2006-ban jött az első hír arról, hogy finn arc egy sci-fi paródiát szeretne leforgatni, egy ütős alapsztorival. Mivel pénzük nem nagyon volt, és behódolni sem akartak a nagy kiadóknak, gyakorlatilag a rajongóktól kértek támogatást, hogy megcsinálhassák a filmet. A teljes költségvetés több, mint 10% – át sikerült így összeszedni, ami példátlan a mozi történetében eddig.
2018 – ban járunk, az Államokban hamarosan elnökválasztás lesz, ezért a hatalmon lévő President (Stephanie Paul – aki nem kicsit hajaz Sarah Palin – re) Holdra szállást indít, a fedélzeten egy színesbőrű modellel, James Washington – nal (Christopher Kirby). A landolás sikeres, viszont a kapcsolat hamar megszakad a legénységgel – akik legnagyobb megdöbbenésükre egy náci holdbázisra bukkannak. Mint kiderül, 1945 – ben, a kapituláció után a Führer és néhány fontos embere a Hold sötét oldalára menekül, ott kiépít egy kolóniát, és felkészül egy, a Föld elleni invázióra. A jelenlegi vezető (Udo Kier) és tehetséges tisztje, Klaus Adler (Götz Otto) rájön, vissza kell térniük az anyabolygóra, mert némi technikai lemaradásban vannak, és szükségük van egy okostelefonra, az majd megoldja az összes problémájukat. Adler parancsnok, Washington és Renate Richter (Julia Dietze) – aki Föld tudós, és Adler kedvese – visszarepülnek, és megkezdik az előkészületeket az invázióra.
Az alapötlet (szerintem) zseniális. A képi megvalósítás sok esetben durván lekörözi a többszörös költségvetésből készült hollywoodi filmek látványvilágát. A “kötelező” Szabadság-szobor ledöntés pl. nagyon szép, de az űrcsaták is rendben vannak. A színészi játékokban sincs sok kivetnivaló. Ennek ellenére felemás érzéseim voltak a mozi végén – mintha Johanna Sinisalo és Jarmo Puskala írók túlságosan is igyekeztek viccesnek lenni, és ezért átfordult kínosba pár jelenet. Mintha egy jobban sikerült Irigy Hónaljmirigy paródiát láttam volna, ők szoktak ilyen jellegű humorral támadni, ami egy ideig vicces, de vannak benne feszengős részek – tényleg már csak Sipos Peti és egy hülye Numerakirály hiányzott a képbe. A filmes utalások ülnek, akárcsak a Palin – vonal, és persze fricskát kap az aktuálpolitikai helyzet, a nagyhatalmak, az ENSZ, mindenki.
A hosszú ideig készült filmek ritkán lesznek igazán jók – és ez igaz az Iron Sky – ra is. Jól indul, aztán mintha mindenki, akinek csak köze volt a mozihoz (és abból van jó sok) megpróbált volna hozzátenni – elvenni, és a nagy kompromisszum nyögvenyelős lett a végére. Nem mondom, hogy rossz film, de sokkal, sokkal többet vártam, főképp az alapszorit ismerve. Örüljünk annak legalább, hogy készülnek még Európában is sci-fi – k. Moziba nem kerül nálunk, a forgalmazás jogát az RTL Klub szerezte meg, remélhetőleg mihamarabb bemutatják, mert azért egy estét mindenképpen megér.
IMDB infobox
