web analytics
 

Az összes post Meryl Streep tag-gel

Amit még mindig tudni akarsz a szexről

Amit még mindig tudni akarsz a szexről - Hope Springs - Meryl Streep, Tommy Lee Jones

Hatvan feletti párkapcsolati problémák? Nem is olyan régen láttunk erre példát, (Tétova félrelépők) David Frankel, akinek a Sex és New York sorozatot is köszönhettük, egy kicsit más irányból közelítette meg a témát.

Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) 31 éve élnek házasságban, különösebb gondok, és éppen ezért izgalom nélkül. Miután a gyerekek is elköltöztek, külön hálószobában alszanak, és látványosan kezd kihűlni kapcsolatuk, ezért Kay úgy dönt, egy utolsó próbálkozást tesz arra, hogy felélessze maguk között a tüzet, vagy legalábbis egy kis parazsat. Arnold, aki leginkább a golftv nézése közben érzi legjobban magát, természetesen hallani sem akar arról, hogy bármiféle terapeutához járjanak, de végül is hagyja magát rábeszélni, hogy ellátogassanak Hope Springs – be, ahol Dr. Bernie Feld (Steve Carell)  nem éppen szokványos módszerekkel próbál segíteni a bajba jutott pároknak. Megkezdődik egy kegyetlen hét, ahol nemcsak a problémáikkal, de önmagukkal is keményen szembe kell nézniük.

Vanessa Taylor forgatókönyvíró jegyzett már Trónok Harca epizódot, Alias részeket, a Hope Springs az első, egész estés filmje. Ő és Frankel nagyon okosan nyúltak a témához : nem sírva röhögős vígjátékot akartak, a cél az volt, hogy legyen kellő mélysége a filmnek – ezért komolyan megírt párbeszédekre helyezték a hangsúlyt. Mindehhez két zseniális színészt sikerült castingolni. Streep – et láttuk már hasonló szerepekben, és mindig jó volt, most is briliáns, egyáltalán nem lennék meglepve, ha ismét kapna egy jelölést majd az arany szobrocskára. Rengeteg erő, szenvedély van a játékában, ugyanakkor elesett és szomorú – tökéletesen beleélte magát Kay szerepébe. Jones mostanság inkább ufókra vadászgatott, illetve több, akció-jellegű filmben láttuk, de ismét bebizonyította, van komikusi – drámai vénája is, jól áll neki a morgós, de lelke mélyén szintén szenvedő férj karaktere. Steve Carell a háttérbe húzódik, mintha csak élvezné a két óriás játékát – ez is egy nagy pozitívuma a filmnek.

Persze, nem egy drámát kapunk a vásznon, megvannak a humoros jelenetek, párbeszédek, de senki ne számítson Adam Sandler stílusú altesti poénokra. Még a “szokásos” hollywood – i lezárás sem tudja elrontani ezt a filmet. Ízlésesen és intelligensen van megírva az egész sztori, jól kombinálva drámát és komédiát. Az Amit még mindig tudni akarsz a szexről, a címe ellenére egy nagyon szép film, az emberi kapcsolatokról.

IMDB infobox

Eredeti cím:
Hope Springs (2012)
Hossz:
100 perc
Rendező:
David Frankel
Forgatókönyv:
Vanessa Taylor
Szereplők:
Meryl Streep, Tommy Lee Jones, Steve Carell
IMDB érték:
6.4

A Vaslady – The Iron Lady

A Vaslady - The Iron Lady - Meryl Streep

Vegyük szépen sorba azokat a dolgokat, amikkel a legtöbbet foglalkoztam életemben. Filmek – pipa. Történelem, politológia – pipa. Anglia – pipa. Foci – na az nincs benne. Négyből három, ergó a Vaslady biztosan nekem szóló film.

Elegáns, idős hölgy sétál le a sarki boltba, és meglepődve tapasztalja, milyen drága is egy pint tej. Hazatérve zsörtölődik a házvezetőnőnek, majd a férjének is, amiben csak egy apró probléma van : a férj már régen halott. Igen, Ő Margaret Thatcher (Meryl Streep), a Vaslady, aki 1979 és 1990 között kemény kézzel vezette az Egyesült Királyságot, komoly harcokat vívott a szakszervezetekkel, és miniszterelnöksége alatt egy háborút is indított Anglia a Falkland szigeteken is. Népszerűsége töretlen volt, külföldön is elismerték, az Iron Lady “becenevet” az oroszoktól kapta. Egy vacsora alkalmával elindulnak az emlékek, végignézhetjük, hogyan került a fiatal lány a politika közelébe, hatalmas elkötelezettsége és akaratos személyisége révén miként lett pártja majd az ország vezetője. Mindeközben a jelenben azon küzd, hogy ne őrüljön meg.

