A filmeket kedvelőknek nem hinném, hogy be kellene mutatni Pedro Almodovar nevét. Lehet szeretni, utálni, egy biztos, nem nagyon készített még olyan filmet, ami mellett csak úgy simán el tud menni a néző. Legutóbbi alkotása, a Bőr, amiben élek elég beteg volt a maga nemében, egy átlagnézőnek talán egy kicsit sok is. A spanyol rendező most visszatért a korai vígjátékainak hangulatához, és Szeretők, utazók címmel egy nem kevésbé zavart, viszont annál szórakoztatóbb mozit rakott a vászonra.
A Península Airlines Mexikóba tartó járatán, a business osztályon utazik pár fura alak: egy neves színész, egy nászutas pár, Spanyolország egyik legismertebb madamja, egy középkorú, de még szűz médium, a hitelezői elől menekülő milliárdos és egy hallgatag bajuszos. A turista osztályon mindenki alszik, még a légiutas kísérők is. Elől a pilóták gondterhelt arccal piálnak, akárcsak az üzleti rész stewardjai is. A felszálláskor az egyik futómű megsérült, ezért kényszerleszállást kell végrehajtaniuk, de nem nagyon kapnak szabad kifutót, ezért jó ideig még a spanyol légtérben kell körözniük. Mivel egy különös eset miatt az egyik steward sosem tud hazudni, hamar kiderül, hogy nagy a baj, ezért az utasokból is előtörnek a szokásos, és nem egészen szokványos érzések, ráadásul a fedélzeti telefon sem működik, csak úgy, ha a beszélgetéseket mindenki hallja. A helyzetet bonyolítja, hogy szép lassan az is kiderül, a személyzet tagjai nem csak szakmai kapcsolatban állnak egymással. Sikerülhet ilyen állapotban a leszállás?
Kezdjük a legelején : aki Antonio Banderas és Penélope Cruz miatt szeretné megnézni a filmet, az ne tegye. A két legnagyobb húzónév csak pár percet kap a mestertől, amolyan cameo szinten, bár kétségtelen, az egész bonyodalom miattuk alakul ki. Szerepet kap azonban a spanyol mester többi kedvencei közül jópár, mint pl. Antonio de la Torre, Javier Cámara, Cecilia Roth, Paz Vega, Bianca Suárez, hogy csak az ismertebbeket említsük. A film tulajdonképpen egy kamaradarab is lehetne, a pilótafülke – business osztály párost csak ritkán hagyjuk el, hogy egy kicsit bekavarjuk az amúgy sem egyszerű szereplők jellemébe. Egy kvázi katasztrófa helyzetet alakít át Almodovar egy olyan abszurd komédiába, amit már régen láttunk. Vagy mégsem? Altesti poénok, hányás, fingás, hol is láttunk ilyet? Igen, a mostanában menő amerikai vígjátékok bevett sémái ezek. Ja, és hogy én azokat a filmeket rendszerint lehúzom? Igen, ez is igaz. Jöhet akkor a jogos kérdés, hogy miért is fogok áradozni a Szeretők, utazók – ról? Egyszerűen azért, mert a spanyol rendező még ezt a taplóságot is olyan könnyedséggel és – tudom, ellentmondás de – intelligenciával teszi meg, hogy Adam Sandler sírva könyörögne a receptért. Erősen sarkít, mindenféle kendőzés nélkül nyíltan beszél szexuális témákról, kőkeményen rámegy a melegekről kialakult sztereotípiákra, gyengédebb lelkületű nézők akár még sértőnek is találhatnák, ezért is jó, hogy azért Almodovar – ra nem jár mindenki. Közönséges? Igen, még ezt is ki lehetne rá jelenteni, én mégis, piszkosul jól szórakoztam az utolsó percig. Persze, ha nagyon “filmművészkedni” szeretnénk, bele lehetne magyarázni, hogy ez egy burkolt társadalomkritika, hiszen érintve van itt a nagypolitikától kezdve a celebvilágon át sok terület, de valahogy az az érzésem, hogy Almodovar ezeket csak jelzésértékkel építette bele a moziba, ezzel is lényegesen magasabb szinten tartva azt, mint a tengerentúli változatait.
Almodovar ezúttal szerintem inkább csak szórakoztatni akart, de azt a maga módján – engem pedig meggyőzött. Ha csak az I’m so excited táncos jelenetét forgatja le, már az is elég lett volna. (nem véletlen, hogy ezen a címen fut angolszász területeken, a Pointer Sisters zenéje még ma is zseniális, a koreográfia rá pedig … na de nem lövöm le 
) A Szeretők, utazók egy kedves kis bonbon a spanyol rendező életművében, viszont mint minden alkotása, ez is a legjobb, legfinomabb alapanyagokból készült. Tökéletes kikapcsolódás, repülős, repjegyes kollégáknak meg egyszerűen kötelező!
IMDB infobox
