“Van egy perced?” – naponta akár többször is feltehetjük ezt a kérdést, ahogy megteszi ez a film is, csak egy picit más az értelme.
A jövőben járunk, ahol minden ember csak 25 éves koráig öregszik, akkor elkezd ketyegni egy óra a karján, amin 1 napnyi idő van, és ha az lejár, akkor viszontlátásra, jön egy kis rándulás, és vége. Namármost, egy ilyen világban az idő a fizetőeszköz, lévén ezt az órát fel lehet tölteni, és így lehet éldegélni tovább. Utópisztikusan hangzik, nem? Természetesen ebben a társadalomban is megvan a szegregáció, élnek időmilliomosok, akik kvázi ellopják a szegényektől az időt, és persze megvan a gettó, ahol az emberek egyik percről a másikra élnek, de szó szerint. Ez akár még izgalmas történet is lehetne ….
…. de nem az. Andrew Niccol, aki a zseniális Gattaca – t rendezte, megint egy ilyen jövőfilmbe vágott. Az alapötlet jó, sok minden lehet benne, de valahogy nem sikerült kihozni mindent ebből a filmben. A szereplőgárda még akár használható is lenne, hiszen a főszereplőt játszó Justin Timberlake – ről kiderült már korábban, hogy egy átkozottul tehetséges pasas, és nem csak a jelenkor egyik legjobb dalszerzője (lehet fikázni, de akkor is az), a vásznon is megállja a helyét, a főhősnő, gazdag lány pedig Amanda Seyfried, aki rendesen hozza a naivát, akinek kinyílik a szeme. Mostanában kevés film van, amiben Olivia Wilde nem tűnik fel, ez sem maradt ki, és egészen abszurd, ahogy Timberlake anyját játsza (hiszen 25 évesnek néz ki, vagy mi). Az időzsaru szerepében Cillian Murphy talán a legjobb az egész filmben, tökéletesen hozza a karakterét.
Rómeó és Júlia történet egy jó adag Bonnie és Clyde keretbe csavarva. A gettóból kitörő szegény srác, és az időmilliomos elkényeztetett kislány harca a rendszer, a saját családja ellen. Nagy igazságok puffogtatása, ha az időt kicserélnénk pénzre, akár egy jelenkori társadalomkritika is lehetne, de ahhoz túlságosan “menekülősmozi” feeling, akciófilmnek meg túlzottan sok gondolatot ébreszthet. Valahogy nem sikerült megtalálni az egyensúlyt, pedig jól indul. Hiányérzetem volt a film végén, semmit nem tudtam meg arról, hogyan került ebbe a helyzetbe a világ, miért pont 25 év – ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak.
Nem, nem akarom lehúzni ezt a filmet, mert végül is egy üdítő próbálkozás, és több van benne, mint az utóbbi idők képregény adaptációiban, de én személy szerint többet vártam a történettől. Azért ne sajnáld rá az időt, nézd meg! (fú, ez de rossz volt …. )
