web analytics
 

Az összes post Paul Giamatti tag-gel

Győzzünk már! – Win Win

Győzzünk már! - Win Win - Paul Giamatt

Vannak filmek, amiket egy bizonyos színész miatt akkor is megnézek, ha az éppen nem került moziba. Ilyen Paul Giamatti is, akit személy szerint nagyon bírok. A Win Win – t itthon az HBO mutatta be, ott még látható lesz párszor.

Mike Flaherty (Paul Giamatti) egy kisvárosi ügyvéd, aki mindent megpróbál, hogy biztonságos életet biztosítson feleségének Jackie – nek (Amy Ryan) és két lányának. Ügy és ügyfél azonban kevés, ráadásul Mike nem az a lehúzós fajta, ezért komoly anyagi gondokkal küzd, amit persze nem mer bevallani a családnak. Amikor idős ügyfeléről, Leo – ról (Burt Young) kiderül, hogy nincsenek a közelben rokonai, a lánya pedig elérhetetlen, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, Ő maga vállalja a felügyeletet, de az öreget egy otthonba viszi, és bár durva lelkiismeret-furdalás gyötri, felveszi a 1500 dolláros havi nyugdíját. Néhány nap múlva megjelenik Kyle (Alex Shaffer), aki Leo unokája, és anyja barátjától szökött el, lévén édes szülője éppen egy elvonón vesz részt. Az öreggel szeretne élni, ezért Mike végül is úgy dönt, amíg nem tisztázódik a helyzete, maga mellé veszi a fiút. Ügyvédi munkája mellett azonban van még egy hobbija : mint korábbi birkózó, Ő a középiskolai csapat edzője. Egy foglalkozáson aztán Kyle is beáll, és hamar kiderül : egy őstehetségről van szó. A szálak kavarodni kezdenek, főképp azután, hogy Kyle anyja, Cindy (Melanie Lynskey) is megjelenik a képben.

Azt olvastam róla, hogy vígjáték – nos, ez hatalmas tévedés. A Győzzünk már egy igazi dráma, ráadásul olyan életszagú és olyan közeli, hogy az néha már szinte fáj. Persze van humora is a filmnek, ami kell is ahhoz, hogy időnként elterelje a gondolatokat. Olyan történet, ami minden bizonnyal kismilliószor megtapasztalható a világban. Nincs túlbonyolítva, a karakterek jól kidolgozottak, és teljességgel hitelesek. Ez persze nagyban köszönhető a színészi játékoknak is : Giamatti szenzációs, de még a kiegészítő szerepekben megforduló, főleg sorozatokból ismert Jeffrey Tambor és Bobby Cannavale is nagyszerű. Könnyedén bele tudja magát élni az ember, és ténylegesen olyan figurákat láthat, akikkel a szomszédban is bármikor találkozhat. Thomas McCarthy, aki írta és rendezte is a filmet – nem akar hatalmas erkölcsi magasságokba emelkedni, tipikus kisembereket mutat be, de nagyon szerethetően. Azt hiszem, ez a legjobb szó erre a filmre : szerethető. Jól esett nézni, és jó volt szurkolni annak, hogy a fiatal kora ellenére sokat megélt Kyle végre kiteljesedjen, hogy Mike valahogy kimásszon abból a gödörből, amibe saját maga ugrott be, vagy hogy Leo végre ott élhessen, ahol mindig is élni szeretett volna. Még a kvázi negatív karakterek is olyanok, akiket nehéz utálni, még ha elítélni sikerül is.

Kár, hogy az ilyen finom kis filmek eldugva maradnak a nagyközönség elől. Ha beleszaladsz, semmiképpen ne hagyd ki, én nagyon szerettem!

IMDB infobox

Eredeti cím:
Win Win (2011)
Hossz:
106 perc
Rendező:
Thomas McCarthy
Forgatókönyv:
Thomas McCarthy, Thomas McCarthy
Szereplők:
Paul Giamatti, Amy Ryan, Jeffrey Tambor
IMDB érték:
7.2

Mindörökké rock – Rock of Ages

Mindörökké rock - Rock of Ages

Musical, Hollywood, 80-as évek borzos hajú, bőrgatyás rokkerei, Tom Cruise. Próbáld ezeket a fogalmakat összerakni egy képbe. Nem megy? Nézd meg a Mindörökké rock című filmet. Még most sem megy? Nem biztos, hogy a Te hibád.

Sherrie (Julianne Hough) tipikus kisvárosi lány, aki szerencsét próbálni megy Los Angelesbe, rögtön belebotlik Drew – ba (Diego Boneta), aki az egyik leghíresebb rock szentélyben, a The Bourbon Room – ban dolgozik, de közben dalokat szerez, és rocksztár szeretne lenni. A srác segít a lánynak, és bekerülhet pultosnak a csapatba. Rögtön jön a mélyvíz, másnap Stacee Jaxx (Tom Cruise) lép fel, aki a legnagyobb bálványa a villanygitár szerelmeseinek. A hely tulajdonosa és vezetője Dennis Dupree (Alec Baldwin) próbálja megmenteni a klubot, de igazi nagy ellenfele akad, az új polgármester felesége, Patricia (Catherine Zeta-Jones) feminista harcos mindenáron be akarja záratni a Bourbont. A fiatalok között hamar vonzalom alakul ki, a zene is beindul, és indulhat a rock!

