web analytics
 

Az összes post Morgan Freeman tag-gel

A sötét lovag – Felemelkedés

A sötét lovag - Felemelkedés - The Dark Knight Rises - Christopher Bale,Tom Hardy

A Joel Schumacher – Tim Burton féle Batman filmektől rosszul voltam, és vagyok a mai napig. Amikor Christopher Nolan kijött a reboot – tal, kicsit féltem, de már tudjuk, az a mozi alapjaiban változtatta meg a denevérember kultuszát, a második rész sokkal jobb lett, és bár nem nagyon akaródzott neki, végül is a rendező belement, hogy trilógia legyen a sorozatból, és összerakta az utolsó epizódot is, a Felemelkedést.

Nyolc év telt el azóta, hogy Batman (Christian Bale) magára vállalta Havey Dent bűneit, és eltűnt a nyilvánosság elől. Gordon rendőrfőnök (Gary Oldman) a Lex Dent segítségével rendet tesz Gotham City utcáin. Akárcsak álarcos alteregója, Bruce Wayne is visszavonul, de feltűnik a színen egy csinos és rendkívül pimasz tolvaj, Selina Kyle (Anne Hathaway), aki szintén szívesen bújik álarcba, és Macskanőként keveredik időnként bajba. A nagy nyugalomba egy új ellenfél megjelenése zavar be alaposan, a maszkos Bane (Tom Hardy), de érkezik még csábító üzlettárs is, Miranda Tate (Marion Cotillard) szerepében. Amikor kezd a város irányítása kicsúszni az a vezetők kezéből, Wayne úgy dönt, újra magára húzza Batman jelmezét, és elkér pár új játékszert Lucius Fox (Morgan Freeman) kelléktárából, és maga próbál rendet teremteni.

Ahogy már említettem, az előző két részt imádtam. A lezáró Felemelkedés előtt Nolan még leforgatta az Eredet című, szintén nagy sikerű mozit, és ha már az összejött, át is mentette a csapatból Hardy-t és Cotillard-ot, valamint Blake rendőr szerepére Joseph Gordon-Levitt – et. Nolan Batmanjében talán az volt a legerősebb, hogy szakított a hollywoodi csillivillivel, és behelyezte a valóságba a Denevérembert. Bruce Wayne akár élhetne is köztünk, Gotham City egy mai amerikai nagyváros képét mutatja, a problémák kvázi azonosak a jelennel – és ez különösen igaz erre a részre. A főgonosz olyan eszmékkel és gondolatokkal próbálja megszerezni a hatalmat, amiket nap mint nap mi is hallhatunk – nem csak a nagyvilág híreiből. Emberközelibb lett Wayne karaktere, tele szenvedéssel és nehéz érzelmekkel – szerelemmel, gyűlölettel, és ami abszolút nem jellemző a szuperhősökre : félelemmel.

A sötét lovag - Felemelkedés - The Dark Knight Rises - Anne Hathaway

A szereplőgárda magja a jól megszokott csapat, természetesen itt van Michael Caine is Alfred szerepében. Az újak közül Hardy-nak az arcát eltakaró maszk nem ad túl sok lehetőséget játszani, Cotillard szokásosan rendben van, Gordon-Levitt pedig megmutatja ismét, miért tartják az egyik legtehetségesebb fiatal színésznek – még ha nem is túl összetett a karaktere. Itt van viszont a neveletlen hercegnő, aki bár borzasztóan szexinek próbál tűnni vörös rúzsával és a latex cuccával, nekem még mindig inkább kislány – bár talán itt most elkezdett kitörni a skatulyából.

A látványvilággal ismét nincs gond, annak külön örültem, hogy Nolan nem állt be a 3D mániákusok sorába – nekem egy csöppet sem hiányzott. Talán kevésbé lett sötét, mint az első két rész, és valóban igaza van annak a néhány fanyalgó kritikusnak, hogy ez inkább lett “szuperhősös” film, mint az előző részek kvázi műfajmegújító alkotásai – de nekem ezek az elemek kellettek ahhoz, hogy méltó lezárása legyen a trilógiának, és ott legyen a helye a klasszikusok között. Lehet rá mondani, hogy picit talán hosszabb a kelleténél, és hogy nem okoz akkora katarzist, mint a Sötét lovag – én ennek ellenére élveztem minden percét, és idén már fej-fej mellett halad a Bosszúálókkal az új Batman mozi is az év képregény adaptációja címért. Ja, és kérem, könyörgök : ne legyenek további részek, csak akkor, ha azt Nolan csinálja – de inkább már Ő se bántsa, ez így teljes, ahogy van.

