1990-ben mutatták be a Total Recall – Emlékmás című filmet, Arnold Swarzenegger – rel a főszerepben. Philip K. Dick műve alapján készült, futurisztikus sztori, ami még azt is elviselte, hogy a nem éppen zseniális színészi alakításairól híres volt testépítő, leendő kormányzó játszotta – mára akár a kultfilmek közé is besorolható néhány kompromisszumot megkötve. A mostanában dúló remake láz közepében ez sem kerülhette el, hogy Hollywood ismét elővegye a sztorit.
A XXI-ik század végén már csak két nagyhatalom – az UFB (United Federation of Britain) és a Colony maradt talpon, lévén egy korrekt kis vegyiháború letarolta a Földet. A két nép között a Lift közlekedik, ezen keresztül lehet utazni a gazdagabb UFB és a szegény kolónia között. A kolónia lakosa Douglas McClane (Colin Farell), aki gyári munkásként minden nap átjár dolgozni az UFB-be. Van egy megértő felesége, Lori (Kate Beckinsale), akinek szeretne mindent megadni, de az, amit elér, kevés. Van egy szolgáltatás, a Rekall, ami álmokat ültet be az ügyfelek agyába, amiket aztán teljesen valóságosnak él meg az ügyfél – ezért Douglas egy napon úgy dönt, elmegy hozzájuk, és megpróbál valami jó dolgot beépíteni az álmai közé. A kezelés azonban rosszul sül el, miután kiválasztják, hogy kém legyen, a gép jelzi, gond van, hiszen olyan álmot nem lehet betáplálni, ami az ügyfél életében valóságos – vagyis Douglas nem az, akinek hiszi-mutatja magát. Ő maga lepődik meg a legjobban, hogy amikor rájuk tör egy csapat kommandós, minden probléma nélkül ártalmatlanítja az egész egységet. Egymás után dőlnek meg azok a dolgok, amiket magáról gondolt, senki sem az, akinek megismert – ki kell derítenie, ki is Ő valójában, és ki az a Hauser.
Len Wiseman rendező és a stáb mindvégig azt hangoztatták, hogy ez nem az előző film remake – je, hanem csak az alapmű azonos, és más irányból közelítik meg a témát. Egyrészt ez sikerült is – ez a film inkább akciófilm, mint sci-fi. Másrészt meg ebből az alaptémából mást nem nagyon lehetett kihozni – ami hozza magával azt, hogy óhatatlanul is a Swarcis verzióhoz hasonlítgatja a néző (már ha látta persze azt). Colin Farrell klasszisokkal jobb színész, mint az osztrák, és talán hihetőbb is az, ahogy eljátsza, mit sem tud igazi énjéről. Beckinsale és a másik női főszereplő, Jessica Biel jók, Beckinsale a keményebb, de tőle nem szokatlan az ilyen szerep, jól is áll Neki. Bill Nighy feltűnése kellemes meglepetés, őt szeretjük, még ha nincs is nagy szerepe a filmben. A karakterek viszont nagyon egysíkúak, még Douglas-Houser is, pedig azért neki nagyot kell(ene) változnia a film alatt. Az akciójeleneteket jól megcsinálták, a technika is sokat fejlődött az előző film óta, de úgy érzem, túl nagy hangsúlyt kapott a látvány – és amint már említettem, ez inkább egy akciómozi. Hiányzik belőle az a fanyar humor, amit az 90-es film adott. Legnagyobb erénye az, hogy ennek ellenére nem válik unalmassá, a két órás játékidő, és annak ellenére sem, hogy ismertem a történetet, és tudtam a végkifejletet is.
Korrekt film, az előző alkotás rajongói minden bizonnyal rommá fogják fikázni, de azoknak, akik azt nem látták, illetve el tudnak vonatkoztatni tőle, és kedvelik is az akciófilmeket, kellemes szórakozás lehet.
IMDB infobox