Namármost, a Mama Mia! és társai óta tudjuk, hogy Hollywood előszeretettel vesz elő Broadway musical – eket, és vesz rá kvázi nagy sztárokat, hogy próbáljanak meg énekelni. A Rock of Ages is évek óta sikeresen fut színházakban, feldolgozva a 80-as, 90-es klasszikus rock slágereit, egy teljesen sablonos történet köré építve. Igazándiból én nem is várok mást egy musicaltől – és itt kell egy rövid kitérőt tennem, csak hogy tisztázzuk : mondhatni nagy rajongója vagyok a műfajnak, rengeteg darabot láttam, főképp színházakban, de természetesen a zenés filmeket is igyekszem mind megnézni. Szóval, egy musical nekem nem kell, hogy tele legyen csavarokkal, nagy izgalmakkal, őrületes színészi játékokkal : legyenek benne jó dalok, azok legyenek tisztességesen előadva, és szórakoztasson. Ezt a Mindörökké rock úgy ahogy, de elérte. Valahogy olyan érzésem volt, hogy nem tudták eldönteni, ez most egy vicces, néhol paródia szerű musical legyen, vagy csak egy sima, “klasszikus” szerelmes történet köré épített zenés film. A közönségnek érzésem szerint a Highschool musicalből már kinövő, de még nem felnőtt nézőket próbálták belőni, nekik viszont nem biztos, hogy sokat fog mondani a Axel Rose és társai zenéje. Az ezeken a zenéken felcseperedett korosztályom nagy része meg cikinek fogja tartani a filmet. Julianne Hough baromi jól néz ki, jó a hangja, de country énekes, a rock nem áll jól neki. Boneta nekem nem hiteles, mint rockstar, Baldwin néha zseniális, néha kínos a meleg bártulaj szerepében, Zeta-Jones túl negyvenen is még mindig jó gruppie lenne, Paul Giamatti, mint genyó manager egész jó, Mary J. Blige hangja fenomenális, Tom Cruise viszont abszolút kellemes csalódás : a hangja rendben van, és jól áll neki a szétcsúszott, kiöregedő csillag szerepe.

Kettősség volt bennem a film után, igazán akartam szeretni és ajánlani, de nem tudom teljes szívemből megtenni. A műfaj rajongóinak azért kötelező, a dalok előadása sem gáz, szóval, egy próbát megér, de nem ez lesz a korosztályunk új Pomádéja.

IMDB infobox

Eredeti cím:
Rock of Ages (2012)
Hossz:
123 perc
Rendező:
Adam Shankman
Forgatókönyv:
Justin Theroux, Chris D’Arienzo
Szereplők:
Julianne Hough, Diego Boneta, Tom Cruise
IMDB érték:
5.9

A hatalom árnyékában

A hatalom árnyékában - The ides of March

Ha amerikai politika és film, akkor Aaron Sorkin, és a West Wing – najó, nem is film, “csak” sorozat. Megkezdődött az új kampány az Egyesült Államokban, és George Clooney úgy gondolta, itt az ideje belenyúlni a fekáliás vödörbe, és beletúrni könyökig. Csuklóig sikerült is.

Mike Morris kormányzó (Clooney) demokrata elnökjelölt a Szuper Kedd előtt Ohioban küzd a szavazatokért és a jelölésért Pullman szenátor ellen. A stábját a veterán Paul Zara vezeti (Philip Seymour Hoffman), akinek jobbkeze Stephen Meyers (Ryan Gosling), a fiatal, de nagy tehetségnek tartott elemző. A helyzet nem túl biztató, az állam legbefolyásosabb embere, Thompson szenátor Pullman-nak igérkezik el, aki egy államtitkári széket ajánlott cserébe. Morris kormányzó hisz abban, hogy tisztán játszva is nyerhet, nincs negatív kampány, nincs szivárogtatás. Stephen közelebbi kapcsolatba kerül a stáb fiatal gyakornokával, Mollyval (Evan Rachel Wood), aki történetesen egy volt demokrata szenátor lánya. Azt pedig már Clinton óta tudjuk, ezekkel a gyakornokokkal csak a baj van, főleg, ha a jobbkéz kap egy titokzatos telefont az ellenfél kampányának vezetőjétől, és még el is megy hozzá egy titkos találkozóra. Indul is a kavarás abban a bizonyos vödörben, és nem mindenki tud belőle tisztán kijönni.

A sztori kiszámítható, ennek ellenére elég erős. Kicsit talán döcögősen indul, aztán megkapjuk a csavart, de sikerül a végéig megtartani a tempót. A párbeszédek bőven elviszik a hátukon a filmet, Clooney úgy írta és rendezte, hogy bár nem Ő a főszereplő, mégis ott lehessen a Kodak színházban majd februárban. Ha másért nem is Goslinggal lefolytatott “párbajuk” miatt – amit persze egy kihalt konyhában folytatnak – érdemes megnézni ezt a mozit. Paul Giamatti, az ellenfél kampányvezér szerepében szintén nagyon jó, cinikus és fáradt, ahogy fogalmaz, és ezt tökéletesen el is hittem Neki. Evan Rachel Wood meggyőzően húszéves, tapasztalatlan, aki belekeveredik a nagyfiúk játékába, Hoffman megbízható, de nem szántak neki nagy szerepet. Legvégül Gosling. Emberek, ennek a srácnak nem csak kockahasa van, egyre inkább meggyőző, csak így tovább!

Clooney kezdi bebizonyítani, nem csak színészként, rendezőként is nagy tehetség. Aki azzal is feszültséget tud teremteni, hogy 30 másodpercig csak egy terepjáró orrát mutatja, az sok mindenre képes. Nem kiemelkedő film, de a színészek játéka miatt mindenképpen meg kell nézni.