Jason Statham szép lassan az egyik, ha nem a legkeresettebb akció sztárrá nőtte ki magát mára Hollywoodban. Az utóbbi időkben már nagy melléfogásai sem voltak, filmjei rendszerint megütöttek egy olyan mércét, amire még a legfanyalgóbbak sem mondhatták azt, hogy tragikus. A Parker az első a 2013-as évben, és talán az első, ami mostanában kilóg ebből a sorból.
Parker (Jason Statham) profi bűnöző, de van egy kevés Robin Hood-i beütése, legalábbis annyiban, hogy nem rabol szegényektől vagy elesettektől. Mentora, Hurley (Nick Nolte) rábeszéli egy melóra, ahol társaival, Melander-rel (Michael Chiklis), Carlson-nal (Wendell Pierce), Ross-al (Clifton Collins Jr.) és Hardwicke – el (Micah A. Hauptman) egy bankot pucolnak ki. Az akció sikeres volt, amikor azonban a banda tagjai egy nagyobb buliba akarják bevonni Parkert, nemet mond. Melanderék ezért úgy döntenek, nincs szükség fölösleges teherre, ezért kinyírják. Vagy legalábbis azt hiszik, hogy végeztek Vele. Amikor kiderül, hogy mégis él, elrabolják Hurley lányát Claire – t (Emma Booth), aki történetesen Parker nője is, valamint egy bérgyilkost is megbíznak, tegye el láb alól a férfit. Hogy bosszút álljon, Parker a banda után utazik Palm Beach-re, ahol megismerkedik Leslie Rogers – szel (Jennifer Lopez), aki egy nem túl sikeres ingatlanügynök. A nő anyagi gondokkal küzd, és amikor rájön, hogy Parker csak egy bizonyos lakás után érdeklődik, amit egy bizonyos Rodrigo bérel, gyanakodni kezd, és hamar Ő is belekeveredik egy igazán nagy ékszerrablási ügybe, ahol minden szereplő összefut.
Bevallom őszintén, nem ismerem Donald E. Westlake munkásságát, ez a film az Ő Parker könyveinek egy darabja, egészen pontosan a 19-ik, ami FlashFire címmel jelent meg. Jól beilleszkedik ez most a Jack Reacher és társai körébe, amikor is ezeket a regényeket veszik elő. Igaz, ebből a történetből készült már mozi. Taylor Hackford rendező sem ma kezdte a szakmát, pl. Neki köszönhetjük az Ördög ügyvédje című mozit is. Akciómozit is csinált már, 2000-ben a Túszharcot. Emlékeztek rá? Ha igen, azt hiszem, itt jön az első gyomros, amit megkap a néző. Egy alapvetően faék egyszerűségű sztori, amiben a jó szándékú, jóképű bűnözőt átverik a társai, aki aztán bosszút áll, és folyik a vér – ugye milyen egyszerű leírni a Parker történetét? Nos, mindez a filmkészítőknek már nem ment ilyen könnyedén. Sokszor belefutunk logikátlan részletekbe, és ami a legfontosabb : meg se próbál valami újat, frisset mutatni. Pedig Statham hozza azt, amit elvárnak Tőle : a csajoknak bejön az a korai Bruce Willis – re emlékeztető hamiskás mosoly (és J.Lo-nak még a segge is, az mondjuk egy vicces jelenet, és “apró” utalás Lopez hátsójára), a pasiknak meg a keménység, amivel ez a férfi fél kézzel aprítja az ellent, és még arra is van ideje, hogy ellenálljon a csábításnak és hűséges maradjon. Ok, időnként látható az arcán némi unalom, talán a forgatás közben rájött Ő is, ebből nem lesz igazán nagy siker. Lopez – t inkább idióta vígjátékokban láthattuk mostanság, és nem is vártam, hogy egy akciómoziban bizonyítsa be, hogy nem csak egyfilmes sztár (Selena eljátszása óta én még nem láttam olyan moziban, ahol igazán jó lenne), de sikerült elkapnia a kissé megtört, kétségbeesett Leslie karakterét, és meglepően hiteles alakítást nyújt. Ja, és persze még mindig elég dögös a csaj a blokkból.
Az akciójelenetekre persze sok panaszunk nem lehet, de azt hiszem, ma ez már alapfeltétel egy hollywoodi mozinál. A Parker egy jó lehetőség volt, viszont úgy érzem, a rendező rossz választás volt erre a feladatra : nem tudta kihozni azt, ami ebben benne volt, pedig kapott két, alapvetően jó színészt, akik ráadásul nem is teljesítettek rosszul. Statham rajongóinak mindenképpen ajánlom, a többiek meg majd legfeljebb szidnak egy kicsit.
IMDB infobox