Furcsa kettősség alakult ki bennem a film végén. Egyrészt sajnáltam, mert a történet igencsak elnagyolt, és időnként a történelmi hűségnek sem felel meg. A történet középpontjában végig Thatcher áll, ami egy önéletrajzi jellegű filmnél nem is csoda, viszont úgy mutatja be a történetet, mintha mindent a saját erejéből ért volna el, mint akinek az egész kormányzása egy “one man show” – ként működött – holott nagyon komoly, és felkészült miniszterek segítették a munkáját – róluk gyakorlatilag szó sem esik. Rengeteg nagyon fontos eseményről még csak említést sem tesz – megpróbálja a film visszaadni a vaslady személyiségét, de nem igazán sikerül – pontos képet nem kapunk.

Másrészt viszont ott van Meryl Streep. Teljesen átszellemül, a sminkje tökéletes, és minden mozdulatából Thatcher köszön vissza. Ő maga lesz a miniszterelnök, tényleg Oscar gyanús, egyszerűen odaszegezett a székhez a játéka.

Olyan lett a Vaslady, mint egy futballmeccs, ahol van egy nagyszerű csapat, egy zseniális középcsatár, de  a kapitány (Phyllidia Lloyd) használhatatlan taktikával küldi fel a srácokat a pályára. Egy hatalmas, kihagyott ziccer lett a film – csak hogy meglegyen a foci is, és akkor most már minden pipa.

Julie & Julia

julie-julia

Létezhet olyan film, melyben nem Meryl Streepé a legjobb alakítás, bármennyire is imádjuk ? Létezhet olyan film, melyben Meryl Streep a legjobb, és mégsem? Igen. A Julie és Julia ilyen. Meryl mesterien, vérprofin hozza Julia Child személyiségét,  alakját, hanghordozását, gesztusait, trappolását – de, megmarad profinak.

Julia nagyvilági dáma, diplomatafeleség, aki a film elején férjével (Stanley Tucci) épp Párizsba költözik, és mérhetetlenül unatkozik. Néhány, a szabadidő eltöltésére tett kósza és sikertelen kísérlete után beverekszi magát a csúcsgasztronómia világába,  főzőiskolába jár. Később összetalálkozva más amerikai diplomatafeleségekkel, közösen szakácskönyvírásba fognak. Ez a könyv lesz majd a Francia szakácsművészet, mely mérföldkő a gasztronómiai irodalomban, egyéni, izgalmas, humoros és némileg dévaj hangvétele miatt.  Juliának tehát humorának, stílusának köszönhetően minden összejön (leszámítva a gyermeket), s végül, nagy nehézségek árán a könyv is csak megjelenik.

Nem így Julie Powellnek (Amy Adams), a szorongó kis kormányhivatalnoknak , akinek egyszer  már majdnem megjelent egy regénye. Majnem, s ez a kulcsszó.  Hiánnyal küszködik mindehol: barátnőit utálja, a házassága sem az igazi szerinte, munkája rémes, idiótákkal van körülvéve, Oueensbe egy pizzéria felé kell költöznie – nem csoda, ha harminc éves korára egész életét üresnek érzi. Így fordul az internet, közelebbről a blogírás felé, s mivel egyetlen dologhoz ért igazán, a főzéshez: gasztrobloggernek csap fel. A határidőkkel mindig is hadilábon állt, épp ezért most egy évet ad magának, és 524 receptet, melyet meg kell főzni. Köztük leghorrorisztikusabb az élő homár elkészítése, a legnehezebb pedig a mesterek privilégiuma: a kacsa darabolása.

A két nő sorsa ott kapcsolódik össze, hogy Julie Julia szakácskönyvét használja a receptek elkészítésére.  Halad egymással, két idősíkban, párhuzamosan a történet.

S hogy miért Julie inkább? Mert annyira komolyan veszi magát, és pl. a kommentvadászatot,  hogy neki elhiszem: nincs másik esély, ha magát becsapja.  Mert hisztis, önző, és óriási pofonokat kap. Mert levágja magát a konyhakőre dühében, ha elrontja a kaját, míg Julia nagyvonalúan mosolyog egyet, kiönti és újrakezdi. Mert Julie emberi, a hülyeségeivel együtt. Olyan, akinek néha szívesen lekevernél két oltári nagy pofont, hogy térj már észhez, de egyébként imádnivaló. S még miért? Mert Julia utálja. Nincs magyarázat, hogy miért.

De, az igazi érdem ebben a filmben a férjeké, akik  vállalják a háttéremberek szerepkörét a két egyéniség mellett, s közben humorukkal, türelmükkel, intelligenciájukkal megfőznek minket, nőket.

S közben csöndben nyelik a savlekötőt.

 
atlanta real estate Premium Pixels 1.2 Theme