Steven Soderbergh korai, független filmjei mind nagyot szóltak – nem is volt kérdés, Hollywood megpróbálja beszippantani, és rávenni pár igazi kasszasiker elkészítésére – ez közzel-hellyel sikerült is, elég csak az Ocean trilógiára gondolni. Idén bemutatott filmje, a Magic Mike is inkább a könnyebb műfajt hozza, de nem a megszokott amerikai nyál minőségben.
Mike (Channing Tatum) 30 éves átlag amerikai, aki álma – egy egyedi bútorokat készítő vállalkozás beindítása – érdekében dolgozik és próbál annyi pénzt összeszedni, hogy egy kedvező feltételű bankkölcsönnel kiegészítve nekiláthasson a székek, asztalok szerelésének. Legalábbis nappal. Mike ugyanis éjszakánként az Xsuisite Club – ban lép fel, mint stripper. Főnöke, és a hely tulajdonosa, Dallas (Matthew McConaughey) azzal hitegeti, hogy nagyobb részesedést kaphat a helyből, de még így is kevés a pénz. Tetőfedő munka közben Mike összefut a fiatal Adam-mel (Alex Pettyfer), akiben meglátja a lehetőséget, és beviszi a klubba – ahol rögtön az első este bedobják a mély vízbe. Sikere láttán Dallas szerződteti a srácot, akit elkap a gépszíj. Hiába ígéri meg Mike Adam nővérének, Brooke – nak (Cody Horn), hogy vigyáz rá, a fiú egyre inkább belemerül a stripper srácok csillogó, de kőkemény életébe : jönnek a bulik, a nők és a drogok. Mike viszont egyre rosszabbul érzi magát ebben a világban.
Soderbergh elmerül ugyan a férfi stripperek világában, de nem nyakig. Persze kapunk egy rakat táncjelenetet (Tatum nagyon komoly koreográfiákat tanult be), kigyúrt pasikat (Tatum nem csak koreókat tanult, alaposan rendbe rakta magát, akárcsak McConaughey), sikítozó nőket, tangába gyűrt ötdollárosokat. Ízelítőt kapunk a csapat munkájából, a bulikból, a drogokról, de mégsem ez a fő csapásiránya a filmnek. Mike karaktere az abszolút kiemelt – Őt ismerjük meg, a többiek inkább csak kiegészítő kellékek. A rendező pedig tökéletesen felmérte, mi az, ami Tatum-nak jól áll : a csendes, kicsit visszahúzódó, jószívű nagydarab srác, aki senkinek nem akar ártani, csak az álmait szeretné megvalósítani. Ebben a szerepben nagyon jó, bonyolultabb jellemmel talán még nem is tudna igazán jól megküzdeni. A további szerepekre inkább sorozatokból ismert színészeket szerződtettek, feltűnik a vetkőző fiúk között Adam Rodriguez, akit a CSI: Miamiban láthattunk, Matt Bomer a True Calling vagy a Chuck epizódjaiban játszott, Joe Manganiello pedig a True Blood-ból vagy a Tuti gimiből lehet ismerős. McConaughey általában jó az ilyen genyó szerepekben, most sem okoz csalódást, Pettyfer pedig Hollywood egyik új szívtiprója lehet – bár sok színészi játékot nem láthatunk tőle ebben a filmben.
Kicsit csapongó, mintha néha kezdett volna túl komolyba fordulni a rendező, de a producerek rászóltak, hogy ácsi, ez nem az a kávéház. Bár sokan azt állítják, ez a film csak nőknek szól, azért ezzel vitatkoznék egy kicsit. Azon férfitársaim, akik el tudnak vonatkoztatni a tangában vonagló pasik látványától, egy szórakoztató, néhol kellően fanyar humorral átitatott mozit láthatnak, amiben Tatum megcsillantja azt, hogy miért is kap mostanság több szerepet – és Soderbergh ismét bizonyítja, hogy hogy bízzanak is rá bármilyen témát, abból a lehető legjobbat ki tudja hozni.
IMDB infobox
