Időnként előszedek olyan filmeket is, amiket nagy valószínűséggel rajtam kívül a kutya nem néz meg, vagy legalábbis csak kellő perverzió után jut el oda, hogy elővegye mondjuk a Five Star Day című, Danny Buday által írt és rendezett filmet.
Jake Gibson (Cam Gigandet) egy átlagos pasi, aki munka mellett csinálja a főiskolát. A születésnapjára a horoszkópja egy ötcsillagos napot ígér, ami aztán nem egészen úgy sül el, ahogy azt gondolta főhősünk. Kirúgják az állásából, a barátnője megcsalja, és még a kocsiját is bukja. A főiskolán meggyőzi professzorát, hogy jó kutatás lenne, ha megkeresne olyan embereket, akik pont akkor, és pont ott születtek, mint Ő, és megkérdezné, hogyan telt a születésnapjuk – ezzel megcáfolva a horoszkópok hitelességét. Rövidesen egy Chichago felé tartó gépen találja magát, ahol meg is talál három embert, akik egy napon születtek vele. Az egyikük Sarah (Jena Malone), aki egyedülálló anyaként neveli gyermekét, az exférje pedig finoman szólva sem egy problémamentes. Yvette (Brooklyn Sudano) szociális munkás, szintén elég zaklatott élettel, míg a harmadik Wesley (Max Hartman) egy bárban énekel Atlantic Cityben, és úgy tűnik, elégedett az életével – aztán Ő is megnyílik. Jake szembesül a három ember problémáival, és a maga módján megpróbál segíteni nekik – és közben alakul a véleménye a horoszkópokról is.
Gigandetet láthattuk mostanában több filmben is, a legtöbbeknek talán a Twilight – ból, esetleg az Easy A – ből lehet érdekes, de én persze nem miatta néztem meg a filmet. Igen, Jena Malone továbbra is titkos favoritom a közeljövőre, idén négy filmet is csinál. Mindketten nagyon jók ebben a filmben, nem az Ő hibájuk, hogy itthon gyakorlatilag nem is lehetett hallani erről a moziról (Amerikában is csak jó 1 évvel az elkészülte után, tavaly novemberben mutatták be). A sztori akár érdekes is lehetne, de sajnos Buday (akiről nem találtam infót, hogy van e magyar kötődése, de ilyen névvel csodálkoznék, ha nem lenne) a történetet nem dolgozta ki rendesen. Csapong, és csak kapargatja a felszínt, mintha nem mert volna mélyen belenyúlni a problémákba. A főhős mindhárom emberrel együtt lóg egy kicsit, de igazándiból nem történik semmi. Érezzük, hogy minden szereplővel “baj van”, de egyikőjük sincs kimunkálva rendesen – és itt most nem a színészi alakításokra Gondolok. Gigandet időnként kellően érzékeny, Malone pedig zabálnivaló, nincs mese.
Indie film, ami nem is rossz, csak sajnos időnként unalmas. Nehéz benne konkrét mondanivalót találni, de mégis, érdemes adni neki egy esélyt, ha másért nem, Jena Malone miatt. Hidd el, megéri 
