Egy ideje visszatért gyermeki énem, és újra napi szinten követem a WWE történéseit. Igen, ez bizony pankráció, ami Amerikában óriási business, heti két adás, óriási nézettséggel, állandó telt házzal. Miért fontos is ez? A The Call című film egyik szereplője David Otunga, aki profi pankrátor (nem mellékesen Jennifer Hudson vőlegénye), és a mozi elkészítésében is tevékeny részt vállalt a WWE Network (nem, nincs benne pankráció), ezért a bunyók szünetében sűrűn promótálják – így figyeltem fel rá, és ültem be rá.
Jordan Turner (Halle Berry) a nine-one-one, vagyis az amerikai segélyhívó szolgálat operátora. Ezt a számot hívják, ha rendőr, mentős vagy tűzoltó segítségére van szükség, az ott dolgozó emberek igyekeznek a lehető lehető legpontosabban felmérni a helyzetet, és a megfelelő erőket riasztani. Egy átlagos napján fogad egy hívást, a vonal másik végén egy Leah nevű tini, akihez egy ismeretlen betört. Jordan segítségével úgy tűnik, megússza a lány az esetet, azonban az operátor elkövet egy hibát, ami miatt a tragédia elkerülhetetlenné válik, és az áldozat meghal. Jordan nem tudja folytatni a napi munkát, hat hónappal az eset után, mint oktató hordja körbe az új kollégákat, amikor is az egyik tapasztalatlan operátor kap egy hívást egy Casey Welson (Abigail Breslin) nevű fiatal lánytól, akit szintén elraboltak. A vonal végénél dolgozó kolléga pánikba esik, Jordan átveszi a helyét, és megpróbál segíteni a bajba (egész pontosan egy autó csomagtartójába) kerülő lányon. A riasztásra pasija, Paul (Morris Chestnut) és társa, Jake (David Otunga) indul elsőnek, az üldözés közben egyre inkább kitisztul a kép : a mostani tettes ugyanaz lehet, aki fél évvel ezelőtt megölte Leah-t.
A rendezői székbe egy nem kifejezetten kezdő ember ült be. Brad Anderson egy halom nagyszerű tv sorozat epizód mellett 2004-ben megcsinálta a Gépészt, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Az alapötletből eredetileg egy sorozatot akartak készíteni, végül az egész estés film mellett döntöttek. Az első óra egészen ígéretes. Klasszikus üldözéses-túszmentős sztori, egész jó tempóban, különösebb logikai hibák nélkül. Amolyan igazi oldschool darab, a feszültség is rendben van, Berry meg nem véletlenül kapott Oscart, ezt a nem túl összetett szerepet is jól hozza. A probléma igazándiból az utolsó harmadban kezdődik : miután az első és legfontosabb csattanó ül, a forgatókönyv fordulatot vesz, és átcsap egy elcseszett Bárányok hallgatnak klónba. Értem én, hogy kevésnek érezték azt, hogyha egy szimpla “kapjuk el a rosszfiút” filmet csináljanak, és ki akarták bővíteni a túszejtő Michael (Michael Eklund) karakterét, bár igazi indítékokról persze nem esik szó. Ahogy beindul a sorozatgyilkos ámokfutása rész, úgy lesz egyre inkább érdektelen a film, vagyis inkább egyszerű és már ezerszer látott. Értem én, hogy alacsony költségvetés, de ez még nem indok arra, hogy egy jól induló forgatókönyvet ne fejezzenek be tisztességesen. Komolyan fel tud húzni az ilyen, mert volt egy jó adag frissesség volt a The Call – ban, és tényleg odaszegezett a székbe az elején. Az alakítások egészen rendben vannak, Berry rutinból is meg tudná oldani a feladatot, amíg a fején a fülhallgató, egészen kiváló, Eklund néz zavarodottan bele a világba, nekem kellemes meglepetés volt Michael Imperioli rövid játéka, nagyon kedveltem a Sopranos – ban. Otunga igazándiból csak marketing fogás, túl nagy szerepe nincs, de a pankráció rajongók már csak miatta is megnézik majd a filmet.
Az egész filmet kihozták 13 milló dollárból, de már az első hétvégén behozta az árát, mára lassan eléri az ötvenes bevételt. A The Call egy ígéretes ötlet, jó kezdéssel, sajnálatosan gyengébb befejezéssel. Kár érte.
IMDB infobox
