené is feladni a néző, amikor Harlin még inkább rákapcsol, és az utolsó 20-25 percben iszonyatos pörgésbe kezd a film, ami egy horrornál nem rossz előjel. Nem teszi le egyik elmélet mellett sem a voksát, sőt, mindből kapunk egy keveset és még belehoz egy eddig (legalábbis számomra) ismeretlen szálat – az egyszeri néző valahol itt veszítheti el a fonalat, és itt lesz egy picit hiteltelen is az egész. Az alacsony költségvetés érezhető az egész mozi alatt, de egyáltalán nem zavaró, sőt, az első egy órának még jót is tesz : könnyebben hihető az áldoku így. Persze kapunk némi CGI-t is, és egy elég komoly, már-már thrilleri magasságokba járó fordulatot, de ez a Dyatlov rejtély szerintem sem ebbe, sem a horror kategóriába nem sorolható be egyszerűen.
Igazándiból én azt vártam ettől a filmtől, hogy a rendező kiválaszt egy lehetséges magyarázatot, és arra építi fel az egész történetet – végül is nem ezt kaptuk. Nem mondom, hogy nem tetszett a csavar, de még nekem, tapasztalt összeesküvés elméleteket olvasónak is kicsit túl volt komplikálva. Színészi játékról nem érdemes beszélni, bár senki nem volt tragikus, de nem hinném, hogy a főbb szerepeket játszó színészekkel sokat fogunk még nagyobb filmekben találkozni. Olyasmi ez, mint a magyar narancs : kicsit zavaros, kicsit félelmetes, kicsit bugyuta, kicsit hosszú, de végül is fogyasztható. A műfaj rajongóinak mindenképpen ajánlom, fekete öves Dyatlov kutatók inkább kerüljék.
IMDB infobox
