Gus Van Sant és Matt Damon dolgozott már együtt, ráadásul igencsak sikeresen : a Good Will Hunting nagyon jó film, és Damon a frissen Oscar díjas Ben Affleck – el együtt szintén megkapták a forgatókönyvért az arany szobrocskát. Vártam, hogy mire mennek egymással újra, az Ígéret földje címéhez képest azonban talán kevesebbet ad, mint az elvártam tőle.
Steve Butler (Matt Damon) egy nagy cég, a Global Crosspower Solutions házaló ügynöke. A feladata az, hogy felkeressen embereket, és rávegyen arra, engedélyezzék, hogy földjeiken a cég fúrásokat végezzen, hogy onnan gázt termelhessen ki. Természetesen az engedély mellé hatalmas, akár dollármilliókat érő jutalékokat lenget be a leendő ügyfeleknek. Kollégájával, Sue Thomason – nal(Frances McDormand), aki kissé szabad szájú, de rendkívül tapasztalt és meggyőző egy a válság által alaposan meggyötört kisvárosba, McKinley – be utaznak, ahol Steve valószínűleg utolsó terepmunkáját végzi, lévén egy vezetői szék várományosaként küldték a helyszínre. Minden egész jól alakul, azonban a helyi iskola idős tanára, Frank Yates (Hal Holbrook) egy fórumon felhívja a lakosok figyelmét arra, hogy talán nem is olyan biztonságos ez a fúrás, mint ahogy azt Steve állítja. Ráadásul megjelenik a városban egy környezetvédő aktivista, Dustin Noble (John Krasinski) aki kampányolni kezd a cég ellen. Azonban ahogy kavarodnak a szálak, úgy derülnek ki dolgok : talán nem mindenki az, aminek látszik.
A forgatókönyvet ismét bevállalta Damon, a társa pedig Krasinski volt az Igéret földje megírásakor. Az alapsztori egész jó is lehet, azonban az első hibát már az írók elkövették : nem voltak túlzottan következetesek a karakterek, leginkább Steve kialakításakor. Egyrészt egy jóravaló, egyszerű vidéki srác képe rajzolódik ki, másrészt gond nélkül odacsúsztatja a borítékot a polgármesternek, és tudja, hogy hazudik, amikor biztonságot ígér a helyi lakosoknak. Talán érthető a motivációja, imádja és érti is a munkáját, de ez a kettősség nehezen megemészthető, és láthatóan Damon is megküzd azzal, hogy ezt vászonra tegye. Másrészt a rendező is hibázik akkor, amikor nagyon szájbarágós módon meséli el a történetet, amin még az egyébként egész jó csavar sem segít sokat. Ráadásul elég kiszámítható addig, amíg eljutunk a nagy fordulathoz, ahol végül is kiderül, Steve melyik “énjének” enged szabadulást. A kiegészítő részek azonban egész jók, tetszett Titus Welliver, mint a helyi boltos, aki rányomul Sue-ra, aki egyedül álló anyuka, illetve a sztoriba beleszőtt szerelmi háromszög is egész jó lenne, legalábbis megvan a kémia Steve és a helyi tanárnőt játszó Rosemarie DeWitt között. Ez a furcsa kettősség, miszerint a színészek egész jók, a rendező sem ma kezdte a szakmát vs. nem tökéletesen kidolgozott script és kicsit leegyszerűsített mesélés végül is egy egészen nézhető filmet ad ki, csak őszintén megvallva, én többet vártam a Damon Van Sant párostól.
Az Ígéret földje nem lett rossz film, de azt tanácsolnám Damon-nak, fűzze meg a régi havert, és dobjanak össze valamit közösen megint Affleck – kel. Kíváncsi lennék, ez a két tehetséges srác most mire lenne képes, ha újra együtt dolgozna.
IMDB infobox
