Nem hinném, hogy van olyan, a filmekkel akár csak kicsit is kapcsolatban lévő ember, akinek nem mondana valamit Alfred Hitchcock neve, és legalább egyszer ne hallott-látott volna valami kis részletet abból a híres, zuhanyzós jelenetből. Az angol rendező életéről, vagyis inkább annak egy kis szeletéről készített Sacha Gervasi egy mozit, amiből sok mindent megtudhatunk, de hogy megtudjuk e azt, milyen is volt valójában Hitchcock, az erősen kérdéses.
1960-ban járunk, Hitchcock (Anthony Hopkins) túl van már jópár nagy sikeren, de most éppen afféle alkotói válságban van. Legutolsó filmje, a az Észak-északnyugat jó fogadtatást kapott, de most valami mást, valami egészen sokkolót szeretne rendezni. Nehéz ilyen történetet találnia, ezért is kapja fel hirtelen a Psycho – t, amit brutalitása miatt szinte minden stúdió és rendező visszadobott már. Mondhatni, rögeszméjévé vált, hogy elkészíthesse a filmet, de mivel senki nem hajlandó megfinanszírozni, megbeszéli feleségével Alma-val (Helen Mirren), hogy tegyenek jelzálogot a házukra, és oldják meg családi költségvetésből. Megkezdődnek a szereplőválogatások, Janet Leigh (Scarlett Johansson), mint női főszereplő megtestesíti Alfred amerikai filmjeinek szőkéjét, akikhez különös, mondhatni beteges hozzáállással élt a rendező, vagy büntette őket, mint korábbi sztárját, Vera Miles-t (Jessica Biel). Ráadásul nem csak a stúdió nyomása és a cenzúra állandó kekeckedése nehezítette a munkáját, a forgatás közben Alma egy finom kis flörtbe is belekezd egy közepesen tehetséges íróval, Cook – kal (Danny Huston).
Biopic. Mostanában népszerű műfaj, amikor is nem egy teljes életrajzot mutat be a film, inkább kiragad egy részt abból, és azon keresztül mutatja be a főszereplő életét. A Hitchcock is ezt követi, gyakorlatilag végignézhetjük a Psycho születését, annak minden nehézségével. Ezzel nem is lenne gond, ha Gervasi nem próbált volna belevinni olyan szálakat, amik nem egészen fedik a valóságot, vagy éppenséggel köszönőviszonyban sincsenek azzal. Tény : az angol rendezőzseni egészen furcsán állt női szereplőihez : minden bizonnyal volt benne egy jó adag frusztráltság, másképpen nehezen lenne hihető, hogy miért is végződött időnként egészen brutálisan egy-egy karakter élete a filmjeiben. A bemutatott, kvázi féltékenységből indult Alma – Cook viszony viszont sosem történt meg, bár nem lóg ki túlságosan ebből a moziból. Furcsállottam, hogy egyetlen szó nem esett arról, hogy Hitchcock – éknak a Psycho idején volt egy felnőtt lányuk is, aki egyébként játszott is az említett alkotásban. Az pedig, hogy a Psycho egyik kulcs jelenetét, amikor Bates leszúrja a nyomozót Alma rendezte volna, szintén erős ferdítés, bár Alfred ténylegesen nem volt ott a forgatáson betegsége miatt, folyamatos telefonkapcsolatban a rendezőasszisztenssel készült el az ominózus képsor. Persze értem én, bele kell vinni mindenféle plusz dolgokat, elvégre a néző pontosan tudja, hogy a film el fog készülni, és siker is lesz, ráadásul a házassága sem romlik meg Hitchcockéknak, de azért ennyi díszítő elem már egy kicsit sok lehet.
Sir Hopkins. A maszkot felvéve teljesen átváltozik, szinte érezzük a rendezőzseni jelenlétét. Igaz, Gervasi itt is belecsavar még egy kicsit, mintha Alfred egy picit zakkant is lenne, időnként képzelt mentorával, a sorozatgyilkos Ed Gain-nel beszélget. Mirren egyrészt fantasztikusan jó karban van a mai napig, másrészt jól hozza a kissé féltékeny, de minden nehézség ellenére a férje mellett mindenben kitartó nő szerepét, kár, hogy Alma a valóságban nem teljesen ilyen volt, de ez már részletkérdés. Johansson azt hozza, amire a szerepe predesztinálja : a szőke jó mellű biodíszlet, aki azért a sikoltozásával egy életre elültette az emberekben a zuhanyfülkéktől való félelmet. Nem ez lesz élete filmje.
Végeredményben egy szórakoztató alkotás lett a Hitchcock, csak a névadóhoz mérten igencsak felszínes. Felszínes, mert nem dolgozza ki a helyzeteket, és az igazi problémákat (pl. a Psycho finanszírozásával kapcsolatos gondokat), időnként ferdít, és még azokat a ferdítéseket sem formálja olyanná, hogy azok ne szúrjanak szemet egy rajongónak. Furcsa azt mondani, hogy a mester elkötelezett hívei csak fenntartásokkal nézzék meg ezt a filmet, de ha másért nem is, Hopkins és Mirren játéka miatt érdemes.
IMDB infobox