IMDB infobox

Eredeti cím:
The Dark Knight Rises (2012)
Hossz:
165 perc
Rendező:
Christopher Nolan
Forgatókönyv:
Jonathan Nolan, Christopher Nolan
Szereplők:
Christian Bale, Tom Hardy, Anne Hathaway
IMDB érték:
8.7

Bakancslista

Bakancslista - The Bucket List - Jack Nicholson, Morgan Freeman

Ismét vendégposzt, ismét Kattusz, és egy film, amiről én is akartam írni : a Bakancslista.

„Ha tehetnéd, akarnád-e tudni a halálod pontos időpontját?” A legtöbben nem, bár Én azok közé tartozom, akik szeretnék. Jó lenne tudni, hogy mennyi időm is van hátra. Ez a film pont erről szól. Carter (Morgan Freeman) egy autószerelő, akinek pénze, lehetősége és ereje nem volt, bár tervei a jövőt illetően bőven. Edward (Jack Nicholson), akinek pénze és tervei voltak, de ideje egy csöpp sem. Edward és Carter egy kórházban, pontosabban az Edward kórházában barátkoztak össze, ugyanis egy szobában helyezték el őket. Ott kezdődik az igazi történet és a kettejük barátsága is.

Carter és Edward rákkal kerültek a kórházba. Mikor kiderül, hogy csak egy évük maradt hátra, Carter megírja a saját bakancslistáját. Hogy mi is a bakancslista?! Azoknak a dolgoknak a listája, amiket azelőtt meg szeretnél tenni, mielőtt feldobod a bakancsot. Sok különböző dolog szerepel a listán. Pl.: Önzetlenül segíteni egy vadidegennek, nevetni, míg a könnyem kicsordul.

Mikor Edward ezeket felolvassa, azt mondja, hogy ettől sokkal extrémebb és vadabb dolgok kellenek, így hát felturbózzák. Így a listába olyanok kerülnek, mint tetováltatni, Shelby Mustang -ot vezetni, ejtőernyővel kiugrani egy repülőből. Így hát a barátok együtt ugranak ki a repülőből, versenyeznek a Mustangokkal.

Egy igazán megható, elgondolkodtató, jó film. Mind a színészek, mind pedig az ötlet, és a megvalósítás is tökéletes. Ennél jobb és tehetségesebb színészpárost ritkán lehet látni. Tetszett, hogy a két főhősünk teljesen ellentéte a másiknak. Mindenképpen érdemes megnézni.

IMDB infobox

Eredeti cím:
The Bucket List (2007)
Hossz:
97 perc
Rendező:
Rob Reiner
Forgatókönyv:
Justin Zackham
Szereplők:
Jack Nicholson, Morgan Freeman, Sean Hayes
IMDB érték:
7.4

Delfines kaland – Dolphin Tale

Dolphin Tale - Delfines kaland

Minden sikeres filmbe kell egy kisgyerek, meg egy kutya – minden filmes marketinges első alaptétele. Lehet ezt persze bonyolítani is, és mint azt tudjuk a Willy kiszabadítására készült filmekből – szóval kutya helyett lehet delfin is. Ha mindezt megbolondítjuk azzal, hogy a delfin sérült, és a gyerek meg segít neki, akkor kész a siker.

Winter, a delfin belegabalyodik egy rákcsapdába, egy arra járó kissrác felfedezi, ki is szedik onnan, de a farokuszonya úgy megsérül, hogy már nem tudnak vele mit kezdeni – amputálni kell. Ez ugye egy delfin életében elég nagy csapás, gyakorlatilag képtelen az önálló életre ezek után. Egy delfináriumba kerül gyógyulni, ahol megmentője és közte egy különös barátság alakul ki, hiszen mindketten nagyon nehéz helyzetben vannak : Winternek újra meg kell tanulnia úszni, élni, Sawyer pedig a családja körüli gondokat dolgozza fel nehezen. A srác nem adja fel, és meggyőz egy dokit, készítsen a delfinnek egy művégtagot, hogy azzal normális életet biztosítson az állatnak.

Ez a tipikus családi fim. Erre viszed el a kisfiad/lányod a moziba, akinek tetszeni fog, és talán a nagy erkölcsi tanmeséből is megmarad benne valami. A film legfontosabb mondanivalója az, hogy sosem szabad feladni, és hogy a szeretet mindent legyőz. Klisék, közhelyek? Igen, lehetséges, és a sztorit is láttuk már mindenféle módon feldolgozva. A filmet megdobálták 1-2 húzónévvel, Ashley Judd, Kris Kristofferson, Morgan Freeman – azonban ők most inkább csak “díszletek”. Az egész filmet áthatja valami bájosság, és Kozsó szavaival élve, minden percében ott van a szeretet. Talán ezért is lehetett sikeres Amerikában – ott valahogy befogadóbbak az ilyen mozikra. Nem mondom, hogy rossz film, mert nem az, és az ünnepek alatt tökéletes választás leültetni a kölyköket, és megnézni, de ne is várjuk tőle túl sokat.

 
atlanta real estate Premium Pixels 1.2 Theme