web analytics
 

Az összes post Julia Roberts tag-gel

Charlie Wilson háborúja

Charlie Wilson Háborúja - Tom Hanks, Julia Roberts

A politikai szatíra egy nagyon veszélyes műfaj. Főleg az Államokban, ahol a 2001-es sokkot a mai napig nem heverték ki. Mégis elkészült egy film, ami megmutatja, hogy mekkora szerepe is volt az USA-nak abban, hogy Oszama és társai megerősödjenek …

Charlie Wilson (Tom Hanks) a texasi-i kettes számú választókerület képviselője. Ahogy mondja, azért szereti mindenki, mert egy olyan közeget képvisel, amelyik soha nem kér semmit. A képviselő igazi hedonista, nagykanállal falja az életet, a nőket, a piát és némi port. A legtöbb szivességet Ő gyűjti be a kongresszusban. Mint vietnámi veterán, bekerül a titkos hadműveleteket irányító bizottságba. Pártfogója, és alkalmi szeretője Joanne Herring (Julia Roberts) , aki szenvedélyes antikommunista és keresztény – meggyőzi, hogy lobbizzon egy picit több pénzt az afganisztániaknak, hogy felvehessék a harcot a szovjet megszálókkal. Charlie ellátogat a megszált országba, hazatérvén pedig nekilát, hogy az 5 milló dolláros büdzsét egy kicsit feltornázza. Segítséget kap mindebben Gust Avrakotos – tól (Philip Seymour Hoffman), aki egy “kicsit” szókimondó, görög származású CIA ügynöktől. A lobbi elindul, és az 5 millióból a végére 1 milliárd lesz ….

Aaron Sorkin. Mond Neked ez a név valamit? Nem? Segítek. “Jed” Bartlet? Még mindig nincs meg? The West Wing? Elnök emberei? Igen, Sorkin volt az, aki megalkotta (a szerintem) minden idők legjobb politikai témájú sorozatát. Az Ő kezeiből került ki a Charlie Wilson háborúja című film is. A ritmus ismerős lehet a sorozatból, bár itt több az elborult poén, és bár minden tiszteletem a West Wing szereplőgárdájának, de Hanks és Hoffman egyszerűen zseniális. Egy pillanatra sem áll meg a film, és ez egy olyan mozi, aminek kifejezetten jót tett a szinkron is. A sztori ugye megtörtént eseményeken alapszik, és bár tényleg sokat lehet vigyorogni rajta, mégiscsak egy szatíra. Vagy inkább egy saller az áltag amerikainak. Igen pajtás, a Te pénzedből fegyvereztük fel Oszamát és barátait. Sőt, még ki is képeztük őket. Így, a választások előtt talán nem is rossz egy kis elmélkedés…

… merthogy ne az legyen, amit Charlie Wilson mondott az egész történetről :
These things happened. They were glorious and they changed the world …
… and then we fucked up the end game

musthave kategória részemről!

IMDB infobox

Eredeti cím:
Charlie Wilson’s War (2007)
Hossz:
102 perc
Rendező:
Mike Nichols
Forgatókönyv:
Aaron Sorkin, George Crile
Szereplők:
Tom Hanks, Julia Roberts, Philip Seymour Hoffman
IMDB érték:
7.1

Tükröm, tükröm – Mirror Mirror

Tükröm tükröm - Mirror mirror - Julia Roberts - Lily Collins

Once uppon a time, long ago, there lived a priness, called Snow White. Különös a viszonyom a Hófehérkével, lévén középiskolai angoltanárom úgy gondolta, az tuti sokat segít az akkor még nem létező tudásunkon, ha egy téli szünet alatt szó szerint bemagoljuk a klasszikus mesét, természetesen angolul. Idén két feldolgozása is érkezik a sztorinak, az első, Tarsem Singh által készített Tüköm, tükröm most megy a mozikban.

Azt hiszem, ez az a film, ahol a szokásos alapsztori bemutatása elmaradhat, nem hinném, hogy van ember, aki még nem találkozott a hercegnővel, és annak gonosz mostohájával. Persze Singh csavart egy kicsit a dolgokon, modernizálta kissé, de azért a tükör meg a törpék megmaradtak, meg van herceg is. Indiai a rendező, é az eddigi filmjeiben is megszokott, bollywood – i beütésű látványvilágot most is megkapjuk, a ruhák, a díszletek szépek, és a történet mesélése is az lenne, ha nem erőltetnék mindenáron azt, hogy ez bizony egy vicces film lesz akkor is, ha belezöldülünk. Annyira idétlenek a poénok, és sokszor nagyon rossz ütemben jönnek, hogy inkább kínos, mint szórakoztató. A mostoha szerepében Julia Roberts leginkább a Pretty Woman megöregedett paródiája, de jól áll Neki a szerep, az Ő tehetségével ez rutinmunka, bár mintha Ő is unná időnként a viccelődést. Lehet, hogy Singhnek nincs humora? Hófehérke szerepében Lily Colllins nem az a tipikus törékeny hercegnő, van itt kérem vívás, meg amit csak akarunk, úgy látszik, Shrek csaja óta ez kötelező minden mesében, éljen a Spice Girls és annak hatása! Szegény Collins a ruhatár mellé kapott egy olyan szemöldököt, aminek receptjéért sírva könyörögne Kiszel Tünci. Armie Hammer a herceg szerepében pont olyan, mint az egész film : kicsit buta, de legalább csillog-villog.

