Az összes post vígjáték tag-gel

Ma jelentették be az Oscar jelöléseket, és van a listán egy film, a Napos oldal, ami 8 kategóriában van jelen, és ma került a hazai mozikba. David O. Russell előző munkája, a Fighter is nagyszerű volt, most pedig egy romantikus dramedy-t készített. Igen, mindhárom műfaj elemei megtalálhatóak ebben a moziban, ráadásul igencsak zseniálisan összekeverve.

Pat (Bradley Cooper) éppen most szabadul a diliházból, ahová vádalku keretében került. A bűne “csak” annyi, hogy korábban hazaérve munkából imádott feleségét, Nikki – t (Brea Bee) a zuhany alatt találta tanár kollégájával, ráadásul az esküvői zenéjük szólt, amire Pat igencsak begurult, és gyakorlatilag rommá verte a gaz csábítót. A kezelések alatt kiderült, hogy valószínűleg elég rég óta mániákus depressziós, dühkezelési problémákkal. Anyja, Dolores (Jacki Weaver) saját felelősségére kihozza az intézetből, ahol apja, Pat Sr. (Robert De Niro), a Philadelphia Eagles amerikai futball csapat leglelkesebb szurkolója várja. Mindenki távolságtartással kezeli a srácot, nem igazán hisznek abban, hogy minden rendben vele – és nem is járnak túlságosan messze az igazságtól. Pat rögeszméje lesz, hogy rendbe hozza házasságát Nikkivel, amiben azért egy fránya távolságtartási végzés is nehezíti. Nem akarja szedni a gyógyszereit, ezért inkább mániákusan edz, hogy jobb formába kerüljön, olvas, és mindent megtesz, hogy valahogy tudassa mindezt az imádott nővel. Egy barátja, Randy (Paul Herman) és annak felesége Veronica (Julia Stiles) meghívja vacsorára, ahol ott lesz Veronica testvére is, a fiatalon özveggyé vált, ezért szintén kicsit ingatag Tiffany (Jennifer Lawrence). A két sérült ember közös célokat talál – Tiffany megigéri Pat – nek, hogy átadja a levelét Nikkinek, ha a férfi vállalja, felkészül vele egy táncversenyre. Elindulnak a próbák, Pat reménykedik, és szinte észre sem veszi, mi kezd kialakulni körülötte.

Russell már a Fighterben is bebizonyította, ért a nem teljesen normális családok bemutatására, ráadásul úgy, hogy bár nevetünk is rajtuk, azért komoly mondanivalót és drámát is bele tud helyezni a történetbe. Pat családja sok mindennek mondható, csak teljesen normálisnak nem. Ott van a sikeres bátty, Jake (Shea Whigham), aki mindenben ellentéte a fiatalabb tesónak, és persze az apa, akinek úgy tűnik, az amerikai foci és az Eagles a mindene. Nem kapunk pontos képet arról, miért is alakulhatott ki a depresszió Pat – ben, de azt hiszem, ez a két ismert tényező éppen elég lehet. Tiffany élete sem volt zökkenőmentes, ráadásul valahol saját magát okolja rendőr férje balesetéért. Ennek a két embernek a drámájába azonban a rendező ügyesen csempész be olyan figurákat, mint Danny (Chris Tucker), akit együtt kezeltek Pat-tel a diliházban, és mindenféle mókás indokokkal időnként kijön az intézetből, ahova aztán, kiderülvén a svindli, hamarosan vissza is kerül, viszont sokszor Ő löki tovább a cselekményt, hol csak azzal, hogy fogja a távirányítót, vagy mutat pár tánclépést a próbáló párnak. A film nagyon ügyesen lavíroz a műfajok között, soha nem komorul el annyira, hogy ne tudjunk onnan visszatérni, és talán hinni abban, amiben Pat is hisz : az életnek van egy napos oldala, és azt mindenképpen el akarja érni. Maga a történet inkább arról szól, hogy lehet, van ilyen oldal, de oda eljutni piszok nehéz, és nem is biztos, hogy mindenkinek sikerül, vagy akár az is előfordulhat, hogy odaér, de észre sem veszi, hogy már ott van.

Cooper – től láttunk már vígjátéki megnyilvánulásokat, bár ott inkább a sármjára és az idióta viccekre építettek – itt most megmutathatja, színésznek sem utolsó, alakítása rendben van. Szeretném kiemelni Chris Tuckert, nekem nagyon kellemes meglepetés volt a játéka. A két legjobb azonban Lawrence és De Niro. A még mindig csak 23 éves hölgy rendkívül ügyesen lépked előre a szupersztárok létráján : egy komolyabb film, a Hallgatás törvénye után (amiért kapott egy Oscar jelölést) jött az Éhezők viadala, és most itt a Napos oldal – amiért szintén jelölték az arany szobrocskára. Átüt a játéka, rendkívül meggyőző a nagy dumás mögött meghúzódó érzékeny nő karakterében. Ahogy haladunk előre a filmben, úgy sajnáljuk meg, és szurkolunk Neki, hogy összejöjjön az a fránya táncverseny – vagy valami más. De Niro pedig … végre, végre, végre! Egy normális szerep kellett Neki, és megmutatta, még mindig ott van a legjobbak között, a tehetsége semmit sem kopott, és ahogy öregszik, egyre jobban áll neki ez a kicsit megfáradt, de még nagyon lelkes apa szerep, aki bár nem nagyon mutatja, de belül szintén nagyon zavart, és keresi az okokat, természetesen magában – miért is juthatott el a fia oda, hogy diliházba kerüljön. Nem véletlen a mellékszereplő Oscar jelölés.

A Napos oldal egy rendkívül intelligens film, finom humorral, drámával és persze romantikával, ami persze az elmaradhatatlan happy end-be torkollik, gondolom, ezzel nagy titkot nem árulok el, viszont ez az a mozi, és ez az a befejezés, ami a legkevésbé fájhat a nézőnek, sőt, kell is ahhoz, hogy teljes legyen az az érzés, amit átad két óra alatt. Szívet melengető, és ne csak azért tessék megnézni, mert Oscar jelölt. A napos oldal a 2012-es év legjobb romantikus dramedyje, ezt ki merem jelenteni.

IMDB infobox

Eredeti cím:

Silver Linings Playbook (2012)

Hossz:

122 perc

Rendező:

David O. Russell

Forgatókönyv:

David O. Russell, Matthew Quick

Szereplők:

Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro

IMDB érték:

8.1