Értem én az alapötletet, és szerintem ha hagyták volna Singhet nyugodtan dolgozni, akkor ebből egy korrekt kis film lehetett volna, így viszont, hogy erőltették a viccelődést, egy igencsak fárasztó, de látványos mozit kaptunk. Legalábbis nagyon remélem, hogy a nyomás nagy volt a stúdió részéről, és nem egy tehetséges ember erőteljes visszaesését láthatjuk. Igazándiból azt sem merném mondani, hogy gyerekeknek ajánlott, mert szerintem ők meg unnák. Nagyon remélem, hogy a második nekifutás idén jobban sikerül – bár az meg fantasy lesz, komor látványvilággal – amitől nekem mostanság bőven ki van a herótom, szóval tartok attól is. Ne legyen igazam!

IMDB infobox

Eredeti cím:
Mirror Mirror (2012)
Hossz:
106 perc
Rendező:
Tarsem Singh
Forgatókönyv:
Marc Klein, Jason Keller
Szereplők:
Lily Collins, Julia Roberts, Armie Hammer
IMDB érték:
5.5

Ízek, imák, szerelmek

Ízek, imák, szerelmek

Az Ízek, imák, szerelmek cimű film kb. annyira tudott magával ragadni spirituálisan, hogy még attól a gondolattól is képtelen voltam elvonatkoztatni nézése közben: vajon miből telik egy elkényeztetett, másodvonalbeli írónőnek arra, hogy egy évig a világban utazgasson? Értve ezalatt a négy hónap olaszországi, négy hónap indiai és két hónap bali tartózkodást.

Nagy melléfogás volt a film a maga két óra húsz percével. Többször le akartam állítani, inkább csak a képek miatt néztem végig, bár azok is közhelyesek, ezerszer látottak. Pedig mikor kiválasztottam, biztos voltam abban, hogy fogékony vagyok a mondanivalójára, érdekel a lelki átállítódás, a tanulási folyamat, mellyel a kontroll elengedhetővé válik. Ebből sajnos semmit sem mutatott meg.

Másrészt részemről sosem tartottam Julia Roberts – et hatalmas színésznőnek, de amit ebben a filmben művel, az minden, csak nem színjátszás. Ne nézzétek meg, csalódni fogtok.

A könyv, melyből készült a film, alcíme: “A nő, akiben magunkra ismerhetünk”. Jelentkezzen, akinek sikerült!

Larry Crowne

Larry Crowne - Tom Hanks és Julia Roberts robogón :)

Tom Hanks csinált már mindent. Drámát, háborús filmet, űrhajósat, (dugós-kardozósra nem emlékszem), és persze romantikus vígjátékot is, emlékezzünk csak a Meg Ryan – nel közös mozikra. Julia Roberts szintén végigjárta ezt a sort, nemrégiben játszottak is közös filmben, most a derék Tom úgy döntött, itt az ideje, hogy a Playtone (a saját filmes cége) forgasson valamit.

Larry Crowne imádja a munkahelyét. A magánélete gyakorlatilag a szomszédokra szűkül le, mióta elvált, de alapvetően jól érzi magát. Hónap végén bekéretik az irodába, örömmel megy, remélve, ismét Ő lesz a hónap dolgozója, de egészen más történik, mint  várja. Larry elveszti a munkáját, válság van, és Neki nincs diplomája (az más kérdés, hogy egy eladónak minek diploma) – de ugye valamivel magyarázni kell a helyzetet. Letargiába esik, hiszen a nyakán egy hatalmas jelzálog, munka nélkül ezt fizetni nem tudja. A szomszédja tanácsára beiratkozik a helyi főiskolára, ahol megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felrázza az életét, és lesz egy tanárnője, aki egészen új megvilágításba helyezi Larryt.

Julia Roberts jól hozza a házassági és szakmai válságba jutó tanárt, akit később a lelkes csoportja (természetesen Larryvel az élen) felrázza, amolyan kapitány-kapitányom hangulatban. Tom Hanks meg kicsit megöregedett, talán szentimentális is lett,de egy szerethető vígjátékot tett le az asztalra ismét. Van benne pici aktuális dráma, egy kis klimax szerű menekülés az öregedéstől, klassz robogók (külön felhívnám a figyelmet Julia Robertsre, aki nagyon mókásan néz ki bukóban :D ), de nincsenek nagy, világmegváltó gondolatok, egészen könnyen bele tudja képzelni magát a néző Larry helyzetébe.

Igen,ez az a fajta vígjáték, amin nem fogod szétröhögni magad, hanem inkább egy hideg téli estén a csajoddal/pasiddal megnézve kiengedsz, és egy kis melegség járja át a lelked. Éppen nem csöpög, és nem csak szódával fogyasztható. Ha már unod a kertévék karácsonyi ajánlatát, ez a film tökéletes lehet az ünnepekre.